Ebben a sorozatban olyan jeles alkotókra emlékezünk, akik térségünkben születtek vagy alkotó éveik során itt (is) tevékenykedtek és ezzel Temesvár, a temesi Bánság hírét emelték régiónkban éppen úgy, mint szakmai körökben. A bemutatott alkotókhoz évforduló kötődik. (BB)

Fiala János (Temesvár, 1822. jan. 26. – San Francisco, USA, 1911. dec. 28.) – vasúti mérnök, topográfus, emlékiratíró, a magyar szabadságharc és az amerikai polgárhá­ború katonája, törzstiszt.
A családjáról a közkézen forgó életrajzok annyit közölnek, hogy nővére Pesthy Frigyes történettudós felesége volt. Mivel Amerikában lejegyezte emlékiratait – naplót vezetett egész életében, tehát megtehette –, szóval innen a követ­kező, szüleivel kapcsolatos részlet: „Anyai ágon való elő­deim Welden-ek voltak, Szászországból kivándorolt tele­pesek. Bánátnak ők voltak első orgonaépítői és zongo­ragyártói s hozzá még elismert műasztalosai és mechanikusai. Nagyapám, Graeff már gazdálkodott. Tulajdonosa volt egy tekintélyes gyümölcsös- és szőlőkertnek. Azon kívül serfőzője is volt s gazdája egy vendégfogadónak. Tagja volt a városi magisztrátusnak is. Apám katonai hivatalnok lett. Őt mindenki szeretetreméltó, kedélyes s tehetséges férfiúnak ismerte. A deák-, görög-, szláv- és német-nyelvekben igen verzátusnak tudták s tehetségét meg is mutatta számos, ránk maradt újságcikkben. Mestere volt a nemesi diplomák elkészítésének, kitűnő heraldikus. […] Apám maga is Morvaországban született. Őseim ősrégi nemesek voltak, de részt vettek a huszita felkelésekben s a protestantizmus elnyomása után megfosztották őket ettől és sorstársaikkal együtt visszakatolizáltattak.”
Az elemi iskolában tanítója egy őrmester volt, a gimnáziumot a piaristáknál végezte. Apja egyik barátja katonatiszt volt, de a katonai pálya melletti döntést egy véletlen találkozó hozta meg: „a véletlent a később oly dicsőséges hírnévre szert tett Klapka tábornok jelentette, akkor még a karánsebesi kadétiskolának növendéke, nyári vakációjában meglátogatta szüleit. A különben is jó kiállású fiún feszült a formaruha, oldalán kard begyeskedett s fejenülője is jó­sza­bású volt. Ő aztán végképpen elhatározásra vitt engem.” – írja. És itt még egy fontos adalék. Felvették a gráci kadétiskolába, és „egy kis baj állott elő: a német nyelvvel, mert a piaristáknál csak latint tanítottak.” Végül a német nyelvvizsga simán lefolyt, és jöhetett a katonai pálya.
1836 és 1842 közt a császári hadsereg 39. gyalog­ezredében teljesített szolgálatot. Szolgálati helyei: Pest, Arad („ahol valósággal internáltak bennünket” – hiszen a várba kerültek). Később áthelyezték a bánsági körzet temesvári főhadiszállására. „Én vártam előléptetésemet, melyet apámnak ismételten megígértek Bécsben, […] de mindig közbeiktatódtak a legfelsőbb haditanács protezsáltjai.” Ezt követően hamarosan kilépett a seregből és civil mérnökként folytatta pályafutását. Fontos körülmény: a kadétiskolában olyan képzést kapott, hogy mérnöki mun­kára is vállalkozhatott. „Temesvár már ez időben is nagy városnak számított, itt voltak a polgári pályákon elhelyezkedett régi tanulótársaim, barátaim, köztük Shedator s a későbbi sógorom, Pesthy Frigyes is, akikkel való érint­kezés jótékonyan hatott rám. Lizy testvérem derék fiatal­emberhez ment férjhez. Cilly húgom még bakfis…”
Fiala emlékiratában így folytatja: „Ezidőtájt sokat olvastam. Főleg klasszikusokat. […] Érdeklődésem nem tisztán a szépirodalom felé hajlott: a politika története különösen érdekelt […] Louis Blanc Rethorica-ja valósággal kifordított eddigi valómból, amit azután Blanque teljessé tett. És Bakunin! Már-már valóságos nihilista voltam. Minden könyvet, amelyet a cenzúra eltiltott, megsze­reztem, s egy-egy ilyen munka csak szította bennem a tüzet. Semmi kétségem nem volt többé: én a Forradalom jegyese voltam.” Következett 1848 („nem maradhatott el”, „Néhány prominens embert, kik szabadságköveteléseket hangoztattak, így Kossuthot is, elfogták s várfogságra vetették. De a régi megcsontosodott rendszer már elavult, nem jól működött.”) Miért lépett a forradalom szolgálatába Fiala, azt a következő részletből világosan látni: „Pesthy Frigyes és én, kiknek kezén a határezredekkel való minden levelezésnek keresztül kellett menni, betekintést szerezhettünk az aknamunkába, mely már a felelős minisztériumok felállításakor is javában folyt a kamarilla részéről.”
