Ebben a sorozatban olyan jeles alkotókra emlékezünk, akik térségünkben születtek, vagy alkotó éveik során itt (is) tevékenykedtek, és ezzel Temesvár, a temesi Bánság hírét emelték régiónkban éppen úgy, mint szakmai körökben. A bemutatott alkotókhoz évforduló kötődik. (BB)

SZATHMÁRY SÁNDOR
Szathmáry (írói neve Szathmári) Sándor (Gyula, 1897. június 19. – Budapest, 1974. szeptember 27.) – író, publicista, műfordító, eszperantista. Tófalvy Éva író, szerkesztő monográfiát írt Szathmáriról, ennek fülszövegéből idézek: „Mindenkinek, aki érdeklődik az utópia irodalom iránt, meg kell ismerkednie Szathmári Sándorral, a magyar Orwell-lel. Ő »a jelenkori világ nagyszerű szatirikusai közül való, és egyenrangúként foglal helyet nagy és világszerte ismert fivérei: Swift, Wells, Anatole France, Madách és Karinthy mellett.« – írta William Auld skót költő, az eszperantó irodalom kiemelkedő alakja, angol irodalomtudós az 1960-as évek közepén, pedig csak Szathmári eszperantóul megjelent műveit ismerte. Magyarországon mindaddig keveset tudtunk Szathmáriról, amíg jó negyedszázaddal ezelőtt Tófalvy Éva nem kezdte el szisztematikusan kutatni az író életét és munkásságát. Mindazt, amit megtudott, számos tanulmányban közölte, és megtalálta Szathmári 59 évig (!) rejtegetett, elveszettnek hitt regényét, a Hiába című trilógia Jövőkötetét, ami az író főművének bizonyult, Szathmárit pedig a magyar utópia irodalom kiemelkedő személyiségeként ismerhettük meg. A magyar író jó másfél évtizeddel megelőzve Orwell 1984-ét megalkotta a huszadik századi negatív utópia irodalom egyik világszínvonalú alapművét, amely a totalitárius diktatúra világába vezet el. Ki volt, hogyan élt ez a rendhagyó író?” A bemutatás forrása Tófalvy Éva monográfiája.
Nagyapja Szathmáry Pál debreceni asztalosmester. Apja, Szathmáry Sándor, állami tisztviselő, anyja, Losonczy-Szijjártó Margit, szeghalmi patikuscsaládból származott. A Szathmárycsaládban 11-en voltak testvérek, közülük heten érték meg a felnőttkort. Apja tisztsége miatt gyakran költöztek: Szombathely, Alsókubin, Sepsiszentgyörgy majd Lugos voltak a fiatal Szathmáry gyermekkorának színhe-lyei. Éleselméjű gyerek volt, különösen matematikából jeleskedett. Elemiben az első héten magától megoldotta tankönyve összes feladatát. Nagyon jó volt fizikából és kémiából is. Több mechanikai játékát maga készítette, sőt, képzeletében matematikai alapműveleteket elvégző számológépet is kitalált – az 1900-as évek legelején. Lugoson érettségizett, 1915-ben. Majd jelentkezett a Műegyetem gépészmérnöki karára.
1917-ben ismerte meg Karinthy Frigyes műveit, majd – hívőként – a keresztény-szocialista eszmékért lelkesedett. 1919-ben a Tanácsköztársaság kitörése után elhagyta Budapestet; visszatért a már elcsatolt Lugosra. Ebből az időből származik kijelentése: „A hazát nagyapám felvilágosításai alapján kezdtem megismerni, mint az élet nagy csapását, amely vagy az ellenséggel lövet főbe, vagy maga végzi el.”
Szathmáry egy olyan nyelv kialakítására gondolt, amely – szerinte – megszüntethetné a nemzeti ellentéteket. A kezébe került egy eszperantó nyelvtan, amitől hamar fellelkesült. Később a Magyar Eszperantó Szövetség egyik vezetője lett. Megszervezte a Széchenyi Kört. Technikusként kezdett dolgozni, hogy segíthesse családját. A háború éveiben többször alkalmatlannak találták, a román hatóságok elsőre behívták. 1921-ben döntött úgy, hogy végleg áttelepedik Magyarországra. A nagy nélkülözések mellett folytatta tanulmányait. Belépett a SZEFHE (Székely Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Egyesülete) egyesületébe. 1923ban meghalt apja, a két idősebb Szathmáry-testvér halála után ő maradt a legnagyobb gyerek, akinek gondoskodnia kellett iskolás testvéreiről. 1924-től a MÁVAG-ban dolgozott, mint mérnök. 1926-ban tette le utolsó szigorlatát és szerezte meg diplomáját. Gépészmérnök. 1932-33-ban a Bartha Miklós Társaság ügyvezető elnöke.
Karinthy hatása alatt kezdett írni. „Karinthy nekem szellemi apám volt, az egyetlen magyar író, akinek az írás nem mesemondás volt, hanem eszköz az elsikkadt, agyonhínározott valóság felszínre búvárkodásához…” 1932-ben kezdte el élete főművét, a Hiába trilógiát. Múlt, Jelen és Jövő lett a három rész címe, 1935-ben fejezte be. A trilógiából csak a Hiába, és az is csak hat évtized után jelenhetett meg. Az utópiában pontosan megjövendöli a második világháború kitörésének évét, a szocializmus diktatúráját, és a 21. század elejét, ahol „élproletárok” minden luxussal felszerelt villái állnak. A könyv jóval Orwell Állatfarm-ja és 1984 c. regénye előtt született, sőt, Szathmáry A. Huxley Szép új világ c. regényét sem ismerhette akkor. Olyan találmányokat írt meg előre, mint a gyanús elemeket lehallgató miniatűr rádióadó; a bénító sugár, melyekkel tüntetőket hatástalanítanak; a hangírógép.
A Kazohinia először 1941-ben, erősen cenzúrázott változatban jelent meg Gulliver utazása Kazohiniában címmel. A további (1946, 1957) kiadásokat is módosították. A harmadik lett végre a „jó” kiadás, ez megjelent Kazohinia címmel eszperantó és angol nyelven is.
Volt kollégiumi társa és barátja, Tamkó Sirató Károly 1958-ban pert in dított Szathmáry ellen, a vád: Tamkó írta volna a Kazohinia egy részét. Ennek előzménye az volt, hogy Szathmáry még 1936-ban megkérte barátját, hogy adassa ki művét. Tamkó a pert elvesztette. A döntő bizonyíték egyébként a kézirat lehetett volna, ám ki mert ilyen szöveggel előjönni a diktatúra idején?! Ezekben az években – a kézirat lappangása idején – Orwell legnagyobb sikereit aratta említett műveivel.
Szathmáry 1957-ben, hatvanéves korában főmérnökként ment nyugdíjba a MÁVAG-ból. A szocializmusban még nem, ’89 után már nem ismerték, ismerik, máig nem került méltó helyére a magyar irodalomban.
Digitális Irodalmi Akadémia 2020. június 4-én posztumusz tagjává választotta.

