Az Írók Kávéháza rendezvénysorozat keretében szervezett irodalmi találkozót a Küttel Klubban, az egykori kávéházak hangulatát megidéző környezetben szervezték meg. Ebben a jó hangulatú beszélgetésre, esz­mecserére ösztön­ző környezetben Barátai, Olvasói és az irodalom iránt érdeklődők körében válaszolt Mátray László színművész kérdéseire Andrásy József. Amint ar­ról a HETI ÚJ SZÓ hasábjain már beszámoltunk, az építőmérnökként tevékenykedő író vi­szonylag későn jelentette meg első kötetét, de őt idéz­ve „félállásban írói szem­mel járva-kelve a világban”, mindig is kerültek „íróasztala fiókjába” történetek vagy történet-töredékek, érdekesnek vélt hely­zeteket rögzítő írásfoszlányok. Ezek kimunkálásából, csiszolásából láttak nyomdafestéket a Zorba lehelete című első kötetben (meggyőződése szerint valamikor újabb kötettel fog­ja meglepni Olvasói kö­zönségét!) a mérnöki pontossággal megszerkesztett, a történéseket sallangmentesen az Olvasó elé bocsájtó, a sorok közé szőtt feszültséget kellő mennyiségben és mindig a megfelelő helyen adagoló, szá­mos személyes élményt is feldolgozó történetek. Eme rendszerint csattanóban vég­ződő történetek szerzője elmondta, hogy az irodalommal való kacér­kodása diákkorában kezdődött el igazán, amikor több diákújságban, közöttük a szép emlékű Vétó-ban, Diákfórum-ban is jelentek meg írásai. A három-négy évtizeddel ezelőtti temesvári magyar diákok bizonyosan emlékeznek még az Andrásy József és helyenként szerzőtársakkal együtt összeszerkesztett, vicces hangvételű, groteszk humorú, és a diákszínpadokon jól fogadott Baltazár utca sorozat töténeteire. A közvetlen hangvételű beszélgetés keretében a sajátos írástechnikájáról, az egyszerű történetek irodal­mi alkotássá alakításának műhelytitkairól, ihletről és verejtékfakasztó irodalmi kulizásról, az irodalmi alkotások és a könyvek utóéletéről, kedvelt klasszikus és kortárs szerzőiről vallott Andrásy József, aki megosztotta a hallgatósággal könyvének fogadtatásához kapcsolód élményeit is. És arról is szólt, hogy immár jó ideje, de készül újabb elbeszélése, amelynek történet-töredékei egyre jobban összeállnak, illetve az is elképzelhető, hogy jó szokását folytatva újabb fel­- olvasóestre is sor kerülhet. Valamikor, valahol…  (m.z.)