Ebben a sorozatban olyan jeles alkotókra emlékezünk, akik térségünkben születtek vagy alkotó éveik során itt (is) tevékenykedtek és ezzel Temesvár, a temesi Bánság hírét emelték régiónkban éppen úgy, mint szakmai körökben. A bemutatott alkotókhoz évforduló kötődik. (BB)

IVÁNYI ISTVÁN

Iványi István (Lugos, 1845. december 17. – Szabadka, 1917. július 7.) – főgimnáziumi tanár, történész, könyvtáros, pedagógiai író. Szülei, Stephan Ivanovszky és Caroline List németek voltak. Az általános iskolát és a gimnázium első négy osztályát szülővárosában végezte német nyelven. Magyarul 1862-ben kezdett el tanulni, amikor Vácon belépett a piaristákhoz – hogy tanulhasson –, és beiratkozott a gimnázium ötödik osztályába. A hatodik osztályt Kecskeméten végezte el, tanult még Temesváron és Szegeden. Vezetéknevét 1867-ben változtatta Iványira. Érettségi után Szegeden a gimnáziumban tanított, 1868-ban Nyitrán, a következő évben már Budapesten tanított. Itt szerzett tanári oklevelet 1871-ben, görög, latin és német szakon. 1865-től fogva néhány magyar és német pedagógiai cikket írt vidéki lapokba, 187172-ben tanügyieket a Magyar Tanügybe s az Orsz. Középiskolai Tanáregylet Közlönyébe.
Dolgozott Nagykanizsán, Temesváron. 1875-ben kilépett a piaristáktól, ez év őszén kapta meg szabadkai gimnáziumi tanári kinevezését – ez egyben a révbejutást is jelentette. Itt alapít családot, 1876-ban vette feleségül Váli Máriát, akivel három gyermekük született (Mária, aki korán meghalt, Kálmán és Lajos).
Szabadka szabad királyi várossá válásának centenáriuma alkalmából (1879-ben) elfogadta a megbízást, hogy megírja Szabadka történetét. Az első kötet 1886-ban, a második 1892-ben jelent meg, erőfeszítéseit a város vezetése 3000 forinttal jutalmazta.
1880-tól közreműködött a Szabadkán létesítendő egyesült protestáns egyház szervezésében és ennek, később pedig a különvált ág. evangélikus egyház intézője. 1881-től a szabadkai evangélikus egyház ügyeit intézte, 1883–95 között felügyelője volt. 1883-ban a Bács-Bodrog Vármegyei Történelmi Társulat egyik alapítója, illetve 1883–1896 között alelnöke. A városi közkönyvtár alapítója (1890) és első könyvtárosa 1892-től, a szabadkai Nemzeti Kaszinó könyvtárosa volt 1895-ig. A Nemzeti Kaszinó mai épületébe 1953-ban költözött át az addig a Zeneiskola földszinti épületében működő könyvtár. Ekkor mintegy 100.000 könyve volt a szabadkai könyvtárnak. 1891 végén beállott szembaja egyre súlyosabb lett, amiért mind kevesebbet írt. 1895. júniusban nyugalomba lépett, érdemei elismeréséül a rendesnél magasabb nyugdíjjal. 1896-ban mindkét szemére megvakult.
Életrajzát könyv formájában is megírta (Visszaemlékezéseim életem folyására, Szabadka, Életjel Miniatűrök sorozat, csak 1974-ben jelent meg kötetben), kiadója ekként ajánlotta az olvasók figyelmébe: „Egy ilyen határtalanul önzetlen, az áldozatos munkától még a legmostohább körülmények között sem visszariadó lélek egyszerűbb hangvétellel talán nem is tudta volna megírni élete történetét. Ritka érték ez a szerény kis könyvecske, mert intim fejezeteiből nem csupán Szabadka város története írójának életrajzával ismerkedhetünk meg, hanem rövid fejezetei mögül kirajzolódik a századforduló előtti és a századforduló kisvárosi polgári társadalmának életrajza is. Iványi István talán éppen azért írta meg egy tanárember mindennapjait, hogy ezekben a kortörténeti képekben – ha nem is elmélyülő elemzéssel, csak a társadalmi osztályok határvonalait érintve – fölfedje azt a filiszteri közönyt, a dzsentri vagy parvenü köröknek azt a közönyét és zárkózottságát, amely a szellemi élet kibontakozásának szinte megkövesedett akadálya volt. Iványi István nem riadt vissza ezektől az elháríthatatlannak látszó akadályoktól. A kezdeményezések embere volt. Mindig újabb és újabb vállalkozásokkal igyekezett feltörni a terméketlennek minősített szabadkai ugart, mert hitte, hogy ebben a felszínes jóléttől tespedő városban is lehet emberi összefogással olyan testületeket létrehozni, melyeknek nem a kártyacsata és a dáridó a kiélési formájuk, hanem az, hogy széles és szabad munkaterületeket biztosítsanak a művelődési tevékenységek számára. Ezek közé a kezdeményezések közé tartozott a kaszinó, a könyvtár, a történelmi társulat, a monográfiai bizottság, a szabad líceum, amelyeknek megalapítását a teljes embert követelő tanári munka mellett is elsőként ő javasolta a város vezetőinek, s volt annyi ereje hozzá, hogy a gáncsoskodások és abban a korban a mi vidékünket annyira jellemző nemtörődömség ellenére is megvalósítsa terveit. Egy élet árán annyi értékes adatot gyűjtött össze, amennyit előtte itt senki nem tudott fölmutatni. Kár, hogy korán bekövetkezett vaksága megszakította tevékenységének, terveinek azt a sokat ígérő sorát, melynek folyamán a még érintetlen szellemi, közművelődési területeket akarta feldolgozni Szabadka és a környező városok, helységek számára intelemnek. Mert itt csak kemény, küzdelmes munkával lehetett a nyomtatott betűnek, a könyvnek, folyóiratnak befogadó és minden törekvésében támogató olvasóközönséget toborozni.”

