Sokan vélik úgy, hogy ma kevesen írnak és olvasnak verset, pedig tévednek, mert a költők köztünk járnak. Lehet, hogy nem mindig ismerjük fel őket, mert rejtőzködnek, álruhát viselnek, hétköznapi embernek álcázzák magukat. Az író-olvasó találkozók ezért leginkább arra valók, hogy leleplezzük őket. A Bolyai János Szakkollégium konferenciatermében ismerkedhettünk meg hétfőn este a költő, a háromgyermekes anya és magyartanár Czilli Arankával és legutóbbi kötetével, a Késsel és villával. A Művészeti és Jelen kft. kiadásában megjelent könyv nagy csalódást okozhat mindazoknak, akik a cím keltette elvárásuknak engedve illemtani tanácsokra vagy konyhaművészeti útmutatókra számítanak. Akiket nem ijeszt el a kötet fekete borítója és azon Ördög Fanni rajza, a terítetlen asztal mellett evőeszközeiket ökölbe szorító, alig emberi figurák, azok izgalmas és különleges versvilágba léphetnek be, ahogy a fülszöveg is ígéri:”Érzéki és érzékeny versvilág, nem harsány, nem hivalkodó, inkább finom és elegáns, ugyanakkor határozott és karakteres.”
Hogy a költő az önleleplezést se kerülhesse el, a moderátor szerepére Magyari Sára, a Partiumi Keresztény Egyetem docense vállalkozott. Kiderült, hogy mint egykori évfolyamtársak jól ismerik egymást, felidézték a különleges államvizsga emlékét: néhány nappal született meg a költő első gyermeke, aki most lett a temesvári szakkollégium diákja, annak idején a vizsga kedvéért engedték ki őket a kórházból. „Mindenki összedolgozott, a gondviselés ekkora mértékét, azóta sem éreztem” – vallotta erről a kérdezett.
Czilli Aranka igazi kovásznai, vagyis ott született, ott nevelkedett, ma is ott él és dolgozik. A tömbmagyar vidékeken teljesen természetes, hogy a diákok kizárólag magyarul és magyarként élnek, ez hatalmas luxus, amire csak akkor ébredünk rá, ha azzal szembesülünk, hogy ez nem mindenütt egyértelmű. A diákjai szívesen olvasnak, gyakran érdeklődnek aziránt, hogy hogyan születik a vers, és ebben több az őszinte érdeklődés és kíváncsiság, mint a tananyag előli menekülés. A varázslatos szekrény című kötetében versek és mesék szerepelnek, az alcím szerint gyerekeknek és felnőtteknek. A könyv keletkezéstörténete is tanulságos, a család minden tagja szerepel benne, és beleszólásuk is volt abba, hogy mi az, ami változtatás nélkül közölhető vagy sem. Külön érdekesség az is, hogy gyermekek illusztrálták, hatévestől tizennégy évesig. A legkisebbek nem is tudtak olvasni, ezért a rajzaikhoz készült a vers, ami igazi kihívás volt.
A mai magyartanár azt árulta el, hogy egy unalmas magyarórán kezdett el verset írni hetedikes korában.A versírás mellett viszont csak 11.-esként kötelezte el magát, amikor már ráébredt arra, hogy milyen sokat kell olvasni ahhoz, hogy írhassunk.
A Késsel és villával kötet nyitóverse a Köd, parttalanságok címet viseli: Kiröhög minket az idő,/ a feledés, mint egy szivacs, ellenünk/dolgozik, anyácska, sápadó gyermekem,/pusztulunk lassan, mint vízben a rozsdás kések.” Megrázó vallomás arról, miként hangolja át az anya-gyermek viszonyt az öregség, a szellemi hanyatlás. A vers mottója egy Mezey Katalin-idézet, amelyet Schäffer Erzsébet A temesvári lány című regényében is olvashattunk: „Akár a rozsdás késeket, /egymással élesít/ minket az Isten.” Czilli Aranka mentorának tekinti Mezey Katalint, akit 16 évesen ismert meg egy alkotótáborban, azóta is, gyakran érzi, az ő verseinek olvasásakor, „nekem, rólam, helyettem írta”, ezért bármikor fordulhat hozzá, s köteteit megjelenés előtt elküldi mentorának. Legutóbbi kötete 54 versből áll, ezek négy részre oszlanak. Az első rész a Térkép címet viseli, helyek és személyek nevére írt lírai lenyomatok gyűjteménye: „Ezek tettek azzá, aki vagyok” – vallja a költő. A következő 11 verset a Titkok címszó gyűjti egybe, ezek közül a Volna-e kedved címűt hallgattuk meg, s a zárósora ”A boldogsághoz mondd volna-e kedved?” kínálta a mode-rátori kérdés témáját: Boldogok-e ma az emberek? Lehet, hogy lenne kedvük a boldogsághoz, de nem mernek boldogok lenni, nem akarják elhinni, hogy a boldogság nem cél, hanem maga az út, az idealizált boldogság elérhetetlen, vi-szont a hála, harmónia, a békesség az, ami boldoggá tehet.
A harmadik rész a Lakoma címszó alá gyűjti a verseket, amelyekben sok a rájátszás, mint A bomlás virága című vers, amelyben a nézőpontváltásnak is fontos szerep jut. Czilli Aranka szerint nincs női téma, női irodalom, csupán női nézőpont van, ahogy persze férfi nézőpont is létezik. Bárki írhat bármiről, csak a szempont, nézőpont az lehet mindig más és más.
A kötet utolsó öt versét a Körforgó fejezet tartalmazza, ezek az év legfontosabb ünnepeiről szólnak, itt olvasható a kötet kulcsversének nevezett költemény is a Különös lakoma, amelyből a kötetcím a Késsel és villával is származik: ”Ennél az asztalnál csak késsel és villával ehetjük meg egymást”… Kegyetlen és szigorú vers, amely a társadalom működését leplezi le, az illendőség játékszabályai közé rejtett pusztító indulatokat, a képmutatást. A költő azt állítja, nem ért egyet azzal, amit leír, de ezt látja, ezért ki is kell mondania. „Ez a legszomorúbb kötetem, s remélem, az is marad.”
A Kényszer című versből választottam ezeket a sorokat „mint tükör, mely a képről nem tehet,/ a vers te vagy, aki belenézel”. És a közvetlen hangulatú esti beszélgetés emlékét viszem magammal, mint fontos tanítást.

Mészáros Ildikó