A temesvári középkorúak és az 1989-es temesvári népfelkelést meg­élt idősebb nemzedék még emlékez­het a szabadság mámorító ízére, ame­- ­lyet szívós kitartással, a sorok össze­- zárásával, kiállással és életek feláldozásának árán vívta ki először a te­mes­vári lakosság. A temesvári re­for- mátus gyülekezet és akkori lelkipásztora, Tőkés László bátor szembefordulásának, ellenállásának lett szerves része Illyés Kinga marosvásárhelyi színművész harminc évvel ezelőtti, a Reformáció emléknapján tartott rend­- kívül drámai szavalóestje, amely to­vábbi erőt adott a temesvári gyü­le­ke­zetnek kitartani lelkipásztora mellett. A következő esztendőben, szintén a Reformáció ünnepén – immár a megszerzett szabadság szellemében – Illyés Kinga előadóművész és Hencz József zeneszerző visszatértek Temesvárra bemutatni Szabadnak lenni mit jelent? című pódiumműsorukat, amely méltán aratott sikert szerte a Kárpát-medencében és a tengerentúlon is. Az idei reformációi emlékünnepen, 2019. október 31-én a törté- ne­lmi hűség jegyében emlékeztek meg az Új Ezredév Református Központ koncerttermében a forradalmat elindító gyülekezet és lelkipásztora harminc évvel ezelőtti hősies kiállásáról, valamint a magyar szavalóművészet kiemelkedő alakjáról, Illyés Kingáról. A Szabadnak lenni mit jelent? című, előadást László Zita színművész, a Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulatának tagja és Hencz József zeneszerző rekonstruálta és mutatta be Tőkés László, a népfelkelést elindító református gyülekezet egykori lelkipásztora, a gyülekezet több tagja, nt. Bódis Ferenc esperes, a házigazda gyülekezet tagjai, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács országos és megyei tisztségviselőinek és érdeklődő te­mes­váriak körében. Az ünnepi rendezvény megnyitójában nt. Bódis Ferenc esperes rövid áhítat keretében osztotta meg a Szentírás üzeneteit a résztve­vőkkel, majd az 1989-es te­mes­­vári népfelkelés vonatkozásában hangsúlyozta, hogy mindig időszerű meg­osz­tani a történelmi pillanatok em­lékeit az újabb nemzedékek tagjai számára, ezzel megerősítve a fiatalabb nemzedékeket kapaszkodókat nyújtva számukra önazonosságuk megtartása érdekében. Harminc esztendő eltelté­vel is folyamatos a megmaradásunk érdekében folyatott mindennapi küzdelem, és ebben példát jelent a ’89-es nemzedék kitartása – emelte ki az előadó. Köszöntőbeszédében Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Nép­párt ügyvezető elnöke emlékez­tetett, hogy a rendezvényre a temesvári nép­fölkelésre való emlékezés jegyében kerül sor, szervezési okok miatt nem az eredeti helyszínen, a belvárosi református templomban, hanem a te­mesvári népfelkelés 30. évfordulója alkalmából felavatásra ke­rülő Új Ez­redév Református Köz­pont elkészült koncerttermében. Az ügy­ve­zető elnök a temesvári nép­felkelés 30. évfordulójának 2019. december 12-16. kö­zött tervezett ren­- dezvényeiről is tá­jé­koztatott, „a te­mesvári forradalom igazi nagy emlékműveként” méltatva az avatás előtt álló egyházi és kulturális központot. Tőkés László köszöntőbeszédében korabeli jegyze­teiből merítve arra emlékeztetett, hogy a népfelkelést megelőző válságos időszakban számos gyülekezeti alkalom mellett, két rendkívüli ünnepélyt tartottak a reformáció emléknapjain: 1988. október 31-én a szép emlékű Cseresnyés Gyula színházi rendező által rende­zett Dsida-estet, melynek keretében Tarjányi Valéria orgonált, Hans Mokka verset mondott, és ft. Hajdú József plébános hirdette az Ígét a katolicizmus és a protestantizmusnak újbóli egymásratalálásának és hitbéli összhangja jegyében és amely­nek nyo­mán a diktatúra politikai rend­őrsége meghurcolta a Thália színjátszó csoport fiatal tagjait, majd rá egy évre a Marosvásárhelyről ér­kezett Illyés Kinga és az akkoriban Ko­lozsvárott