16 Mar 2022
Írta admin 
0 Hozzászólás 
A százhetvennégy évvel ezelőtt elhangzott kívánság ma is időszerű: az ukrajnai orosz invázió alaposan felbolygatta Európa és a világ békéjét. Most Ukrajna keleti részében dörögnek a fegyverek, viszont a nagyhatalmi, gazdasági, politikai, stratégiai érdekek mentén a háttérben ugyan, de mindenre elszánt harc folyik. A szabadság sok helyen ma is gúzsbakötve, másutt átvette helyét a szabadosság. És az egyetértés sem felhőtlen, kőkemény érdekek határozzák meg az egyetértés mikéntjét és annak fokát. Szűkebb pátriánkban viszont, az idei nemzeti ünnep, valójában a szabadság ünnepeként értékelhető, ugyanis a világjárvány, korlátozások rabságából szabadulva adózhattunk dicsőséges elődeink, a márciusi ifjak emlékének. A magyar iskolákban, az egyházi közösségekben, a magyar művelődési intézményekben a legváltozatosabb rendezvényekkel, családi programokkal emlékeztek meg március 15-én az 1848/49-es forradalom és szabadságharc kitörésének körülményeiről, amikor Budapesten nem a fegyverek hangja, nem az erőszak, hanem a fiatal magyar nemzedék lelkesedése, szabadságvágya, a szebb jövőben vetett hite rengette meg alapjaiban a korabeli társadalmat. Százhetvennégy évvel ezelőtt a Pilvax kávéházból, a Landerer nyomdán és a Nemzeti Múzeum előtti téren keresztül a korabeli világ megváltoztatására indult lelkesültséget az önkény letörte, a túlerő sárba tiporta, elpusztította legjobbjainkat, a dicsőséges, békés március 15-ét, a fájdalmas október 6-a követte. De minden elnyomás, a huszadik századi katasztrófák sorozata sem írtotta ki népünk lelkének legmélyéről a szabadásgvágyat, amely 1956-ig és 1989-ig végigkísért.
Koszorúzás a honvédsíroknál és Újbesenyőn, ünnepi előadás a magyar színházban
Hagyományt betartva térségünkben valamennyi ‘48-as emlékhelyen szerveztek emlékező ünnepségeket.
Elsőként a Sági úti temetőben a Geml József Társaskör és a Józsefvárosi RMDSZ szervezet tagjai koszorúzták meg az ott eltemetett honvédek sírját, majd a Temes megyei RMDSZ, civil- és művelődési szervezetekkel, illetve egyházainkkal együttműködve a Temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színházban szervezett Itt az idő címmel ünnepi előadást.
A rendezvényen Molnár András, az RMDSZ Temes megyei elnöke mondott beszédet, amelyben a nemzeti ünnep jelentőségéről és a bánsági magyar közösség előtt álló megmérettetésekről szólt, illetve Tamás Péter, Magyarország tiszteletbeli konzulja, a Várbástya Egyesület elnöke mondott ünnepi beszédet, kiemelve a közös célok elérésre irányuló együttmunkálkodás közösségerősítő és -megtartó jellegét. Az 1848/49-es Forradalom és Szabadságharc 174. évfordulója alkalmából megtartott ünnepi előadás során a Háromszék Táncegyüttes Átöltözés című lenyűgöző néptánc-színházi produkciójának tapsolhatott a nagyszámú közönség.
A temesvári Losonczy István Hagyományőrző és Sport Egyesület kezdeményezésére, az újszentesi Butykos hagyományápoló együttessel, egyházakkal és civil szervezetekkel együtt szerveztek a temesvári csata áldozatainak emlékére Újbesenyő határában emelt emlékkőnél megemlékező ünnepséget. Idén is az egyesület tagsága, a Butykos együttes táncosai és pártoló tagjai, bartókos diákok mellett, sokan vettek részt a megemlékezésen, közöttük Ion Gosa újbesenyői polgármester és Sergiu Costic alpolgármester, aki az emlékmű állagmegóvása érdekében ígért segítséget, addig amíg tisztázódnak a tulajdonjogi kérdések.