Iványira emlékeztek 2017-ben, a szabadkai könyvtárban rendezett szép ünnepélyen, ahol az egyik megemlékező, Hicsik Dóra könyvtáros fogalmazta meg a fontos igazságot: „Amit húsz év alatt Iványi tett a városunkért, azt még senki sem tudta felülmúlni.”

Főbb munkái:
Dolgozatait A Szinnyei-féle lexikon, a Magyar írók élete és munkái V. kötete szinte egy teljes oldalon át sorolja. Szemlézek ezek közül: Ó- és Újbogsán helytörténete (1874), Lugosi és karánsebesi bánok (1876), Mikor jöttek a piaristák Temesvárra (1877).
Pedagógiai írásaiból: Magyar olvasókönyv (1872, és további kiadások), A Nibelung ének tartalma és Krimhild jellemzése (1872), Magyar irálygyakorlatok a középtanodák alsóbb osztályai számára (1878).

Könyvei:
Vidékünk története 1571–1658-ig, különös tekintettel Lugos, Karánsebes, Lippa történetére. Temesvár, 1875. (Különny. a Temesi Lapokból).
Bács-Bodrogh vármegyének történeti irodalma, Zombor, 1881. (Különny. a Bácskából.)
Szabadka sz. kir. város története. Szabadka, 1886 és 1892. Két kötet, térképekkel és képmellékletekkel. (Ism. Századok, P. Hirlap 220. sz., Bud. Szemle I., II. 1887.)
Az új Bodrogvármegye. Bpest, 1887. (Ism. Bácska 63. sz.)
Kollonics Lipót bibornok országszervező munkája. Szabadka, 1888.
Szabadka és vidéke 1848–49-ben. Okirattár. U. ott, 1888.
Bács-Bodroghvármegye földrajzi és történelmi helynévtára. U. ott, 1889. és 1895. I. és II. kötete. (Ism. Századok, 1889. A III. kötet kéziratban van.)
Pality magánrajza. U. ott, 1892. (Különny. Szabadka története II. kötetéből.)
Irodalom. Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái, V. kötet. Lukács Melinda Iványi Istvánra emlékeztek, Magyar Szó, 2017. okt. 14., Romániai Magyar Irodalmi Lexikon. Vajdasági Magyar Digitális Adattár.