Három napig tartott a tavaszi máltai vásár, és aki úgymond, csak beugrott nézelődni, ottragadt, mert tekintetét fogva tartották a legkülönbözőbb portékával megrakott asztalok. Akik viszont az elmúlt évek során már megtapasztalták, hogy nem csak szemlélődni érdemes, azok várakozással és kész tervvel indultak ide otthonról. És ezúttal sem csalódtak…
A Máltai Segélyszolgálat te­mes­vári fiókszervezetéről illik tudni, hogy akkor állt segítőkészen a sor élére, amikor legnagyobb volt a szükség. A múltja, eddigi munkája pedig feljogosítja arra, hogy elismerés övezze a nevét. Az országokat behálózó emberi összefogás egyik apró láncszemét alkotják a temesvári máltások, és hivalkodás nélkül teszik a dolgukat. Értékelni azok tudják igazán, akiknek asztalt terítenek nap mint nap, meleg otthont nyújtanak, ápolnak, gondoskodnak ruháról, ünnepi szeretetcsomagról, s a szép szó sem esik nehezükre. Az évente megtartott máltai vásárok pedig lehetőséget kínálnak a kispénzű em­be­reknek is arra, hogy igényük sze­rint válogassanak, lejekért vá­sároljanak. Nem haszontalan holmit, hanem olyat, aminek szükségét látják otthon. Mert a gyerekek nőnek mint a gomba és nyüvik a ruhát, az idősebbek alkatuknak és ízlésüknek megfelelőt keresnek, háziasszonyok a lakásból, konyhából hiányzó tárgyakat szeretnék pótolni, hisz köztudott, hogy ami könnyen tö­rik, előbb-utóbb hiánycikké válik…
Nem kérdezősködtünk, csak figyeltük a méricskélést, válogatást, az indoklást:
„Vendé­ge­ket várok, szükségem van több tányérra, miért kér­jek kölcsön a szomszédasszonytól, ha itt olcsón megvehetem? És a­hogy látom, minőségi a porcelán.”
„A húsvéti linzertészta ki­szag­gatásához különböző méretű poharakat találtam. Néhány lejért igazán megéri.”
„Szépek, méretre szabottak ezek a függönyök, lecserélem velük az otthoniakat, mert megsárgultak. Kevés pénzért most felújítom a szobát, biztos örülni fog a család.”
„Kerti munkára nadrágot, sapkát veszek a férjemnek. A minőségét meg az árát tekintve kész ajándék!”
A példákat sorolhatnánk, hisz a három nap alatt sok portéka ta­lált gazdára. Nem fér hozzá kétség, jó vásárt kötöttek az ide be­térők. Ráadásul azt is elkönyvelhetik, hogy odahaza felértékelődnek a lejes vásári portékák, hasznát látja, örül neki a család.
A már hagyományossá vált vá­sárok eredményét lejben számolva azok hasznára fordítják, akik gondoskodást igényelnek. Ahogy azt dr. Bárányi Ildikó, a temesvári fiókszervezet vezetője annyiszor hangsúlyozta: a rászorulókon való segítség szeretetből fakadó jótett. S a szeretet sokfelé osztva sem fogy, hanem gyarapodik.
Kozma atya, a magyar Máltai Szeretetszolgálat vezetőjének szavait pedig üzenetként is felfoghatjuk: „Azáltal leszünk jobbak, ha jót teszünk.”
S.E.