Erdei Lajos egyesületi elnök megnyitóját követően ft. Szilvágyi Zsolt józsefvárosi plébános tolmácsolta az Ige üzeneteit, majd a résztvevők énekkel és szavalatokkal adóztak az ünnepnek. A rendezvény keretében Erdei Lajos az emlékmű restaurálásának és a majdani emlékhely kialakításának terveiről is beszámolt.
Főhajtás a dicső elődök emléke előtt
A győrödi ‘48-as emlékműnél bartókos kisdiákok és oktatóik, a nyugdíjasklub képviselete, egyházi tisztségviselők, illetve a megyei és a helyi RMDSZ szervezetek képviselői tisztelgtek az elődök emléke előtt. Az ünnepséget megnyitó beszédében Pál Krisztina tanítőnő az elődökre emlékezve hangsúlyozta, hogy máig követendő példát állítottak a következő nemzedékek számára hazaszeretetből, áldozatvállalásból, a közös érdek megvalósítása érdekében az együttmunkálkodásból. Mintegy folytatva a gondolatot Molnár András megyei RMDSZ-elnök arra emlékeztetett, hogy a megtorlások ellenére, a forradalmárok harca nem bizonyult hiábavalónak, a magyarság szabadságvágya tovább élt és 1956-ban, meg 1989-ben is hosszútávú történelmi folyamatokat indított el. A mai magyar közösségek tagjai is méltók lehetnek a dicső elődökhöz azzal, hogy nem adják fel magyarságukat, anyanyelvüket, intézményeiket, és nem mondanak le a szabadságról – emelte ki a szónok, aki a szabadsághoz való ragaszkodás megnyilvánulásaként sorolta fel az idei népszmláláson és a magyarországi választásokon való részvételt, illetve az ukrajnai háború menekültjeinek a megsegítését. Az ünnepségen ft. Dumitru Daniel, a Millenniumi templom plébánosa és ft. Váncsa Csaba káplán mondottak igei köszöntőt, majd Dumitresc Emil kántor vezetésével a résztvevők a Boldogasszony anyánk kezdetű régi magyar himnuszt, és Rákóczi Ferenc bús énekeként számon tartott Győzhetetlen én kőszálom című egyházi énekeket énekelték el. A Bartók Béla Elméleti Líceum IV. Hagyományos osztályának gyermekei közül Kálmán Hanga szavalattal, többen furulyán előadott Kossuth-nótákkal adóztak az ünnepnek. Miután a megyei és a helyi RMDSZ-szervezetek, az RMDSZ nőszervezete, a Magyar Nyugdíjasklub, a Bartók Líceum képviselői elhelyezték az emlékezés koszorúit, nemzeti imánk közös eléneklésével zárult a felemelő hangulatú rendezvény.
A magyar nemzeti ünnep alkalmából az ünneplők az 1848-as forradalom bánsági személyisége, Eftimie Murgu szobránál is fejet hajtottak. Molnár András megyei RMDSZ-elnök köszöntését követően, Sorin Ionescu alprefektus a “népek tavasza” vonatkozásában a francia forradalomból eredeztető Szabadság-Egyenlőség-Testvériség fogalomkör jelentőségéről és továbbéléséről beszélt kiemelve, hogy mindezek határozták meg a modern kor értékrendjét, majd békés, tartalmas ünneplést kívánt a bánsági magyar közösség minden tagjának. Hasonló gondolatokat fogalmazott meg Viorel Coifan, prefektusi tanácsadó, aki felelevenítve a ‘48-as forradalom és szabadságharc eseményeit, ezeknek a társadalmi fejlődésre gyakorolt hatásait méltatta. Koszorút helyeztek el a Megyei Tanács, a Prefektúra, a megyei RMDSZ, az RMDSZ nőszervezetének képviselői.
