25. születésnapját ünnepelte november 9-én és 10-én a temesvári Szórvány Alapítvány, amelyet egyetemi oktatók, középiskolai tanárok, kutatók és újságírók hoztak létre 1993-ban. Az akkor megfogalmazott, a szervezet honlapján is felvázolt célok még ma is időszerűek: erkölcsi, szakmai és társadalmi téren szolgálni „a Bánságban együtt élő különböző nemzeti közösségek kölcsönös megismerésének, a kisebbségek önismeretének, illetve a többség és a kisebbségek közötti harmonikus kapcsolatok ügyét.”

Egyebek mellett erről is szó esett a nyitónapon szervezett jubileumi ülésen, amelyen dr. Bodó Barna, az alapítvány elnöke köszöntötte az egybegyűlteket, majd áldást mondott ft. Szilvágyi Zsolt kanonok, a te­mesvár-józsefvárosi római katolikus közösség plébánosa, il­- letve nt. Gazda István az épülő Új Ezredév Református Köz­pont lelkipásztora.
Ezt követte a köszöntőbe- szédek sora: elsőként az egyik alapító, dr. Albert Ferenc professzor utazott vissza az időben 1993-ig, majd Szili Katalin miniszterelnöki megbízott, az Országgyűlés volt elnöke, illetve dr. Duray Miklós profesz­szor következett.
Őket Toró T. Tibor – aki ugyancsak ott volt az alapítók között –, a brassói születésű, Szegeden élő Kalmár Ferenc miniszteri biztos, Tamás Péter, Magyarország tiszteletbeli te­mesvári konzulja, Zsoldos Ferenc, a délvidéki magyar ci­vil szféra egyik mozgatórugója, valamint Farkas Imre, Temes­vár alpolgármestere követte.
Ugyancsak felszólalt Kántor Zoltán, illetve Molnár György, előbbi a Nemzetpolitikai Kutatóintézet, utóbbi pe­dig a Nemzetstratégiai Kutató­- intézet igazgatója. Végül Károlyi Attila, a szegedi Piarista Gimnázium tanára és Marossy Zoltán, a Temes Me­gyei RMDSZ idén megválasztott elnöke osztotta meg a gon­- dolatait a hallgatósággal.
A pénteki napot zongora­koncert zárta, amelyen dr. Bodó Mária docens tanítványai, a te­mesvári Tudományegyetem Ze­neművészeti Karának egykori és mai hallgatói léptek fel.
A jubileumi ünnepség november 10-én vitaindítókkal és civil szakmai fórummal folytatódott. Dr. Bodó Barna az NGO-k (nem kormányzati szer­vezetek), valamint a civil szer­vezetek közötti különbségeket is felvázolta az Önkormányzat és a civil szféra című elő­adá­sá­ban. Kihangsúlyozta, hogy a ci­vil szervezetek létrejötte álta­- lában lentről fölfele, helyi kez­deményezésként indul el, ezzel szemben az NGO-k felülről lét­rehozott szervezetek, amelyek nem lenti kezdeményezés, szán­dék, helyi mozgalmi érdek, hanem valamilyen kormány­zati, önkormányzati, magán­ala­pítványi stb. vízió mentén jön­- ­nek létre. Az előadó szerint ér­- demes beszélni a kettő közötti különbségről, mert mostanában gyakran előfordul, hogy az NGO-ellenes légkör miatt a ci­vil szervezeteket is negatívan ítéli meg a közvélemény.
A civil szervezet egyébként belső irányításra képes, stabil szervezeti struktúrával rendel­kezik, ugyanakkor viszonylag független. Hogy miért csak vi­szonylag? A működéséhez szük­­séges anyagi hátteret jó­részt közpénzekből, különböző hazai és európai uniós támogatásokból szerzi.
Emellett az a kérdés is felvetődik, hogy lehet-e kizárólag önkéntes munkával fenntartani egy civil szervezetet? Ha intéz­ményként működik és állandó jellegű tevékenységet végez, sen­ki sem várja el, hogy önkéntesekkel dolgozzon, a munka­tár­sak bérét viszont valahonnan elő kell teremteni.
Dr. Bodó Barna a Temes megyei civil szervezetek támogatásával kapcsolatban megjegyezte, hogy a Temes Megyei Tanács igencsak szűkmarkú volt 2017-ben, ugyanis a be­nyúj­tott pályázatokra odaítélt pénzösszegek 99%-a a többségi szervezetekhez került, a kisebbségieknek pedig mindössze 0,96%-os támogatás jutott, ami ellen több magyar szervezet is nyílt levélben tiltakozott idén júniusban.
Sokat javulhat a civil szer­vezetek helyzete, ha megvalósul az egész Kárpát-medencére kiterjedő, kulturális és közös­ségi alapokon működő gaz­daságfejlesztési program, a­­­- mely­ről Molnár György, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet igazgatója beszélt a Kulturális alapú közösségfejlesztés lehe­tőségei című előadásában. Nyolc olyan területet mutatott be, ahol jelentős változásokat idézhetnek elő a tervezett gazdaságfejlesztési programok; többek között a népi kéz­mű­vességről, a gasztronómiáról és a borkultúráról, a gyógynö­vényes ágazatról, a kulturális turizmusról, a népi kultúráról, valamint az ifjúsági közös­ségekről van szó.
Molnár György az ipari kender termesztésével és sokré­tű felhasználásával kapcsolatban mutatott be egy minta­- programot, amellyel a népi kézművesség újjáélesztését sze­retnék elérni, nem feledkezve meg a benne rejlő közösségfej­lesztési lehetőségekről sem. Ez viszont csak akkor valósulhat meg, ha az érintettek közösen határozzák meg a konkrét fej­lesztési célokat, az ötletgazdák pedig a helyi szereplőket is be­vonják, ezzel is ösztönözve őket arra, hogy azonosuljanak a kezdeményezéssel.
Farkas-Ráduly Melánia
Fotó: Farkas-Ráduly Sándor