Dr. Nagy-György Tamás 1999 óta, az építőmérnöki oklevél megszerzésétől tevékenykedik a Temesvári Műszaki Egyetemen – ahol eleinte laboratóriumi munkája során a biztonságos építkezésekhez újszerű technikák alkalmazását igyekezett megvalósítani – adjunktus, docens, majd 2016 óta, alig 40 éves korától, egyetemi tanár az intézet építőmérnöki karán, a Kolozsvári Akadémia Munkabizottság Bánsági Munkacsoportjának a vezetője, a Magyar Tudományos Diákkonferencia /MTDK/ társ-szervezője, a Makovecz-féle építészeti stílus temesvári emblematikus alkotásának statikus építőmérnöke.
Makón a melegvízben ülve is azokat a formákat csodálom, azokon a gondolatokon töprengek, amiket szimbolizálnak. Makovecz arra törekedett, hogy hozzon létre egy magyar építészeti identitást. Az évszázadok folyamán sokféle építészeti stílusban építkeztek, itt Temesváron is. Létezett magyar szecesszió is, ami összetéveszthetetlen a spanyollal vagy a némettel, osztrákkal. Makovecz esetében annyi és olyan mély gondolat van, hogy nem is értünk mindent. Érdemes elgondolkozni, hogy miért van ennyi dőlt ablak, miért van két torony, miért vannak a szárnyak. Nagyon sok ilyen érdekességgel találkozunk ebben az építészeti stílusban. Látszik, hogy tervezőjük sokkal mélyebben gondolkozott, mint egy átlag építész. Egyöntetű vélemény, hogy a Makovecz Imre által tervezett temesvári Új Ezredév Református Központon kívül nincs még egy olyan épület Temesváron, amelynek megtekintéséért – azon túl, hogy egy kimagasló építész nevéhez köthető – valaki eljön mondjuk Amerikából, vagy Ausztráliából.

Székely László tudat alatt

Makovecz Imre zsenialitását csodálva, nem feledkezhetünk meg Temesvár nagy építész személyiségéről, a modern Temesvár megteremtőjének elévülhetetlen érdemeiről, akinek főépítészi tevékenysége nyomán, megannyi emblematikus épület maradt az utókorra, mint a Magyar Ház, a Lloyd-sori paloták vagy a Piaristák remek épületegyüttese, és számos más alkotása, ami gazdagítja városunk épített örökségét.
Egy Temesváron tartott előadásomon amikor Székely László épületeit soroltam mintegy 70 építész diák előtt, akik közül senki sem hallott addig Temesvár hírneves építészéről – hirtelen felvillant, hogy a szalontai városházát és az Arany János Líceum épületét is – amelynek padjait 12 évig koptattam – Székely László tervezte.
Szalon,tai éveim alatt sohasem gondoltam erre. Pedig, amikor a temesvári piarista épületben járok, úgy érzem, mintha otthon lennék. Minden a szalontai iskolámra emlékeztet, még a kilincsek is: megyek a lépcsőn, megfogom a korlátot, és mintha a szalontai iskolámban járnék, minden ugyanolyan, ugyanaz a magasság, ugyanazok az ívek, a lépcsők, ugyanaz az elágazás, díszítés, ugyanazok a termek. Érdekes, hogy ez az összefüggés csak mintegy öt éve tudatosult bennem. Szalontán van egy szoborpark, Székely László nem kapott helyet benne, nem is emlékszem, hogy valamikor megemlítették volna a nevét. Végre idén, régi adósságot törlesztve, emlékplakettet állítanak Székely László tiszteletére a szalontai múzeumban.

A megfutamodás helyett

Nagy-György Tamás professzor, aki egy erős magyar közösségből érkezve azonosult a temesvári szellemiséggel, nem megfutamodott a történelmi körülmények által meggyengült magyar közösség mellől, hanem csatlakozott azokhoz, akik kishitűség helyett kitartottak a megmaradás barikádján. A legszebb magyar nyelvet beszélő szalontaiságára büszke fiatal építőmérnök, egyetemi tanár, a számára szokatlan, több nyelvet beszélő népességből álló nagyvárosban nem az elzárkózást választotta, rácsodálkozó empátiát tanúsítva, az otthonról hozott értékrenddel feltarisznyázva, igazi közösségi emberként gyarapítja a helyi értékeket. Büszke a sikeres temesvári anyanyelvű oktatásra és művelődési tevékenységre, a jó nevű egyetemére, a Temesvári Műszaki Egyetemre, amely létének magyar előzményeit sajnos hosszú ideig elhallgatták, és büszke az annak keretében 25 éve működő, általa istápolt Magyar Tudományos Diákkonferenciára, a Magyar Tudomány ünnepén 2023. november 3-án, kiváló sikerrel megtartott Bolyai János Konferenciára. Ami pedig mindezek csúcsa, hogy részese lehet a Makovecz Imre építésznek köszönhető temesvári építészeti csoda megteremtésének. Nem lankadó közösségi munkájáról tanúskodik további terve, amely szerint évente szervezendő kerekasztal keretében elevenítik fel három Temesvárhoz kapcsolódó világhírű tudományos személyiség, Bolyai János, Bartók Béla és Kós Károly munkásságát.

Graur János