Mint minden évben Komárom hős védője, Klapka György honvédtábornok szülőházánál is koszorúztak a késői nemzedékek képviselői. Molnár András megyei elnök román és magyar nyelven elmondott beszédében Klapka György tábornok a mának is példaértékű kiállásának történelmi jelentőségéről beszélt, majd Viorel Coifan prefektusi tanácsadó az 1848/49-es forradalom és szabadságharc eszmeiségének időket és történelmi korokat felülíró továbbélését méltatta. A Klapka-emléktáblát megkoszorúzták a Megyei Tanács, az RMDSZ és a nőszervezet képviselői.
Méltóságteljes ünneplés Szabadfalun
Szabadfalun, Bem altábornagy főhadiszállásának helyén 1912. november 10-én állított a hálás utókor impozáns emlékművet, amely arra is emlékeztet, hogy Petőfi Sándor itt kapta meg 1849. május 3-án őrnagyi kinevezését. Az elmúlt száz év alatt, amikor a diktatúrák megengedték, a szabadfalui Petőfi-emlékműnél emlékeztek meg a temesváriak a márciusi ifjakról, a közös magyar haza szabadságáért folytatott harcukról, és a széthúzás, politikai torzsalkodás, kisebb-nagyobb hatalmi harcok, marakodások ellenére, az elődők áldozatkészségéből, hazaszeretetéből erőt meríteni gyűlünk össze az utóbbi harminc évben mindahányszor magunk is, a ‘48-as hősök késői utódai. Az idei ünnepségen az átlagosnál jóval több iskolás és fiatal vett részt, ami talán feljogosít a reményre, hogy fél évszázad múlva is lesz, aki elhelyezze az emlékezés koszorúját Szabadfalun. A Szabó Ferenc tanító konferálásával megtartott méltóságteljes ünnepség megnyitójában Románia, Magyarország és az Európai Unió himnusza hangzott fel, majd Molnár András megyei RMDSZ-elnök mondott ünnepi beszédet. A szónok hangsúlyozta, “…történelmünk folyamán sokszor kellett fegyverrel harcolni a szabadságunkért, de kiálltunk más népek szabadságáért, amikor elnyomást tapasztaltunk. Hosszú ideig úgy gondoltuk, hogy a modern korban már nem szablyával és puskával kell harcolni a szabadságért, mégis a szomszédunkban dúló háború, a pusztító fegyveres összetűzések miatt a szabadság most ismét veszélybe került. Ezért most, amikor a ‘48-as hőseinkre emlékezünk, fordítsuk figyelmünket kelet irányába is, mondjuk ki egységesen, hogy együttérzünk és szolidárisak vagyunk az Ukrajnában élő minden nemzettel, kiállunk a kárpátaljai magyarok mellett, készek vagyunk minden segítséget megadni a háború elől menekülőknek és az Ukrajnában maradtaknak…” Az elnök ugyanakkor a bánsági magyarság előtt álló megmérettetésekre is kitért, a népszámláláson és a magyarországi választásokon való részvételre buzdítva az ünnepség résztvevőit. “A népszámlálás eredménye a következő tíz évben meghatározó lesz a magyar közösség helyzetére és alkupozíciójára – hangsúlyozta Molnár András. – A következő tíz évben nem lesz már lehetőségünk javítani a helyzeten, ezért most kell cselekednünk, mert akkora lesz a súlyunk, ahányan vagyunk. Itt az idő, hogy megmutassuk, felvállaljuk magyarságunkat. Kérek mindenkit, hogy segítsen, akinek csak tud a népszámlálási ívek kitöltésében. Mindannyian érezzük itt, Temesváron is és a Bánságban is az anyaország segítségét, amelynek egyik eredménye a temesvári Magyar Ház viszszaszerzése – emelte ki az RMDSZ Temes megyei elnöke. – Az