Krassó-Szörény megyében is megemlékeztek a 200 éve született Joanovics György író-politikusról
Joanovics György (Gheorghe Ioanovici) a Bánságban letelepedett nagy macedón-román kereskedő, Ioan Kaliva-Ioanovici, a krassói fellebbviteli bíróság tanácsadója és I. Ferenc osztrák császár által nemesített családban született Temesváron, a Dulló és Nagy Völgy nemesi birtokok tulajdonosa.
A fiatal György Temesváron tanult középiskolában, Szegeden, Pozsonyban és Pesten a jogot és a filozófiát követve jogász lett (1842). Fiatal emberként tüntette ki magát a közéletben, a forradalom éveiben (1848-1849) a bánáti románok vezetője.
Harcolt a románok és magyarok megbékéléséért, a szíriai “katasztrófa” után Törökországban talált menedéket. Pesten, Bécsben és Olmützben (1854-1857) börtönbüntetésre ítélték, általános amnesztia alapján szabadult ki.
1860-tól kezdett újságírásba. A macedón-román Ştefan Mano (pesti) lányával kötött házassága révén sógor lett Nicolae Dumba császári szenátorral (macedón-román Bécsben telepedett le). Gazdag parlamenti karriert futott be. Eötvös József báró, a kultuszminiszter (Andrei Şaguna diák barátja) kinevezte államtitkárnak. Felkarolta Eötvös humanitárius ideológiájának alapelveit: „szabadság, nemzetiség és testvériség”. Ő vezette a birodalom román-szerb ortodox részlegeit, amely lehetővé tette számára, hogy támogassa az erdélyi román ortodox közösség problémáinak megoldását, együttműködve Ioan Cavaler de Puşcariuval (aki referense volt). Az író Joanovicsot a Magyar Akadémia le-velező tagjává (1867) és rendes taggá (1883) választották, méltatván a magyar nyelv megújításával kapcsolatos munkái miatt! Emanoil Gojdu jóbarátja és birtoka végrehajtója lett. Támogatta az egyházat, az iskolát és a közösséget Dulló (Furluk, Krassó – Szörény megye), Budapesten halt meg. A Dr. Berényi Maria által közzé tett életrajzból továbbá azt is megtudhatjuk, hogy „a fővárosi magisztrátus maga is felajánlotta a tiszteletbeli helyet a Kerepesi temetőben”, a magyar kabinet tagjai által is szervezett temetésen. Még ha a románok nagy része nem is ismeri a kiváló tudóst, és a román újságok kritizálták halála alkalmával, a márvány sírképe azt jelzi, hogy az örök hely még mindig azonosítható a nagy román és magyar Joanovics György számára.
Kun László