Az elmúlt héten zajlott a Gerhar­dinum Római Katolikus Teológiai Líceumban a huszonharmadik alkalommal megszervezett Kézműves tábor.

A járványhelyzetre való tekintettel, idén csak huszonöt, öt és tizenkét év közötti gyermeket fogadhattunk az Adorjányi Borbála, Lőrincz Gyöngyi és Farkas Júlia tanítónőkkel együtt irányított foglalkozásokon. Az előző években jóval többen vettek részt a táborban, illetve egy-egy nyár folyamán több tá­bort is szerveztünk – ismertette a bejárótábort szervező Start Egyesület elnöke, Magyari Sára egyetemi tanár. – E kéz­műves tábornak több célja van, első­ként a kézimunkázásra tanítjuk meg a gyermekeket. Egyik alapelvünk az, hogy a munka nemesít, és e vonatko­zásban fontosnak tartjuk, hogy a gyermekek megtanulják hasznosan eltölteni az idejüket. Annál is inkább, mivel látjuk, hogy a mai gyermekek kézügyességét fo­lyamatosan fejleszteni kell, megta­nítjuk őket varrni, vágni, ragasztani és más olyan műveletre, amelyek az átla­gos­nál nagyobb kézügyességet igényelnek. A tábori foglalkozások során lát­hattuk, hogy mindezekre megvan az igény és a képesség is. Fiúk és lányok egy­aránt nagyon szeretnek kézműves­kedni. Táborunkban arra törekedtünk, hogy megtanítsuk a résztvevő gyermekeket együtt lenni, csoportban lenni és megélni az esztétikai érzést. A fog­lal­kozások során nem csak valamit létrehozni volt az eredendő célkitűzés, ha­nem az is, hogy ami kikerült a szorgalmas kezek közül szép is legyen, esztétikai értéket képviseljen. Ebben a vo­natkozásban a gyermekek megtanulhatták azt is, hogy nem minden szép, nem biztos, hogy valami szép csak azért, mert van, létezik… Szintén fontosnak tartjuk megteremteni a lehetőséget ar­ra, hogy a gyermekek megélhessék az együtt munkálkodás, tanulás, együttlét lelki hozadékainak és az alkotás örömét is. Sok egészen egyszerű dolog elsajá­títása mellett, például a legkisebbek ét­kezés alapszabályait vagy másoknak a ma­gyar nyelven való beszélgetés gya­korlására kínált kitűnő lehetőséget a tábor. A foglalkozásokon használt anya­gok legtöbbjét általában hulladékként kidobjuk, mi ezek újrahasznosítására törekedtünk: pillepalackból virágtartó készült, műanyagpoharakból virágko­sa­rakat, a félretett textíliákat újrafestve pedig más, mutatós használati tárgya­kat készítettek az ügyeskezű táborozók. Valós igényt kielégítve a mostani tábort további bejáró kézművestábor követi, amelyet július 12 – 19. között szerve­zünk meg a Vöröscsárdai Református Egyházközség imaházában. A járványhelyzet miatt a hagyományos, általában külföldi résztvevőkkel, oktatókkal szer­vezett programjainkat egyelőre szüne­tel­tetjük. Terveink vannak, és a majdani helyzetből adódóan fogjuk gyakorlatba ültetni elképzeléseinket.
(m.z.)