játszó Péterfy Lajos verses előadóestjét. Mindkét rendkívüli ese­mény szereplői tulajdonképpen kö­zös­séget vállaltak a temesvári gyü­- lekezet küzdelmével, az nem volt kicsi dolog – mondta a püspök, aki a két reformációi előadás körülmé­nyeiről és következményeiről is meg­emlékezett. A harminc évvel ezelőtti rendezvények jelentőségéről szólva Tőkés László kifejtette: “A dolgok természete szerint éppen a legél­mény­szerűbb, élő szóban lezajló események a legmúlandóbbak a harminc év távlatában. Olyan ez, mint egy színháztörténeti előadás, amelyet har­minc évvel ezelőtt mutattak be – mit tudunk róla mondani ennyi év után? Mondanom sem kell, hogy éppen olyan fontosak, ha nem fontosabbak az ilyen események, mint a 1989-es vagy az 1988-as reformációi ünnepélyek, mint egy maradandónak nevez­hető dokumentum, tiltakozás, nyilat­kozat, amely megvan a levéltárakban, eljutott a Securitatéhoz és a bukaresti titkosszolgálati levéltárban megőriz­ték, vagy Papp László néhai rossz emlékű püspök címére elküldtük. Meg­hatódással fogadtam a gondolatot idén, hogy Hencz József zeneszerzőnek ki­terjedt a figyelme arra, hogy a 29 évvel ezelőtti, tehát az 1990-es évfordulói ünnepély alkalmával Temesvá­ron bemutatott Illyés Kinga-estet, amelynek ő volt a társművésze, most rekonstruálják, és László Zita szatmárnémeti művésznővel felidézzék nem csupán az akkori eseményeknek a drámai hangulatát, hanem ezzel együtt áldott emlékű Illyés Kinga színművésznő, szavalóművésznek az emlékét. A kép csak akkor teljes, ha azt is elmondjuk, hogy 1989. október 31-én két nagy művészünk elő­adó­estjére került sor rendkívüli körül­mények között: Illyés Kinga mellett Péterfy Lajos volt temesvári, majd Kolozsvárra átigazolt művész is részt vett ezen a verses esten. A művészeten túlmenően az erkölcsi vállalást hangsúlyoznám ki, illetve egy többletét emelném ki ennek az estnek és az egy évvel azelőtti ifjúsági műsornak, amelyet áldott emlékű Cseresnyés Gyula rendezett: ezek a műsorok kézzel fogható módon hozzájárultak a forradalmi hangulat kialakulásához, eszmei, mű­vészi szinten valósították meg azt, ami az igehirdetés vetületében tör­tént. Egyértelmű, hogy ahhoz a lel­kiállapothoz, a helytálló, kiálló szel­lemhez, amely akkoriban a megfé­lemlítettség körülményei között és azok ellenére a gyülekezetet jellemezte, hozzájárultak az igehirdeté­sek és ezek a műsoros estek, rend­- kívüli alkalmak. Az akkori körülmé­nyek között, a szószéki hirdetések vonatkozásában ismertem fel a kommunikáció, az információ áramlás és a nyilvánosság meghatározó szerepét. Nagyon fontos eleme volt az akkori küzdelemnek, hogy mindig kifogtunk a titkosszolgálat “óvó” intésén, melynek értelmében hallgat­nunk kellett volna. Mi pedig a krisztusi, evangéliumi értelemben “amit fülbe súgva mondottak, azt a házte­tőkről hirdettük” és ez ellen nem volt ellenszerük. A mai verses est meg­ha­tó meglepetés számomra, amely meg­előlegezését is jelenti a decemberi évfordulós rendezvénysorozatnak.”
A múltidéző eseményen részt vett Veres Kupán Enikő volt temesvári diák, az 1988-as emlékezetes Dsida-est egyik szereplője, és az 1990-es Illyés Kinga-est rekonstrukciójának egyik ötletgazdája, kezde­ményezője. Veres Kupán Enikő em­lékeztetett arra, hogy 1990-ben a Reformáció ünnepén visszatért Te­mesvárra Illyés Kinga művésznő és Hencz József zeneszerzővel mutatták be a Szabadnak lenni mit jelent? című műsorukat, “… eljött a várva várt szabadság, de sajnos nem úgy sikeredett, mint ahogy azt elkép­zel­tük, mert már túl voltunk a maros­vásárhelyi márciusi eseményeken és Sütő András szemkiverésén is. Aki most 2019-ben meghallgatja ezt a műsort, tapasztalni fogja, hogy saj­nos még három évtized elteltével is időszerűek a mondatok, amelyek a műsorban elhangzanak!”
Makkai Zoltán