A törvényhozáson kívül a képviselői munka szerves részét képezi a bukaresti ügyintézés is. Egy erőteljesen központo­sí­tott országban, mint Románia, számos döntés a fővá­ros­ban születik, úgyhogy néha a legbanálisabbnak tűnő ha­tá­rozatért, aláírásért vagy pecsétért Bukarestbe kell men­ni. Nem csoda tehát, hogy sok esetben szembesülök olyan kérdésekkel, amelyekre a megoldást egyik vagy má­­sik minisztérium valamelyik irodájában adják meg. Kész művészet a folyosók és irodák labirintu­sá­ban eligazodni, de szerencsére az RMDSZ jelenlétének köszönhetően mindig akad, aki eligazítson, aki útbaiga­zítást adjon. Így az elmúlt években sikerült több olyan elő­­relépést kiesz­közölni, amelyek a magyarok vezette te­le­pülések fej­lődését szolgálták. Az RMDSZ legutóbbi kor­mányzási részvétele alatt, 2014-ben sikerült állami pénz­­­ből kifizetni Ótelek adósságát és aszfaltozási mun­kálatokat finan­szírozni Újszentesen, de szintén akkor si­ke­rült beindítani az igazfalvi kultúrotthon felújítási mun­kálatait, amelyekre már közel tíz éve várt a község. Emel­lett számos templom javítási munkálataihoz sikerült hoz­zá­járulni és örömömre szolgál, hogy többek között Óte­leken már sikerült befejezni a templomot, Bodófalván megjavítottuk a te­tő­zetet, és Dettán és Gátalján pedig komolyabb összegekkel sikerült kiegészíteni a javítási költ­ségvetéseket. És nem utolsósorban elmondhatom, hogy a temesvári Szégyen­szobor ügyét is Bukarestben sikerült leállítani: Kelemen Hunor minisztersége alatt de­rült fény azokra a rendel­lenességekre, amelyeket a temes­vári városvezetés elkö­ve­tett a Szégyenszobor kapcsán és amelyek alapján sikerült leállítani a műemlék köztérre állítását. Hasonló kérdések hetente felmerülnek és igyek­szem a politikai futó­ho­mok csapdáit kikerülve közben­járni a magyar közösségek érdekében.
A parlamenti választásokra ősszel kerül sor, ám a fentiekből nyilvánvalóvá válik, hogy a bukaresti munka alapja mindig is itthon van. Számos jelzés, kérés érkezik az önkormányzati képviselőinktől, amelyek alapján Bu­karestben „el lehet intézni” bizonyos dolgokat. E jel­zések nélkül az ottani munka is kevesebb. Ezért rend­kívül fon­tos, hogy június 5-én megerősítsük önkormányzati kép­vi­seletünket, hiszen a helyi tanácsosok, alpolgármesterek és polgármesterek azok, akik el tudják mondani a tele­pü­lések gondjait és akikkel együttműködve ezeket a gon­do­kat orvosolni tudjuk. Az önkormányzati képviselet alap­fel­tétele közösségeink fejlődésének, és arra biztatnék mindenkit, hogy bármilyen kicsi is legyen a magyar kö­zösség az adott településen, próbáljanak meg egy embert bejuttatni a helyi tanácsba. Ez mindennek az alapja, a fejlődés kezdőpontja.