Egy közkedvelt idézet szerint a leghosszabb út is egyetlen lépéssel kezdődik. Ezt az első lépést van, hogy könnyű, de van, hogy na­gyon nehéz megtenni.
A Temesváron élő nemzetiségek és egyházak már nagyon hosszú ideje haladnak egyazon úton, és ez igaz a különböző vallásfelekezetek nőszövetségeire is. Az öku­me­nikus imahét és a Nők Ökumenikus Világimanapja mellett sze­rényebb méretű rendezvények is alkalmat nyújtanak a közeledésre, az ismerkedésre. Ezek közé tartozik a jó­zsefvárosi római katolikus és református magyar nő­szövetség tagjainak közös imaórája, amelyet idén január utolsó csü­törtökjén tartottak a római katolikus plébánia kö­zösségi ter­mében. És hogy a két nő­szö­vet­ség tagjai sem az első lépéseknél tartanak, jelezte a nyitottság és közvetlenség, a­mellyel az egybegyűltek egymást üdvözölték. – Jóleső ér­zés, hogy mindenki mosolyogva érkezik erre a találkozóra – jegyezte meg Ferenczy Janka, a józsefvárosi ka­tolikus nőszövetség vezetője, mi­közben ülőhellyel kí­nálta csoporttársait.
A vendéglátók nevében ft. Szilvágyi Zsolt helyi plébános üd­vözölte az egybegyűlteket, nt. Fazakas Csaba esperest, Fazakas Enikő tiszteletes asszonyt, Kovács Zsombor evangélikus lelkészt és Kovácsné Papp Ibolya vöröscsárdai református lelkészt.

– A mi feladatunk, hogy az egységért dolgozzunk, hiszen az ima és a szeretet összeköt minket. Mi, lelkipásztorok gyakran tapasztaljuk, milyen sokat tesznek a feleségek és az anyák az egységért – mondotta ft. Szilvágyi Zsolt plébános, majd átadta a szót Papp Ibolya református lelkésznek, a találkozó meghívott előadójának, aki Jézus úgynevezett hegyi beszédében elhangzott nyolc boldogság fogalmáról értekezett. – Ferenc pápa szerint a boldogmondások sora életprogram, amit Jézus javasol nekünk, azonban amilyen egyszerű ez, olyan nehéz is. Jézus ugyanis teljesen mást mond, mint amit az ember gondol a boldogságról, tanítása nagyon is szemben áll a mai világ szokásos fel­fogásával – fogalmazott Papp Ibolya református lelkész, aki előadását dr. Gyökössy Endre refor­má­tus lelkész, pszichológus, egyházi író, költő a boldogmondásokhoz fűződő gondolataival zárta.
Az előadást követően a résztvevő lelkipásztorok mutatták be vallásfelekezetüket és egyházközségüket. Elsőként Kovács Zsombor evan­gélikus lelkész lépett az egy­begyűltek elé, aki a helyi kö­zösség egyedüli képviselőjeként vett részt a találkozón. Mint mondotta, a te­mes­vári evangélikus-lutheránus kö­zösség mint­egy 60%-ban ma­­­gyar­ajkú, taglétszáma 200 körüli, noha a két világháború között több mint 2300 tagot számlált. Kovácsné Papp Ibolya lelkész a vöröscsárdai református gyü­lekezetet második csa­ládjaként jellemezte. – Ez a vá­ros legkisebb gyülekezete, és úgy megyek oda, mintha haza mennék – fogalmazott a lelkész, aki azt is el­mondta, hogy minden felújítás, át­építés és szépítés, ami a vöröscsárdai imaházon ma látható, a gyülekezet tagjainak önkéntes munkája nyomán valósult meg: – Csak az építő- és egyéb anyagokat vesszük pénzen, az ott végzett munkáért soha senki nem kért fizetséget.
Nt. Fazakas Csaba református esperes a temesvári református gyü­lekezet újjáalakulásának 125. év­fordulójára emlékezett, valamint felhívta az egybegyűltek figyelmét, hogy az elmúlt években elindított magyar bölcsőde projekt remél­he­tő­leg hamarosan megvalósul, ott pe­­dig minden magyar kisgyerme­ket szívesen fogadnak. Az esperes ugyanakkor szóbeli meghívót nyújtott át a szombaton megtartandó far­­sangi mulatságra.
A közös ima után a belvárosi re­formátus gyülekezet nevében Fazakas Enikő hitoktató hangulatos ajándékkal, szentírási idézettel díszített fakanalakkal és -villákkal lepte meg a vendéglátókat, mert mint mondotta, a jó étel sem egyetlen összetevőből készül, így amikor a háziasszonyok használják azokat, emlékezzenek az idei találkozóra, valamint arra, hogy a sokféle hozzávaló milyen finomságot eredményez.
A találkozó szeretetvendégséggel ért véget.
S.E.