április 3-i magyarországi választáson nem csak Magyarország sorsáról, hanem a már bizonyított nemzetpolitikai irány folytatásáról, így közvetve minden Kárpát-medencei magyar ember jövőjéről döntünk. Itt az idő, hogy megmutassuk: velünk számolni kell a magyar nemzeten belül! – zárta beszédét Molnár András. Tódor Béla nyugalmazott tanár tárogatón előadott Kossuth-nótáit követően, Sorin Ionescu, Temes megye alprefektusa felolvasta Nicolae Ionel Ciucă, Románia miniszterelnöke üzenetét, amelyben nagyra értékeli a romániai magyar közösséggel való minden szintű együttműködést és békés ünneplést kívánt Románia magyar nemzetiségű polgárainak. Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke üzenetét Tamás Péter, Magyarország tiszteletbeli konzulja tolmácsolta a résztvevőknek. „Legyen béke, szabadság és egyetértés! 174 évvel ezelőtt Jókai Mór ebben a három szóban foglalta öszsze, mit kíván a magyar nemzet. Mi, magyarok pedig azóta is ezekkel a szavakkal tudjuk leírni mindazt, amire vágyunk – idézte a kormányfő levelét Tamás Péter. – Békét akarunk a minket körülvevő szűkebb és tágabb világban, az önrendelkezés szabadságát saját életünk alakításához és egyetértést nemzeti ügyeinkben, hogy a velünk élő népekkel közösen biztos jövőt építhessünk magunknak a Kárpát-medencében. 1848 szellemi örököseiként ma együtt állunk ki, és nyújtunk segítő kezet bajba jutott és a háború elől menedéket kereső kárpátaljai testvéreinknek.
Együtt fejezzük ki szolidaritásunkat az ukrán néppel, és együtt vesszük védelmünkbe kultúránk, életformánk és az elmúlt tizenkét év nemzetpolitikai eredményeit is. Számunkra az a természetes, hogy bezárjuk az ajtókat az otthonainkat felforgató ideológiák előtt, de szélesre tárjuk a kapukat, amikor a magyar nemzet segítségre szoruló tagjai vagy az életükért futó emberek kopogtatnak rajta – írta a miniszterelnök… – Tisztán látjuk, merre vezet ma a magyar nemzet közös útja. 1848 hőseihez igazodva mi is olyan világot akarunk, amelyben békében és biztonságban élve nemcsak szabadok, de szabad magyarok is lehetünk, ezért ahogy ők is tették, úgy nekünk is ellent kell állnunk minden olyan külső nyomásnak és belső megosztási kísérletnek, amely veszélybe sodorná, amit közösen építettünk” – idézte a miniszterelnök sorait a tiszteletbeli konzul. A mai temesvári ifjú nemzedék gondolatait a Temesvári Magyar Diákszövetség elnöke, Kopacz Bíborka osztotta meg a résztvevőkkel. A bánsági református közösség képviseletében nt. Bódis Ferenc esperes mondott reményt és bizakodást ébresztő ünnepi beszédet. “… A ‘48-as forradalom hőseinek üzenete a mának, talán ekképpen fogalmazható meg: tegye mindenki azt, amit tudása szerint a legjobban és a leghasznosabban tenni tud és gondoljunk eközben a közösségünkre. Hadd mondjam el, hogy hősök – békés hősök, ma is vannak. Itt élnek közöttünk, minden nap megteszik a tőlük telhetőt. Akár meg is nevezhetnénk őket, viszont gondoljunk csak arra, mennyi küzdés megtartani ma a bánsági magyarságot, a magyar érdekeket képviselni és mindeközben politikai erőt felmutatni. Naponta küzdeni a magyar nyelvű oktatási hálózat megtartásáért, a magyar kultúra és hagyomány megőrzéséért, a magyar épített örökség