Az aradi művészetpártolók hosszú ideje vártak Móré-Sághi Annamária egyéni ki­ál­lítására. Mert valamennyien tudtuk, hogy A­rad egyik legjobb textiltervezője, de valós ér­tékeinek kiteljesedése a szakterületén há­rom évtizedet váratott magára. (Érdekes vé­letlen, hogy a bemutatkozása harminc évvel ezelőtt ugyancsak az Alfa Galériában volt.) Köszön­he­tő e „csúszás” anyagi lehetőségeinek, szűkös idejének, no meg annak, hogy a falikárpit készítése igencsak időigényes. „Évekig ké­szül­tek a pasztell-miniatűrök, a könyvjelzőnek fóliába préselt témaskiccek, hír­nökei a mostani formai áttörésnek” – ol­vashatjuk a kiállítás szép kivitelű, tartalmas katalógusában. 1983 után ugyanis csak grafikáiból, vázlataiból nyi­tott egy-egy egyéni ki­állítást, faliszőnyegeiből csak néha került kö­zös tárlatokon a kiállítóterem falára.
A Kövek címet viselő kiállítása valóban át­törés. Nem koncepcióban, formában. Az u­tóbbi két évben született húsz olyan alkotást mutat be, amelyben benne foglaltatott a mű­vész tehetsége és hónapokat felölelő szorgalmas munkája. De minden alkotásban ugyanaz a természetszeretet, a lelki kiegyensúlyozottság tükröződik, mint korábbi pasztell-tájképein.
A kárpitok egy nyugodt, a természettel, a környezetével harmóniában élő művészről árulkodnak. Alkotásairól hiányoznak a konfliktusok, ellentétek, azokból ugyanúgy hi­ány­zik a harsányság, mint az alkotóból. A Patak­medrek című kompozícióin szinte lá­tod a víz sodrását, a képzelőerővel megáldottaknak ta­lán még a patak csacsogása, suttogása is fel­sej­lik. Mások, az Ásvány, Kavi­csok, Fakéreg a természet csodáiba nyújtanak betekintést, mintha egy ásványmetszetet, egy kinagyított kavicsot, vagy a változatos formákat kreáló öreg fa kérgét látnánk. Az is elhangzott a megnyitón, hogy Móré-Sághi „aranykezű” al­kotó, amihez nekikezd, az arannyá változik, lásd Aranyhegy, Vörös­hegy, Tűzhegy, Arany­ré­tegek. Van benne igaz­ság!
Ebbe a sorba csak egyik legszebb munkája, a Gyűrődések című nem illik bele. Az egy­értelműen más. A figyelmet szinte vonzó kárpit felépítésével, vonalaival, zaklatott szí­neivel (például a pasztellszínek közé be­szőtt, a színharmóniát felborító lilával) a művész lelki vívódásairól, talán élete bi­zonytalan­ko­dásairól, művészi útkereséséről árulkodik.
A megnyitóra meghívott Radu-Anton Maier németországi galériatulajdonos, a kolozsvári képzőművészeti egyetem egykori asszisztense hozzáértő részletességgel elemezte barátja és kollégája kiállított grafikáit (ezek a kompozíciókhoz készített skiccek, ter­­vek), valamint a kisebb és nagyobb méretű, kézi vagy gépi festésű gyapjúból, kevert ösz­szetételű fonalból készült kárpitokat. Fel­fedte azok rejtett, vagy mindenki által sejtett mondanivalóját, beszélt a művész egyértelműen elismert tehetségéről. (Az igazi bombameglepetés az volt, amikor a munkák anyagi értékéről is szót ejtett. Természetesen egy nyugati aukción kapható összegről volt szó!)
Nagyon szép, értékes kiállítással ajándékozta meg aradi barátait Móré-Sághi Anna­mária. Reméljük, a következőre nem kell újabb harminc évet várnunk!

Ujj János