„Az új imaház felépüléséért az Úré legyen a dicsőség!”
A címben idézett szavak, vagyis, hogy egyedül Istené a dicsőség, illetve a latin nyelvű soli Deo gloria kifejezés több alkalommal is elhangzott június 27-én, vasárnap délelőtt a temesvári magyar baptista gyülekezet ünnepi istentiszteletének keretében, amelyet az új imaház hivatalos átadása alkalmából tartottak. A Drubeta utcai tágas, modern, ugyanakkor nagyon családias imaterem főbejáratánál Boros Róbert helyi lelkipásztor vágta el a fehér szalagot, ezt követően vonultak be az istentiszteleten szolgáló lelkipásztorok: Rajna Ottó tordai lelkipásztor, a Romániai Magyar Baptista Gyülekezetek Szövetségének főtitkár helyettese, Bálint Pál ny. lelkipásztor, dr. Sallai Jakab, az aradi Reménység Baptista Gyülekezet lelkipásztora és Demeter Sándor temesvár-belvárosi református lelkész. – Hálát adunk a testvéreink áldozathozataláért, azért, hogy minden bajtól és veszélytől mentesen elvégezhették az építkezés munkálatait azok, akik erre hivatottak voltak. Most, amikor ennek az imaháznak az ajtaját megnyitjuk, mindenekelőtt Isten előtt szeretnénk megnyitni. Kérünk, Urunk, hogy szenteld meg az épületet testvéreink szent élete által – hangzott el Boros Róbert lelkipásztor kezdőimájában.
A Nagy Géza presbiter által vezetett imaáhítat után Rajna Ottó tordai lelkipásztor igehirdetése következett. – Ez a ház az Úrnak szentelt ház, amikor valaki ide belép, legyen az Úr jelenlétében. A ház építése már befejeződött, de a lelki építés még ezután is folytatódik és folytatódnia kell. Akik itt összegyűlnek, azok Istent keresik, itt Istennel akarnak találkozni. Kívánom, hogy akik ide betérnek, a szívükben mindig legyen ott a vágy, hogy Istennel találkozzanak – mondotta a meghívott lelkipásztor, aki a továbbiakban azt is kiemelte, hogy ez a ház legyen mindig a békesség és az ima helye.
Az ünnepi istentisztelet megkapó mozzanata volt Gál János elöljáró beszámolója, aki ezúttal a krónikás szerepét vállalva ismertette a helyi közösség indulását a kezdeti lépésektől a mai ünnepig. „Történelmi eseménynek vagyunk tanúi a mai napon, amikor Isten kegyelméből Temesváron egy új, magyar, baptista imaház hivatalos megnyitóját ünne- peljük” – kezdődött a nagyon átfogó és színes beszámoló, amelyből az egybegyűltek megtudhatták, hogy a többnyelvű bánsági baptista misszió kezdete az 1870-es évekre vezethető vissza. Az első baptista imaházat 1909. november 21-én nyitották meg a Fröbl utca 17. szám alatti telken. A továbbiakban Gál János kitért arra, hogy az új imaház építésének gondolata már 2002-ben megfogalmazódott, azonban egy új lelkipász- tori lakás felépítése sürgetőbbnek bizonyult. Így hát először ezt az épületet fejezték be, és csak azt követően fogtak az új imaház felépítéséhez. – 2018. április 8-án megható mozzanatnak lehettek tanúi mindazok, akik a délelőtti istentisztelet után átjöttünk a letakarított udvarra amikor Igét olvastunk és imád- koztunk a sorra kerülő munkálatokért. Készítettünk egy listát 103 névvel (a gyülekezet tagjaival és hozzátartozóival), amit egy lezárt dobozba helyeztünk, és a lelkipásztori lakás bejáratával szembeni sarokban, félmagasságban befalaztunk. Az utókornak kívánunk ezzel üzenni. Az előző épület falai között 80 évig dicsértetett a mi Istenünk neve, itt adták tovább a hit szikráját több nemzedéknek és anyanyelvünkön hangzott az Ige érthetően, hitelesen, erővel. Isten tudja egyedül, hogy ebben az új, korszerű épületben milyen hosszú ideig fog majd hirdettetni az Evangélium, hány nemzedék fog majd hitre jutni itt, hányan fognak elköteleződni fehér ruhában az Úr Jézus mellett – fogalmazott Gál János, majd köszönő szavakkal fordult mindazok felé, akik anyagilag és fizikai munkával támogatták az új imaház felépítését: a Romániai Magyar Baptista Szövetséghez tartozó gyülekezetek, magánszemélyek és vállalkozók, kanadai, amerikai egyesült államokbeli és ausztráliai támogatók, a helyi gyülekezet egykori tagjai, a román baptista gyülekezetek tagjai. Kiemelt köszönet illeti Szűcs Sándort, Szilágyi Árpádot, valamint a munkálatok menedzselését végző Juhász Ervin vállalkozót.
– Most és itt élni küldetés! Továbbadni a hit lángját, követhető nyomokat hagyni magunk után, megőrizni a gyülekezetben a családias légkört, befogadónak lenni a keresők számára, barátnak lenni a „barátkozók” számára – ezért érdemes élni a megújult falak között – fogalmazott Gál János.
Az istentisztelet zenei szolgálatában és a dicsőítésekben a fiatalok, valamint a gyülekezet énekkara vállalt szerepet, Szűcs Gyöngyi pedig alkalomhoz illő verssel, Reményik Sándor: Kövek zsoltára című költeményének elszavalásával tette még ünnepélyesebbé az imaházavatás perceit.
Az istentisztelet záróakkordjaként Bálint Pál, Sallai Jakab és Demeter Sándor lelkipásztorok köszöntötték az ünneplő gyülekezetet. Szavaikból méltatás, elismerés, buzdítás és bátorítás sugárzott a temesvári magyar baptista gyü- lekezet tagjai felé.
Újságírói kérdésre Juhász Árpád vezetőségi tag elmondotta: az építkezés alatt egyszer sem fordult elő, hogy anyagi okok miatt szüneteltetni kellett volna a munkát, az alkalmazott légtechnikai rendszer pedig európai szinten a legkorszerűbbek egyike.
Az istentisztelet végén ugyancsak újságírói kérdésre Boros Róbert lelkipásztor úgy fogalmazott: amikor 2012-ben családjával ide költözött, a gyülekezet tagjai azzal fogadták, hogy legyen felkészülve az imaházépítésre. – Nekem már volt ebben tapasztalatom, mert Székelyudvarhelyen lelkipásztorként imaházépítésbe csöppentem bele, amit sikerült befe- jezni. A jelenlegi, körülbelül száznegyven férőhelyes temesvári imaház főleg a tagok adakozásából épült, az összeg közel hetven százalékát a gyülekezet tagjai adták össze. Bemerített, úrvacsorázó tagok vagyunk körülbelül hetvenöten, gyermekekkel, hozzátartozókkal mintegy százan.
Végezetül ugyancsak az építkezés krónikájából idézünk: „Új imaterem, új környezet, új kihívások. Átmeneti időben élünk, és ezzel a mai mozzanattal összekötjük elődeink életét a gyermekeink és unokáink jövőben megélendő hitéletével. Hisz miattuk és rájuk nézve adatott hit és erő az építkezés nagy feladatának elvégzéséhez.”
Sipos Enikő