– Negyedszerre államelnökjelölt. Van még kihívás ebben?
– Hogyne volna! Az elnökválasztásnak mifelénk leginkább tízévente van súlya, és ilyenkor valóban mindenki erre figyel. Amit ebben a kampányban mondok, azt meghallja az ország. A magyarok üzenetét pedig csak én mondom el, más nem. Emellett arról beszélek, hogy vissza kell állnia a rendnek polgár és állam viszonyában: a polgárnak van állama, és nem az államnak polgára. Nyerésre játszom, semmi vesztenivalóm nincs!
– Az elmúlt hetekben vita alakult ki az Ön jelöltsége körül. Román újságírók már nem is arról beszélnek, hogy szabad-e magyar jelöltre szavazni, hanem arról, hogy miért jobb a magyar jelölt, mint a többiek… 
– Látva, kik a jelöltek, és hogy miről beszélnek, amiről kellene, tulajdonképpen nem meglepő ez. Az az érzésem, hogy az indulásom megnyugtatja a gondolkodó román embereket arról, hogy legalább egyvalaki a józan észt képviseli, és az ország valós problémáiról beszél.
– De lesz ebből román szavazat is?
– Én azzal számolok, hogy egyre több! Nagyon pozitív élményeim vannak az elmúlt hetekből. Sok román ember állított meg az utcán, a benzinkúton, többen írtak személyesen: újságírók, véleményformálók, hogy engem támogatnak. Szerintem nincs ebben semmi ördöngösség, én csak azt csinálom, ami a dolga lenne egy államelnök(jelölt)nek. A lényegről beszélek: az állam a polgárok fejére nő. Ahelyett, hogy segítene, ma csak megnehezíti a polgárok dolgát.
– Iohannis elnök pontosan ezt mondta egy adott ponton: az állam kudarcot vallott.
– És igaza volt… legalább akkor, egyszer. Persze, az élet ment tovább, az emberek pedig nem értették, hogy mondhat ilyet következmények nélkül az ország első embere, aki maga is felelős az előállt helyzetért. Iohannis azóta is hallgat, miközben háború van a szomszédban, aszályok nyáron, árvizek ősszel, tragédiák a kórházakban, drogok az iskolákban és sorolhatnám.
– És a mostani kormány mit tesz ez ellen?
Érdemben semmit. Ezt kiválóan bizonyítja a pénzügyminiszter legutóbbi húzása: pénzügyi amnesztiát javasolt. Ami azt jelenti, hogy akik eddig nem fizettek adót, azoknak engedje el az állam a tartozásaikat. Én pont az ellenkezőjét mondom, és szerintem az összes tisztességes ember is az országban: aki fizeti az adóit, azt támogatni, aki nem fizeti, azt büntetni kell.
– Szokott Ön beszélni a demográfiai problémákról is. Van az állam mérete és e között összefüggés?
– Hogyne. Románia egyik legsúlyosabb, konstans válsága a demográfiai helyzet alakulása. A kivándorlás, a népességcsökkenés mindenkit érint: románokat és bennünket, magyarokat is. Azt szoktuk mondani, hogy a 24. órában vagyunk, de éppen emiatt kell cselekedni! Mi az RMDSZ-ben ezt a problémát felismertük jó idejében, és kormányon javaslatot is tettünk családpolitikai, népesedéspolitikai intézkedésekre: több mint 200 bölcsőde építéséről döntöttünk, kiharcoltuk, hogy legyen családügyi minisztérium, és ezek csak a legfontosabbak. De ezt a munkát folytatni kell! Én nem szeretném, hogy elmenjenek a magyarok a szülőföldjükről, és máshol keressenek jövőt. Nem szeretném, hogy a polgárok azt gondolják, hogy Románia csak az országuk lehet, de az otthonuk nem, és a lábukkal szavazzanak, elvándoroljanak. Mert elegük van abból, hogy az állam nem látja el alapvető funkcióit. Ráadásul ma tisztelet helyett csak gyanakvást kap az ember. Románia nem az ügyes emberek, hanem az ügyeskedők országa. Aki tisztességesen játszik, azt vegzálják, az ügyeskedőket meg békén hagyják.
– Emlékeim szerint minden kormány megígérte eddig a bürokrácia csökkentését, aztán nem történt semmi!
Dehogynem, történt! Mindig tovább nőtt. Leginkább egy kisgömböchöz tudnám hasonlítani ma az államot. Nő és nő és nő… Nő a bürokrácia a hivatalban. Nő az egyenlőtlenség a város és vidék, egyik és másik régió között. Nő a sor a kórházakban. És nő a teher mindenkin. A gyerekeimnek lassan annyi órájuk van az iskolában, mint amennyi egy hivatalnok munkaideje – csak neki nem kell leckét írni, miután hazamegy. Na, ezen akarunk változtatni.
– Hogyan?
– Úgy, hogy visszamegyünk a kormányba. Ahogy eddig, úgy ezután is a józan észt és a magyarok érdekeit fogjuk ott képviselni. Sosem titkoltuk, hogy az őszi választások tétje, hogy a magyar közösség döntési pozícióba jusson. Ezért kell ismét kormányra kerülnünk. Bizakodó vagyok: ha ősszel megismételjük a tavaszi eredményt, akkor bármennyire is akarnak, nem tudnak bennünket megkerülni. Mi a reményt képviseljük: azt, hogy lehet a dolgokat jól is csinálni. Hogy a politika mindenekelőtt a közösségi ügyek képviseletét jelenti. Én úgy látom, és a tavaszi eredmények ennek fényes bizonyítékát adják, hogy közösségünk bizalma folyamatosan nő az RMDSZ iránt.
– Mindent egybevetve, kinek érdemes Önre és az RMDSZ-re szavazni ősszel?
– Annak, aki erős magyar képviseletet akar. És annak, aki erős polgárokat ebben az országban. Mi határozottan azt képviseljük, hogy többet kapjon a polgár: több lehetőséget, több tiszteletet. És jusson kevesebb az államnak: kevesebb pöffeszkedés, kisebb bürokrácia. Mondhatnám úgy is, hogy az állam kevesebbet kérjen, de többet adjon. Háromszor választunk: november 24-én és december 1-jén szavazzunk a szívünk és az eszünk szerint, a nyolcadikán meg ráér később gondolkodni.