Munkái:
Önálló kötetek. Fehér asszony, fekete férfi. Kalandregény. Budapest. 1936. (Friss Újság Színes Regénytára 35. sz. // Halálsikoly az áradatban. Kalandregény. Budapest. 1937. (Friss Ujság Szines Regénytára 67. sz.) // Gulliver utazása Kazohiniában. Cenzúrázott kiad.: (Ill.: Szalay Lajos.) Budapest. 1941. Bolyai Akadémia, 376 p. / 2., bőv. kiad.: Utazás Kazohiniában. (Ill.: Illéssy Péter.) Budapest. 1946. Magyar Élet, 346 p. / 3., jav. kiad.: Kazohinia I-II. (1957, 1972, 1980, 2008) // Gépvilág és más fantasztikus történetek (1972) A Gépvilág második (1989-es) kiadása tartalmazza A szegény csepűrágó dalát, mely a Kazohinia utólag megírt, utolsó fejezete. // Misztikus mélység. Válogatott novellák; vál., ford., szerk., utószó Bennó Pál; Katalizátor Iroda, Bp., 1991. // Hiába. Jövő. Regény; szöveggond., utószó Tófalvy Éva; Szépirodalmi, Bp., 1991. // Hogy is volt tehát? Emlékiratok (cc1970), kézirat.
Négy kötete jelent meg eszperantó nyelven.

Irodalom: Tófalvy Éva: Kazohiniától Atlantiszig. Szathmári Sándor és utópiái; Akvila és Priscilla, Pécs, 2017. // Kuczka Péter: In memoriam Szathmáry Sándor https://sites.google. com/site/scifitort/iroportrek/kuczkapeter // Alex Strauss: Az elfelejtett utópista, https://kuruc.info/r/6/84146.