Kedden este az Aradi Kamaraszínház, a Kölcsey Egye­sü­lettel és az RMDSZ Arad megyei szervezetével közösen, zenés előadással emlékezett Jávor Pálra, a 20. század első felének ünnepelt magyar színészére. Az esten megjelentek az RMDSZ megyei szervezetének a vezetői, Tóth Csaba megyei prefektus, az aradi magyar egyházak képviselői.
A Magyar Kultúra Napja megünneplésére is szentelt ren­dezvény a Himnusz eléneklésével kezdődött, majd Tapasztó-Gujdár Péter csikys diák elszavalta Kölcsey Ferenc Huszt c. versét. Az est műsorvezetője Fekete Károly, az Egyesület al­elnöke volt. Berecz Gábor, a Kölcsey Egyesület elnöke és Faragó Péter parlamenti képviselő, az RMDSZ Arad Megyei Szer­vezetének elnöke tartott ünnepi beszédet.
A színházi előadás megkezdése előtt került sor az idei Kölcsey-díj átadására.

Az Egyesület kuratóriuma Bege Magdolnának, a Nyugati Jelen napilap főszerkesztőjének, az Irodalmi Jelen helyettes főszerkesztőjének ítélte oda a díjat. A kitüntetett laudációját Böszörményi Zoltán József Attila- és Magyarország Babérkoszorús-díjas költője, a Magyar PEN Club elnöke tartotta. Kiemelve azt az odaadó, alapos munkáját, ame­lyet évtizedek óta végez a magyar kultúra szolgálatában az aradi magyar nyelvű napilap és az Irodalmi Jelen irányításával, valamint az Irodalmi Jelen Kiadó könyveinek szerkesztésével.
A Fritz Mihály, aradi születésű sze­gedi éremművész ter­vezte új plakettet, az oklevelet, va­la­mint a Csernyánszky Judit festette csend­életet Berecz Gábor és Faragó Péter nyúj­totta át.
Azt követően, a 121 évvel ezelőtt Aradon született mű­vész, Jávor Pál élet­történetéből ih­letett darabot láthatták a Bábszínház termét megtöltő nézők. A Ka­maraszínház által összeállított előzetesben olvashatjuk, hogy „Pozsgai Zsolt Jávor hajnalai című darabja hiteles közelségbe hozza a generációk számára imádott színész alakját, élet­történetét.”
A mű a művész életének azt az időszakát dolgozta fel, amikor a mintegy évtizedes emigrációt követően a már súlyos beteg Jávor Pál, feleségével hazatérve Amerikából, kigyógyulva alko­holizmusából, megtérve Istenhez, megpróbál új életet kezdeni. Hazatértekor még bízik a kommunista politikai vezetés ígé­reteiben, reméli, hogy teljesül vágya, s felléphet a Nemzeti Színházban. Egészségi állapota viszont megrendült, memó­ria­zavarai is vannak, bár tartja még magát, de nem tud vissza­kapaszkodni a korábbi színvonalra. Kap ugyan kisebb szerepeket a fővárosban, de a színpadon egyre gyengébb teljesítményt nyújt. Nem tud beilleszkedni a szocialista realizmus követelte sablo­nokba, a közönség is kezd elfordulni tőle. Megpróbál egyéni útra térni, fellép esténként a Kamara Varietében, ahol édes-bús dalokat ad elő Menedék Imre zongorista kíséretében, de mindez messze van attól, amit a két világháború között elsősorban a filmvásznon elért a mulatós dzsentri, a hősszerelmes szerepében. Az előadások után, hajnalonként a portási állásba „besurrant” egykori gróffal mulatozik.
„Pozsgai Zsolt kétrészes darabjának története 1959 májusában (a művész halálának évében) játszódik a budapesti Kamara Varietében, műsorzárás után, így a produkció a korabeli zenei részletek megidézésével képet ad az ötvenes évek proletkultos kultúrpolitikájáról, a pályakezdő és már sikeres (egy részük tudatosan mellőzött) művészek komor helyzetéről.
A Zsadons Produkció által színre vitt zenés játék főszerepeit Szolnoki Tibor és Zsadon Andrea Jászai-díjas művészházaspár, alakította óriási sikerrel. Az előadást Seregi Zoltán rendezte. A kétrészes darabban fellépett még Kelemen Fanni, Körmendi Péter, Balogh Bodor Attila és Tóth Marcel. Mindannyian hozzájárultak a zajos sikerhez.
Az aradi közönség nagy érdeklődéssel várta az előadást. Kár, hogy azt nem a színház nagytermében rendezték meg. Maradandó élménytől fosztották meg a népes aradi közönség egy jelentős részét.