Ebben a sorozatban olyan jeles alkotókra emlékezünk, akik térségünkben születtek, vagy alkotó éveik során itt (is) tevékenykedtek, és ezzel Temesvár, a temesi Bánság hírét emelték régiónkban éppen úgy, mint szakmai körökben. A bemutatott alkotókhoz évforduló kötődik. (BB)

BERCZIK ÁRPÁD

Jászói Berczik Árpád (Temesvár, 1842. júl. 8. – Budapest, 1919. júl. 16.) jogász, novellista, színműíró, akadémikus. Családja római katolikus és nemesi származású; apja, jászói Berczik Pál (1808–1871), ügyvéd, táblabíró (más források szerint levéltárnok), édesanyja, Hazay Terézia (18231895). A család ősapja, Berczik János, 1640. április 24-én nemességet és címert szerzett III. Ferdinánd királytól. Felesége Sváb Flóra (1856 – Budapest, 1942. jan. 22.) volt. Fia Berczik Árpád posta-számvizsgáló tiszt. Unokája: Berczik Árpád (1910–1988) jeles irodalomtörténész. Középiskolai tanulmányait részint a temesvári, részint a budapesti kegyesrendiek gimnáziumában végezte, a jogi tudományokat a budapesti egyetemen hallgatta a jogtudori oklevelet szerzett (1864-ben), majd hivatalnoki pályára lépett. 1864től a helytartótanácsi, 1867-től pedig a miniszterelnökségi sajtóosztály tisztviselője, 1872–1904 között vezetője volt. 1887-től miniszteri tanácsos. 1904-ben nyugalomba vonult. NyugatEurópát több ízben beutazta, továbbá a haza több tájegységét (így Göcsejt) népnyelvi tanulmányok céljából, Szarvas Gáborral és Budenz Józseffel együtt. A Kisfaludy Társaság 1873ban, 1879-től a Petőfi Társaság tagja volt, a Magyar Tudományos Akadémia 1888. máj. 4-án levelező tagjává választotta tagjai sorába. 1907-ben az MTA rendes tagja, 1916-ban pedig tiszteleti tagja lett.
Írói pályáját versekkel kezdte, írt elbeszéléseket is. Már 1859-ben írogatott az Üstökösbe, majd a Hindy Árpád által kiadott Ibolyák című verskötetben jelent meg pár költeménye. A hatvanas évek szépirodalmi lapjainak munkatársa, írt cikkeket, tárcákat és elbeszéléseket. A Pesti Naplóban és Ellenőrben a 70-es években megjelent tárcái tették nevét ismertté. Népszerűségét emelték a Borsszem Jankóban Sutytyomberki Dárius cím alatt közzétett humoros elmélkedései. Ebben az időben a Pesti Napló irodalmi és művészeti rovatát is vezette és a Hírmondónak, valamint a Pálffy Estilapjának is politikai cikkírója volt.
Jóízű, egészséges humorral, tősgyökeres, zamatos, de mégis mindig természetes, mesterkéletlen magyarsággal, könnyed előadásban megírt elbeszélései kedvelt olvasmányai voltak az olvasó közönségnek. Szövegei öszszegyűjtve először Víg órák cím alatt jelentek meg, 1888-ban. Említésre méltóak a magyarságnak, korabeli kifejezéssel a magyar jellegnek és a magyar nyelv tisztaságának megőrzése érdekében írt újságcikkei. Ezeknek egy része összegyűjtve 1910-ben jelent meg az Olcsó Könyvtárban, majd A mi édes magyar nyelvünk címen adott ki egy hasonló munkát (1912).
Sikereit színdarabjaival érte el. Első műve 1862-ben került színre a Nemzeti Színházban, első sikere A fertálymágnások (1867) c. operett. A Kisfaludy Sándor szerelméről szóló Himfy dalaival (1898) megteremtette a magyar irodalomtörténeti tárgyú vígjátékot. Sikereket aratott népszínműveivel is, e darabjai közül Az igmándi kispap (1882), A parasztkisasszony (1886), Postás Klári (1891) sokáig a Népszínház kedvelt repertoár darabjai voltak.
Berczik a 19. század hatvanas-hetvenes éveiben a magyar irodalom egyik legszorgalmasabb képviselője, olvasott és közkedvelt író. Színdarabjainak száma 58, ezek közül a fővárosban 47 került bemutatásra. Sorozatosan vitte színre korának jellemző alakjait, legszívesebben a politikai élet élősködőit. Szinte kizárólag vígjátékokat és népszínműveket írt, darabjaiból derűs életszemlélet áradt. Vígjátékai hasonlítottak egymáshoz, de a közönség többnyire szívesen fogadta ezeket. Enyhe szatíráját a fővárosba került dzsentri, az előkelő környezetbe vágyó polgárcsaládok és a rangkórságban szenvedő pesti kereskedők ellen irányította. A meseszövésben nem volt erős, komikus helyzetei a darabokban sokszor visszatértek. Népszínműveinek meséje és alakjai önmagukat és a korabeli népszínmű bevett sémáit ismételték.
Elismertsége: Több drámáját jutalommal is kitüntették: A székely földön című népszínművét a Nemzeti Színház 1874-ben 100 arannyal jutalmazta, a Mai divat vígjátékával elnyerte 1892-ben a Garai-féle 1500 forintos pályadíjat, A papa című vígjátékát az Akadémia a Teleki-díjjal tüntette ki. 1912. február 19-én ülte meg félszázados írói működésének jubileumát, mely alkalommal a Nemzeti Színházban előadták Himfy dalait és a közönség virággal, babérral és tiszteletének és szeretetének legőszintébb jeleivel árasztotta el 1883. máj. 21-én. a Vaskorona-rend harmadosztályú lovagja lett. 1897-ben megkapta a Lipót-rend lovagkeresztjét, nyugalomba vonulásakor a király a Szent-István-rend kiskeresztjével tüntette ki. Temetését követően kétszer újratemették, ma a Fiumei úti nemzeti sírkertben áll a síremléke, készítette Kisfaludi Strobl Zsigmond.

