A 2002 óta minden nyár elején megszervezett, nagy népszerűségnek örvendő HÚSZ B.K. Találkozóra idén tizennyolcadik alkalommal kerül sor. A Kisiratosi Polgármesteri Hivatal és Önkormányzat szíves meg­hí­vásának köszönhetően ezúttal az Arad megyei tájak, történelmünk ne­ve­zetes emlékhelyei meglátogatására is alkalmunk adódik. Kisiratos, a róna gyöngyének joggal nevezett határ menti község gazdag művelődési életéről lapunkban több alkalommal tájékoztattunk. Az idei találkozó minden bizonnyal közvetlen élményekhez is hozzájuttatja a résztvevőket. Március 11-én KORONDI JÓZSA ERIKA polgármester asszonnyal és Andó László polgármester-helyettessel a kisiratosi hivatalban egyeztettünk a találkozó időpontjáról és a lebonyolítás szervezési kérdéseiről. Az időpontot illetően, a már említett zsúfolt művelődési műso­rokhoz alkalmazkodva abban állapodtunk meg, hogy július első szombatján, azaz július 6-án látogatunk el Társaságunk tagjaival Kisiratosra, az ezer éven át magyar alföldhöz tartzó történelmi vidékre.

A polgármester asszonyt ez alkalommal kértük meg, hogy előze­tesen is tá­jékoztassa Olvasóinkat a községgel kap­csolatos tudniva­lók­ról, arról hogy milyen helyi neve­zetességeket szeretnének megmu­tatni a nyári találkozónk alkalmával az ide látogató HÚSZ Baráti Kör tagjainak.
­Örömünkre szolgál, hogy kis te­lepülésünket választották az idei talál­kozójuk helyszínéül. Mi úgy gondol­juk, hogy van mivel büszkélkednünk, ne­vezetesen a néhai Almási Béla kör­orvos által alapított tájházzal, az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc emlékművével, a kis- és nagy­termes művelődési házunkkal, a három medencével rendelkező hévizes strandunkkal, a Máltai Szeretetszolgálat idősek otthonával és a dévai Szent Ferenc Alapítvány Pio Atya Gyer­mekvédelmi Központtal, az 1841-ben létesült iskolánkkal, az 1831-ben felszentelt római katolikus templomunkkal, de van helyi turisz­ti­kai információs irodánk is. A műve­lő­dési élet kapcsán elmondhatom, hogy van három citerazenekarunk, ugyan­csak három tánccsoportunk, nyugdíjasklubunk, dalárdánk, zenekarunk.

Az élénk művelődési tevékeny­ség lehet a magyarázata annak a kisiratosi vonzásnak, hogy évről évre itt szer­vezik meg a Kárpát-medence legnagyobb magyar nép­zenei tábo­rát, ahol a táborozó fia­talok, ének-, zene- és táncegyüttesek tagjai magas szintű oktatásban ré­sze­sülnek, ugyanakkor kedvelt he­lye Kisira­tos a művészeti tábo­roknak is. Az eredmények tanú­sít­ják, hogy a község mindenkori ve­zetése különös hang­súlyt helyezett a művelődési életre.
Kisiratos 2004-ben kapta vissza a községi rangját, addig Kürtös város­hoz tartozott. Ezalatt a viszonylag rö­vid idő alatt igyekeztünk fejleszteni te­le­pülésünket. A lakosság főfoglal­ko­zása a mezőgazdaság, főleg kukori­cát, búzát termesztenek gazdáink, de több család foglalkozik gyümölcsfa­csemeték nevelésével, folytatva a kis­iratosi híres faiskolai hagyományo­kat, van egy üvegházunk, ahol zöldségféléket termesztünk, az idősebbek és a fiatalabbak közül néhányan, több-kevesebb sikerrel, méhészettel is foglalkoznak. Munkanélküliségre nem panaszkodhatunk, hiszen, vagy itthon a községben vagy a szomszédos Kürtösön mindenki talál megélhetést biztosító munkát.

A karnyújtásnyi távolságra lévő anyaországnak milyen hatása van az itteni életre?
Mindössze mintegy két kilomé­ter­re van a magyar határ, nagyon jó kapcsolatot ápolunk a szomszédos magyarországi településekkel, test­vér­települési kapcsolatban vagyunk Dombiratossal, Lőkösházával, Pusztaszabolccsal, Úrival, sőt a felvidéki Balony helységgel is. Ezeket a kap­csolatokat ápoljuk, kölcsönösen látogatjuk egymást, közös rendezvényeink vannak, és igyekszünk gazdaságilag is hasznát venni az együttmű­ködé­sek­nek: közös határ menti pályázatokat írunk, szeretnénk pályázatból sport­lé­tesítményt, játszóteret létesíteni, együttműködünk iskolákkal, óvodák­kal, egyesületekkel, jelenleg éppen ké­szülünk az óvodánk és egy algyői óvo­da közötti szerződést aláírni.Most épp az utcák aszfaltozására készü­lünk. Viszonylag kis település va­gyunk, községünk 1635 lakosának 80 százaléka magyar nemzetiségű, de sajnos csökken a lakosság száma, s következésképpen egyre kevesebb a gyermek, szerencsénk van a dévai Szent Ferenc Alapítvány Pio Atya Gyer­mekotthonnal, így teljes létszá­mú osztályokkal működik az általános iskola, illetve mellette az óvoda is.

A község nevezetességei között sze­repel a gyógyvizes termál strand is.
A strandot a nyolcvanas években önerőből létesítette a község. Ez a lé­tesítmény sokat jelent a helyi lakosok számára, de látogatják Aradról, Te­mes­várról is. Nyáron két-háromezer látogatója is van a strandunknak Sajnos a román állam nem járul hoz­zá, hogy megfelelő módon fejlesszük ezt a természet nyújtotta ritka kincset, amivel rendelkezünk, hiszen a hévi­zünk minősége vetekszik a gyulai gyógy­fürdő vizének a minőségével, a földből 60 fokosan jön fel a víz, ki­váló hatása van a reumatikus, ízületi panaszok enyhítésére, ugyanakkor a melegház fűtésére is használjuk. Sze­retnénk korszerűsíteni a strndunkat, újabb kutat fúrni, fedett medencét épí­teni, hidroterápiás kezelést biztosítani a látogatóknak, de ehhez sok pénzre lenne szükség, amit önerőből nem tudunk biztosítani.

Megköszönve Korondi Józsa Erika polgármester asszonynak a tájékoztatást és a fogadási szándé­kot a nyári találkozónkra, gondol­juk, hogy rövid bemutatójával si­- kerül felkelteni a HÚSZ Baráti Kör tagjainak is az érdeklődését a július 6-ra tervezett találkozó iránt, amely­hez a következő időszakban to­váb­bi információkkal is szolgá­lunk.
Amit már most elmondhatunk: az utazáshoz, a korábbi évekhez hasonlóan autóbuszt bérelünk, illetve személygépkocsikkal is utaz­hatnak a résztvevők. Fontos, hogy minél ko­rábban ismerjük meg a találkozóra jelentkezők létszámát, aminek függvényében szervezzük meg az utazást valamint a ven­dég­látási teendőket.
Várjuk tehát a jelentkezéseket a szerkesztőség telefonszámain: 0723-567.370 vagy 0723-567.371-es mobilszámokon, illetve a hetiujszo @yahoo.com e-mail-cí­men.
Graur János