Az 1848-49-es szabadságharc honvédhadseregében harcolt, Versecnél és Fehértemplomnál, kitüntette magát, a 9. zászlóaljban százados lett, majd őrnagy. Részt vett a szolnoki, tápióbicskei, isaszegi, váci, nagysallói, komá­romi és ószőnyi csatákban. A világosi fegyverletétel után ott volt Bem József tábornok kíséretében, annak szárnysegédeként Aleppóba menekült, Bemet haláláig szolgálta, a lázadó beduin törzsek ellen harcolva. Fiala fontosnak tartja leírni: „Temesvár sok embert adott a magyar szabadságharcnak, akiknek nevét kegyelettel őrzi az ország. Innen került ki Damjanich és Klapka, a történetíró Horváth püspök, Pesthy Frigyes, a Magyar Tudományos akadémia titkára, a sokoldalú közíró és történelemtudós, majd Asbóth Sándor, ki Kyutahiában Kossuth titkára volt, s később az észak-amerikai polgárháborúban I. C. Frémont tábornok vezérkari főnöke lett…”
1851-ben az Amerikai Egyesült Államokba ment, előbb New-Orleansban majd Saint Louisban élt. A csendes-óceáni vasútvonal építésén dolgozott, itt kiváló topográfussá, földmérővé vált. Saint Louis-ban az állami földmérő hivatal munkatársaként elkészítette Missouri állam és a Mississippi-folyó és a Csendes-óceán közti területek első topográfiai térképét. 1853-ban megnősült, a Gömör vármegyéből kivándorolt Rombauer család Ida nevű leányát vette feleségül, házasságukból hét gyermek született. Részt vett az amerikai polgárháborúban az északi unionisták oldalán. Saint Louisban az Unió seregétől függetlenül „Home Guards” név alatt (a honvéd kifejezés szó szerinti fordítása) öt ezredet alakítottak, az első ezred parancsnoka sógora, Rombauer Róbert alezredes, a másodiké Fiala János alezredes. Az ezredek John C. Frémont tábornok irányítása alá kerültek, Frémont igen nagy véleménnyel volt Fiala képességeiről, egyike volt a legtehetségesebb hadmérnököknek. Fiala vezette a Saint Louisban emelt erődítmények építését. Frémont ezredessé lép­tette elő. Frémont tábornok seregében még a következő magyar tisztek voltak: Asbóth Sándor tábornok, dandárparancsnok, táborkari főnök, Wágner Gusztáv ezredes, Zágonyi Károly őrnagy, Haskel Leonidás és Reményfi József századosok.
1863-ban az amerikai polgárháború alatt Fiala megbetegedett, de felgyógyult. A polgárháború után, 1868-ban St. Louisból feleségével és gyermekeivel Kaliforniába költözött, ahol Alamedában, San Franciscóban éltek. Fiala műszaki rajzolóként dolgozott, feleségét pedig dísz­mű­áruval foglalkozó üzletben alkalmazták. Amerikai és ma­gyar lapokban (Hazánk, 1889) cikkeket írt a szabad­- ságharcról. Fiala alapította San Franciscóban a magyar társas- és kölcsönös segélyegyletet. 1911-ben San Franciscóban érte a halál.
Emlékiratait ezekkel a sorokkal zárta: „Van egy hata­lom, mely az észnél és mindennél erősebb, amely ha áthat a szívbe, nem ismer nálán kívül erősebbet, mi vissza­tarthatná szenvedélyittas rohamától. Ily körülmény engem hivatalom felmondására kényszerített s jókedvvel hagyám el jövőm gunyhóját, mert hisz te valál vezérem, ki előtt minden érdek háttérbe szorul: – magasztos honsze­relem.”