Munkái: Az említett műveken kívül nevezetesebb drámái: A svihákok. Vígj. 3 felv. 1889. // A közügyek. Vígj. 1 felv. 1871. (Megjelent németül is, franciául is.) // A házasítók. Vígj. 3 felv. 1875. // Egy szellemdús hölgy. Vigj. 1 felv. 1875. // A király csókja. Operett 1 felv. 1875. // A harcztérről. Bohózat, 1877. // Jótékony célra. Vígj. 3 felv. 1877. // A kék szoba: Vigj. 1 felv. 1875. // Nézd meg az anyját. Vígj. 3 felv. 1885. // A bálkirálynő. Vígj. 1 felv. 1885. // A gyerekbál. Vígj. 1 felv. 1887. // A protekció. Vígj. 3 felv. 1889. // A peterdi csata. 1891. // Mai divat. 1892. // A papa. 1893. // Kurucok Párisban. 1902. // Miniszterválság. 1905. // Az udvari tanácsos. 1905. // Pozsonyi diéta. 1907. // A művész felesége. 1910.
Magyarra fordította Molière vígjátékát, A képzelt beteget, Dickens regényét, Barnabi Rudge-t és Abdallah-t Laboulaye-tól.
Jégvirág c. 1 felv. daljátékához Bahnert József írt zenét. Bemutatta a M. Királyi Operaház, 1922. máj. 12-én.
Irodalom: Magyar Színművészeti Lexikon (szerk. Schöpflin Aladár) 1929-1931, Budapest. //
Magyar életrajzi lexikon I. (A-K) Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967.// Ki kicsoda a magyar irodalomban? Tárogató könyvek, Budapest 2008. // Pintér Jenő: A magyar irodalom története: tudományos rendszerezés Budapest, 1930–1941; 7. kötet. (CD-ROM: Arcanum Kiadó) // Kozma Andor: Berczik Árpád emlékezete (MTA Emlékbeszédek, Bp., 1921) // Berczik Árpád: B. Á. (Bp., 1933); Molnár Pál: Berczik Árpád a drámaíró (Bp., 1936).