A Kolozsvári Vallásszabadság Házában adták át a Novák Katalin, Magyarország köztársasági elnöke által adományo­zott Magyar Érdemrend Lovagkeresztje és a Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetéseket. Az erdélyi magyar közélet több ismert személyiségével együtt Magyar Érdemrend Lovagke­resztje kitüntetést vehetett át Bakk Miklós mérnök, politológus, szerkesztő, a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudomány­egyetem Kolozsvári Karának egyetemi docense. Az alábbiak­ban dr. Bodó Barna egyetemi tanár méltató beszédéből köz­lünk részletet.

Felelősen élni – tudni

Bakk Miklós életútjának bemutatása érdekében felidézem az életpálya legfontosabb csomópontjait.
Kezdjük a kézdivásárhelyi líceumi évekkel, már ekkor meg­találja azt a vitalehetőséget, amely a későbbi mérnököt szinte megállíthatatlanul viszik előre, kényszerítik a közélet tudatos elemzésére. Szinte azt írtam: kényszer-mérnököt. Bár tudatosan választott pályát, és a számítógépek világában teljesítette azt a szintet, amely lelki nyugalmat biztosított szá­má­ra – választását a rendszer, az akkori életpályák lehető­ségei keretezték. A licista viszont a közösségi múlt, a helyi világ és a hagyományok hármasában találja meg azt a miliőt, amelyről tapasztalt beszélgető partnerével rendszeresen eszmét cserélnek. Ezek a beszélgetések indítják el és terelik figyelmét olyan kérdések felé, mint az értelmiségi közéleti sze­repe.
Egyetemi hallgatóként is képes meglátni és megfogalmaz­ni azokat a (kis)közösségi kérdéseket, amelyek tovább lendítik maga választotta útján. A temesvári egyetemisták Látóhatár vitaköre tételesen nem erről szól – lényegében mégis arról, hogy a fiatal értelmiségiek miként viszonyulhatnak a hata­lom­hoz úgy, hogy esélyük maradjon megmaradni értel­mi­séginek.
A kor kényszere hozza vissza Sepsiszentgyörgyről felesége városába Lugosra, a szórványba, itt is esélye és lehetősége nyílik a közösségi felelősségvállalásra, személyes prioritásait hozzá tudja mérni egy kisközösség lehetőségeihez, segít egy elfáradó magyar közösséget felrázni. Ez adja meg számára a 90-es évek elejének alaptónusát, illetve az, hogy A Hét szer­kesztője lesz.
A 90-es évek elején vállalja, amit vállalni kell – helyi sze­repekkel indít, majd darab ideig az RMDSZ csúcsvezetésének kötelékében találjuk. Itt kezd az autonómiával foglalkozni, illetve komoly szerepe van az RMDSZ Memorandum elké­szí­tésében, amelyben Románia Európa Tanácsba való felvételét megelőzően összefoglalják a magyar kisebbséget érő jog­sér­téseket. És eljutunk a közösségünk jövője szempontjából meghatározó kérdések elemzéséig. Az autonómia érdekében hosszú évek óta folyamatosan és következetesen vállalt feladatokhoz. Közben kilép a sajtó világából, és a BBTE majd a Sapientia politológia tanáraként épít közösséget és jövőt.
Valamikor 2002 után, de 2010 előtt, az év nem számít, magas magyar állami kitüntetést kaphatott volna. Elutasította. Ezért állítom, a mostani díj igenis kijár Bakk Miklósnak, kétszeresen is: mert tevékenységével, tudatos önépít­kezésével, közösségi felelősségvállalásával és tudományos teljesítményével kiérdemelte. De gondoljunk arra is, hogy egy 50-et töltött közéleti ember, miután szerepvállalásaival igenis rászolgált egy értékes elismerésre, egy díjra, visszautasítja azt, értékelvűen, mert a díjazó értékrendje számára idegen.