2019. ápr. 5-én, pénteken, 18:00 órától a temesvári Caffé Klapkában (Augustin Pacha utca, 8 sz.) zenés beszélgetés Sarány István Garabonciások c. könyvéről és a Garabonciás – Wandering Magicians együttes „Biztató” c. lemezéről. Tar Béla festőművész mini-tárlata adja a rendezvény vizuális keretét. Házigazda: Lehőcz László.

Ötven évvel ezelőtt kez­dődött. 1968 szele megérintette térségünket is: bár a kommunista hatalom szo­rí­tásának enyhülése csak rö­vid ideig tartott, a pilla­natnyi fellélegzés intézmé­nyek lét­rehozását eredmé­nyezte, s ezek az intézmé­nyek napjainkig megha­tározták a hazai magyarság társa­dalmi, kulturális éle­tét. E­zek az intézmények – köz­tük a román televízió ma­gyar nyelvű adása – bá­báskodott többek között a nyugati világban kibonta­kozott popkultúra térsé­günkben való meghonosodása, fejlő­dése fölött. A te­mesvári Garabonciás együttes törté­nete ennek a kornak a lenyomata. (Sarány István)
Ráció, technika, tudomány, másfelől pedig a szellem, a szépség, az ér­zelmek végtelenül gazdag, oly nehezen kiismerhető világa, hellászi olvasatban Prométheusz és Orpheusz, mindegyikük más-más úton járja történelmi rendeltetése pályáját. És gyakran, amikor tűz, fegyver, gyilkos tévelygés, már-már diadalmaskodni látszik itt is, ott is, váratlanul megpendül egy lant, elhangzik egy figyelmeztető szó. Farkas Árpád gyönyörű verse: Alagutak a hóban. És az alagutak egyre sokasodnak, tágulnak. Látóha­tár, Thália, M Studió, Garabonciás, Kis enciklopédia… (Dr. Albert Ferenc)
A magyar és a román nyelvű sajtóban egyaránt találunk elegendő újságcikket a Garabonciás diák tagjainak zenei tetteiről, tévéfelvételek vannak, s készült egy hanglemez is 1981-ben, az 1990-ig egyedüli hazai hanglemezgyárban – mindez nem kis teljesítmény abban az időben. Mégis, a zenekart feloszlatták 1981-ben, s mintegy véletlenül kimaradt a temesvári rockot bemutató zenetörténeti munkákból. Itt az ideje a jóvátételnek. (Brîndușa Armanca)
„felfedeztünk valami olyasmit, a­mit nem kínáltak fel nekünk, azt a hanyagságot, lazaságot, amellyel más országok hosszú hajú fiataljai, akusz­tikusgitár- vagy elektromoshangszer-kísérettel dalban fejezik ki gondolatai­kat, elégedetlenségüket, az erőszak és a háború elleni lázadásukat énekelték meg, a boldogságot, a szerelmet, a sze­xet. A rádióra tapadva szívtuk magunkba — mint első osztályos ko­runkban a fából készült tolltartóban lévő itatóspapír — a blues kék tintáját, a rock vörös vagy a folk zöld tintáját. Metronom, By Request, Sâmbăta pe unda medie, Randevu za muzikom, Ve­če uz radio, Futtotys…” (Mimo Obradov)