A Temesvári Magyar Napok múlt pénteki nyitó rendezvényén is elhangzott a jól ismert bizakodó szólás: Lesz még szőlő, lágy kenyér. A jelenlévők lelkesen megtapsolták, mert értették a mondat lényegét. Hatásos vitaminforrás a re­mény, és ki ne tudná, hogy erősítésre nagy szükségük van az itt élő magyaroknak.
Másnap, október 1-jén, az Idősek Nem­zet­közi Napján szintén ezzel a szólással indította szombat délutáni programját a Temesvári Ma­gyar Nyugdíjasok Klubja, és Béres Margit megnyitó szavaiból kicsengett az öröm, amiért az el­múlt évekhez hasonlóan újból együtt ünnepelhet ez a kis közösség.
Nem volt hangzatos az ünneplés, inkább szerénynek, családiasnak mondható, ahol egy­másért, egymásnak akartak néhány kellemes órát szerezni az egybegyűltek. Az alkalomra va­ló felkészülés persze munkával járt, de a nehezét vál­lalók élén ott állt az elnökasszony, mellette pe­dig Varga Pál és Mária, Benkő József és Borbála, Kókai Antal és Maltring Brigitta, és nekik köszönhetően a klub termébe beköltözött a verőfényes ősz: az asztalokon szemet gyönyörködtető szőlőfürtök, hófehér lágy kenyér, kisorsolásra váró díszes kosár, nemzeti színű szalaggal átkötött üveg, benne rubinvörös nedű – a természet jelképes ajándéka. Származását tekintve pedig rékási szőlő, rékási bor, rékási kenyér – ajánlotta Manyi az ünneplők figyelmébe. A klub női tagjai emellett egyéb harapnivalóról is gondoskodtak, mert mint általában máskor, háziasszonyi mivoltukat ezúttal sem tudták megtagadni. Kísérő dalt a Bartók kórusból hoztak: Megérett, megérett a fekete szőlő.
Kíváncsi, mosolygós várakozás előzte meg az ünnepi kosár kisorsolását: vajon melyik lesz a bűvös szám, kire mosolyog a szerencse istenasszonya? A nyugdíjasklub hűséges tagjára, Szász Albertre mosolygott. Az ő tizenkilences száma volt a nyerő, finom borából azonban mindenkinek juttatott kóstolót.
Így szokás ez itt, osztozva örömben és bú­ban. A nekik címzett hivatalos köszöntő híján pe­dig üzenjen minden szépkorúnak a reményteljes népi bölcsesség: lesz még szőlő, lágy kenyér. (S.)
* * *
Köszönet a Várbástya Egyesület minden tagjának, hogy három napig Temesvár a világ közepe lehetett, hogy három napig magyar zászlót len­getett a szél, hogy három napig magyar szótól, zenétől zengett a város. Gyönyörű volt. Fe­lejthetetlen. És mivel október 1-je az Idősek Vi­lág­napja, mi, temesvári magyar nyugdíjasok úgy éreztük, hogy a csodálatos három nap ne­künk ajándék. Köszönet érte. (Béres Margit)