Ebben a sorozatban olyan jeles alkotókra emlékezünk, akik térségünkben születtek, vagy alkotó éveik során itt (is) tevékenykedtek, és ezzel Temesvár, a temesi Bánság hírét emelték régiónkban éppen úgy, mint szakmai körökben. A bemutatott alkotókhoz évforduló kötődik. (BB)

KilencVen éVe hunyt el zawadOwsKi alFréd (1862-1935)

Zawadovski Alfréd jogász-statisztikus életútja Temesvárról (Temesvár, 1862. nov. 20. – Bp., 1935. nov. 23.) indult, egyenes ívben haladt és Budapesten ért véget. Élete utolsó szakaszában a Legfőbb Állami Számvevőszék elnöke volt, csaknem 15 éven át. Anyagunkban a 90 éve elhunyt, igen tekintélyes pályát befutott szakember életútját tekintjük át.
Tanulmányairól a legteljesebb információt erről a korabeli „A magyar társdalalom lexikonja” nyújtja, melynek tanúsága szerint már középiskoláját is Budapesten végezte. Ezt követően előbb matematikát hallgatott, és több külföldi egyetemen is folytatott résztanulmányokat (Bécs, Berlin). Utóbb szakirányt váltott: jogi diplomáját a Budapesti Tudományegyetemen (az ELTE jogelődjénél) szerezte. Első kinevezése testhezálló volt, hiszen mindkét tudományterületen szerzett tudását kamatoztathatta: az Országos Statisztikai Hivatal alkalmazásába került. Innentől kezdve nem volt megállás a ranglétrán fölfelé: előbb segédfogalmazó (1888), majd fogalmazó (1890), pénzügyminisztériumi titkár (1892), pénzügyminiszteri titkár (1904), osztálytanácsos (1909) lett.
Életének ezen időszakában jelent meg két nagy monográfiája is. Először „Magyarország vizeinek statisztikája” (1891) címen szerkesztette meg a magyar hidrológia egyik úttörő és történelmi szempontból felbecsülhetetlen értékű művét. Keletkezésének körülményeiről ezt írta a mű keletkezésének 125. évfordulóján Fejér László: „[Baross Gábor,] az erélyes miniszter […] elrendelte, hogy a [kereskedelemügyi] minisztérium vízrajzi osztálya vegyen részt az adatgyűjtés tervezetének kialakításában és az összegyűjtött adatokat a Statisztikai Hivatal összesítse és rendezze, s végül jelentesse meg. A munka utóéletéhez tartozik, hogy a társulatoktól és a mérnöki hivataloktól begyűjtött adatok – a rendszeres adatgyűjtés hiánya miatt – sokszor egymásnak is ellentmondtak, ezért a jövőben azokat már nem a Statisztikai Hivatallal dolgoztatta fel a vízügyi szolgálat, hanem módszeres adatgyűjtéssel Kvassay [Jenő] szerkesztette és jelentette meg. Zawadowski munkája mégsem volt hiábavaló, mert napjainkban számos vízügytörténeti adat már csak innen „bogarászható” elő.
Bő egy évtizeddel később Pavlinović Bernarddal közösen összeállított még egy ötkötetes pénzügyi jogszabálygyűjteményt (1909-1913). Ezen kívül még az Ungarische Revue, a Revue de Hongrie és a Journal des Économistes folyóiratokban is jelentek meg tanulmányai.
Pályája csúcsát az Állami Számvevőszéknél érte el
Minisztériumi pályafutását követően néhány éven át, 1911-től kezdődően ismét jogászként tevékenykedett, mégpedig közigazgatási bíróként. A trianoni zűrzavaros időket követően az egyik legjelentősebb olyan közhivatalt foglalhatta el, amely nem járt politikai szerepvállalással. 1921-ben a Legfőbb Állami Számvevőszék e 1870. évi XVIII. tc értelmében), ami élethossziglani kinevezéssel és miniszteri illetménnyel járt. Meg „természetesen” azzal is, hogy bejáratos volt a kormányzói és kormányzati ülésekre, estélyekre és fogadásokra. Formális politikai hatalma nem volt, de mégis komoly befolyással bírt kora közéletére. Egy alkalommal, Imrédy Béla pénzügyminisztersége idején 1934-ben ugyan felmerült, hogy lemondatják magas korára hivatkozva – viszont erre végül nem került sor. Élete 1935. november 23-án ért véget. Temetésén korának vezető politikusai vettek részt, többek közt a pénzügyminiszter, a Kúria elnöke, a felsőház alelnöke és a honvédség főparancsnoka, és természetesen a Számvevőszék alelnöke is.
Ez egy örökletes tisztség volt (az 1870. évi XVIII. tc értelmében), ami élethossziglani kinevezéssel és miniszteri illetménnyel járt. Meg „természetesen” azzal is, hogy bejáratos volt a kormányzói és kormányzati ülésekre, estélyekre és fogadásokra. Formális politikai hatalma nem volt, de mégis komoly befolyással bírt kora közéletére. Egy alkalommal, Imrédy Béla pénzügyminisztersége idején 1934-ben ugyan felmerült, hogy lemondatják magas korára hivatkozva – viszont erre végül nem került sor. Élete 1935. november 23-án ért véget. Temetésén korának vezető politikusai vettek részt, többek közt a pénzügyminiszter, a Kúria elnöke, a felsőház alelnöke és a honvédség főparancsnoka, és természetesen a Számvevőszék alelnöke is.

Források
A magyar társadalom lexikonja. A Magyar Társadalom Lexikonja Kiadóvállalat kiadása. Budapest, 1930, 630. old.
Bérecz Sándor: A kormány törvényjavaslattal akarta nyugdíjba vonulásra kényszeríteni a legfőbb számvevőszék elnökét. Szabadság,
Fejér László: Zawadowski Alfréd névjegye, Hidrológiai Közlöny, 2016/2, 90. old.
Fontosabb művei Magyarország vizeinek statisztikája. Országos Magyar Királyi Statisztikai Hivatal. Szerkesztette Zawadowski Alfréd. Budapest, Atheaneum Társulat, 1891
Pénzügyi szabályok és rendeletek gyűjteménye. A hivatalos „Pénzügyi Közlöny” nyomán […] összeállították Zawadovski Alfréd és Pavlinović Bernard. Budapest, Stephaneum, 19091913. 5 kötet.
Zawadowski Alfréd: Állami pénzügyeink fejlődése 1867 és 1921 közt.