visszaszerzéséért, az elkezdett építkezések befejezéséért, az egyházi közösségeink jövője érdekében, a közösségi élet gazdagításáért…Itt ma mindannyian hősök vagytok és egy táborba tartoztok. Nem fegyverrel, de öntudattal és akarattal harcoltok” – zárta beszédét az esperes. A római katolikus egyház képviseletében ft. Kocsik Zoltán, a Gerhardinum Római Katolikus Teológiai Líceum igazgatója, a piarista templom lelkésze osztotta meg a résztvevőkkel ünnepi gondolatait: “…1848. március 15-e a szabadság, a változás, a megújulás, a tenni akarás és a másokért végzett szolgálat ünnepnapja. A márciusi ifjak megtették az első lépést egy szabadabb, emberibb és mindenki számára élhetőbb világ irányába. Bátor kiállásuk meghatározta a Kárpát-medence magyarságának az életét. Dicső elődeink a következő értékeket tűzték zászlójukra: szülőföld és haza, szabadság és felelős szolgálat. Az idei évfordulón a fentebb említett értékek felértékelődnek és átértékelődnek” – fogalmazta meg a szónok, aki hangsúlyozta, a ‘48-as forradalmárok által felvállalt értékek mai időszerűségét.
Az ünnepség alatt díszőrséget álltak a hódmezővásárhelyi hagyományőrző Pálffy huszárok, valamint Losonczy István Hagyományőrző és Sportegyesület baranta csapatának tagjai.
A Bokréta citeracsoportjának előadása és Andrásy Tamás ihletett szavalata járultak hozzá a rendezvény ünnepi hangulatának megteremtéséhez. A százesztendős emlékműnél politikai pártok, állami intézmények, a magyar középiskolák, művelődési intézmények, számos civil szervezet, ifjúsági szervezetek képviselői helyzeték el az emlékezés koszorúit, majd nemzeti imánk eléneklésével zárult az 1848/49-es forradalom és szabadságharc 174. évfordulója alkalmából szervezett ünnepség.
Makkai Zoltán
ÚJSZENTESEN mindkét emlékműnél koszorúkat helyeztek el a helyi RMDSZ, az Újszentesi Magyarok Egyesülete, a Református Nőszövetség, az Újszentesi RMDSZ Nőszervezete, a Reformatus Egyház, a Katolikus Egyház, a Bánsági Magyar Gazdák és Vállalkozók Egyesülete képviselői. Az iskolások pedig saját kezűleg készített virágokat helyeztek el.
Köszönjük mindenkinek, aki velünk ünnepelt! (–)
VÉGVÁRON a megemlékezésen koszorúzott a helyi RMDSZ, Riveto Egyesület, Végvárért Alapítvány, Pro Community Egyesület, végvári magyar gazdák, katolikus imaház képviselői, illetve a református egyház képviselői. (–)
Március 15-én 20 órakor Végváron a református templomban tartottunk ünnepi megemlékezést.
Az ünnepséget nt. Bódis Ferenc esperes áhítattal és alkalomhoz illő ünnepi beszéddel nyitotta meg.
Ezt követte a csíkszeredai ROLE zenekar fellépése. Nagy élmény volt őket hallgatni és velük együtt énekelni a Kossuth-nótákat, József Attila megzenésített verseit, vagy éppen a Magyarnak lenni jó című éneket. Köszönettel és hálával tartozunk a ROLE zenekarnak, hogy ilyen színvonalas műsorral léptek fel gyülekezetünkben, amellyel emelték a megemlékezés méltóságát.
A Föl-föl vitézek a csatára című énekkel és fáklyás menettel vonultunk ki a Kossuth parkba, ahol elhelyeztük a kegyelet koszorúját.
Jó volt látni, hogy a késői időpont ellenére, szép számban jelentek meg a megemlékezni és ünnepelni vágyók.
Tisztelet a hősöknek és Istennek dicsőség.
Bódis Dóra
