A gyertyafény, a feldíszített fenyőfák és a megszólaló csengő majd Szekernyés Irén tanárnő, József Attila gyönyörű, Betlehemi királyok című versével “Adjonisten, Megváltó, Megváltó!/Jöttünk meleg országból.” egyszeriben karácsonyi hangulatba varázsolta a Küttel Klub közönségét. “/Főtt kolbászunk mind elfogyott,/ fényes csizmánk is megrogyott,/ hoztunk aranyat hat marékkal,/tömjént egész vasfazékkal./ Én vagyok a Boldizsár,/ aki szerecseny király.” A varázslatos verssorok légkörében folytatódott a meghitt karácsonyi összejövetel, amelynek része volt a szervezők mindenre kiterjedt figyelmessége, a karácsonyi hangulatot fokozó ajándékozás és a mézes kalácsos forralt bor melletti meghitt beszélgetések.

Az áhítat által átszellemített han­gu­latban köszöntötte Tamás Péter házigazda, az irodalmi kör veze­tősé­gének tagja a szépszámú közönséget. Örömét és bizakodását kifejezve hang­súlyozta, hogy a Temesváron nemrégen újra életrekeltett irodalmi köri tevékenységgel sikerül a magyar irodalom nagyszerűségét és sokszínűségét tükrözni, és hogy a Várbátya és az irodalmi kör vezetőségével vállvetve hiteles karácsonyi hangulatú irodalmi estet valósíthattak meg.
A kishitűség cáfolatának is te­kint­hetjük, hogy az erre az alkalomra és a megelőző irodalmi találkozókra minden várakozást fölülmúló érdeklődés tapasztalható. A sokak által temetett irodalmi köri tevékenységre a jelek szerint mégis van igény, nem­csak az idősebb, de a fiatal temesvári magyar lakosok körében is. Erről ta­nús­kodik a karácsonyi irodalmi est előadói sorában a szépszámú fiatal jelenléte. Ugyanis a kör vezetői Szekernyés Irén, Szekernyés János, Tamás Péter és Marossy Boglárka mellett láthattunk, Kovács János, Sajben Csilla Petőfi-ösztöndíjas, illetve Juhász Gergő, Fogarasi Gyula, Szabó Abigél, Tóth István és más tehetséges fiatalokat. A jól szervezett karácsonyi találkozó műsorában a magyar irodalom klasszikusainak és a kortárs irodalom legjelentősebb képviselői­nek alkotásait hallhattuk, ami arról is tanúskodik, hogy alapos irodalmi felkészültségű és jó ízlésű vezetői vannak a társaságnak.

A december 19-i karácsonyi irodalmi találkozón “karmesterként” is szerepet vállaló Marossy Boglárka magyar szakos tanárnő, lapunk olvasóival is megosztotta gondolatait, a Tamás Péter ötlete és kezdeményezése alapján először megszervezett karácsonyi irodalmi találkozóról.
Nem tematizáltuk előre a műsor tartalmát, az volt a koncepció, hogy mindenki maga válassza ki azt az irodalmi művet, amely hozzá közel áll, ennek alapján állítottuk össze a műsort.
Vegyesen szerepelt a műsorban kortárs és klasszikus magyar irodalom, ez sokak számára, akik ke­vésbé ismerik a kortárs költészetet, érdekes újdonság volt.
Amikor létrehoztuk az irodalmi kört, egyik célunk az volt, hogy va­lamelyest megismertessük a kortárs magyar irodalmat a közönséggel, ezért igyekszünk műsorainkba olyan szerzők alkotásait becsempészni, amelyeket jelentősnek gondolunk.
A karácsonyi műsorban elég hangsúlyosan jelen volt a klasszi­kus magyar irodalom is.
Nagyon jó hangulatban telt az este. Igen, úgy gondolom, hogy mindenkinek jólesett hallgatni a régebbi karácsonyi témájú verseket, szövegeket. Reméljük, hogy a mai este után még nagyobb lesz az érdeklődés az irodalmi kör tevékenysége iránt.
Úgy gondolja, hogy van utánpótlása az egykori Arany János, Ady Endre illetve Franyó Zoltán nevével fémjelzett irodalmi köri te­vékenységnek?
Nem mernén azt mondani, hogy özönlenek a fiatalok a rendezvé­nye­inkre, de remélem, hogy sikerül bevonni, nemcsak a városunkban tanuló magyar egyetemistákat és licistákat, hanem azokat a fiatalokat is, akik va­lamilyen munkakörben dolgoznak, de kiestek a magyar körökből.
Abban a reményben gratulá­lunk a színvonalas karácsonyi irodalmi élményt nyújtott rendez­vényhez, hogy a temesvári magyar irodalmi kör tevékenysége nem marad csupán átmeneti fellángolás, és sikerül megtalálni és bekapcsolni azokat a fiatalokat is, akik napjainkban telepszenek le az újabb fellendülési időszakát élő Béga-parti városunkba, amely mágnesként vonz­za ide más vidékekről is az embereket, és talán nemcsak a román nemzetiségűeket, hanem a magya­rokat is.
Graur János