– Egy képzőművészeti kiállítás margójára –  (I.)

Csontvári Koszta Tivadar (1853-1919) átfogó életmű­ki­ál­lítása a budapesti várban, a Honvéd Főparancsnokság épü­letében december 31-ig lá­to­gatható. Németh László, a mű­vész monográfusa szerint Csontváry “nem csupán festő akart lenni, hanem filozó­fus­ként is firtatni kívánta a lét titkait, dalolni mindenekfölött a természet fenségeit, ítéletet mondani az elkorcsosult ko­rá­ról, és a történelem ítélőszéke előtt, nagyszerű tanúságtétellel felemelni szeretett népét és nemzetét, és egy újabb évez­red­re méltó helyet biztosítani szá­mára.”
A szépet és művészetet ked­velő temesvári turista­cso­port (felvételünkön) számára is megadatott – hála Szász Enikő színművésznőnek, a Temesvári Magyar Nőszövetség elnöke ki­­váló szervezésének -, hogy a Magányos Cédrus – Csont­váry Géniusza című tárlaton be­mutatott alko­tá­sokban gyö­nyör­köd­hes­sen. A kiállítás egyedülálló­sá­ga, hogy egy helyszínen mint­egy 100 leg­híresebb művét lát­hatjuk: többek között – a Ma­gányos Cédrus mellett – a Naptemplom Beekelekben a világ leg­nagyobb napút (plei­n­air) fest­ményét, Mária kútja Názá­retben, a Nagy Tarpatak a Tátrában, a Mosztári római kőhíd, Athén képekben és nem utolsósorban a sejtelmes és misztikus Önarcképét cso­dál­hattuk meg.
Mondanunk sem kell, hogy Csontváry minden egyes alko­tása mestermű, de mind­any­nyiunkat a Magányos Cédrus, az egyetemes művészettörténet csodája, az univerzális szim­bó­lumokkal telített festmény ra­gadott meg. Ezen a képen a li­banoni táj lángoló szín­pom­pá­jában fürdik ez a kietlen vidék, melynek közepén a magányos cédrus, ez a nyugati civilizáció kultikus fája az úr. A távoli messzeségből méltóságteljesen borul föléje a csodálatos kék színű ég. Úgy tűnik, hogy ez a fény, mely az élet, a lélek és az ősi fény, igazság jelképe oly­kor fehérré ízzik, mint, aki min­den erejét odakölcsönözte volna ennek a színné olvadó világnak. A művész képein „Él a fény, Él a szín, de a levegő létezik” – ahogyan Ő maga is val­lotta. A cédrusfa irdatlan ma­gas kusza gyökerei mintha földre rogyott állatra emlé­kez­tetnének, melyek az élni­aka­rás­nak a szimbólumai lehet­nek, s ezáltal a magyar nemzet év­ezredes óhaja a képző­mű­vé­szet nyelvén is kifejezésre jut, a hármas tagolású fa, a széltől megtépázott néhány ága, mesz­szire elnyúlóan mintegy sas toll mélabúsan hajladozik. E­gye­sek a „turul sas hozta pen­gére” emlékeztetnek, mások vi­szont minden nehézségük ellenére az ég felé törnek. Az ég odaig tart, amíg a cédrusfák friss hajtásai felfelé me­rész­kednek.
Ez a Fa A KEZDET ÉS A VÉG – A VILÁG MAGA, Csontváry életművének leghat­hatósabb sors-szimbóluma.

Csoportkép a Citadellán, a felvételt a kirándulás szerencsés tagjaként Graur János készítette