Sajnos ez a szép tavaszi ünnep a szo­cia­lista érában az akkori politikai érdekek cél­jainak alárendelt programjai – pártot di­csőitő kulturális műsorok és a személyi kul­tusz jegyében szervezett felvonulások – mi­att ma kommunista ünnepként él a köztu­datban. Eb­ből az időből szívesebben csak arra emlékezünk, hogy sorban állhattunk olyan élel­mi­szerekért is, ami­lye­nekhez hét­köznapokon nem jutottunk hozzá és, hogy a kényszerű, zászl­ókat lengető és a politikai vezetők portréit cipelő felvonulás után, a kivezényelt népi együttesek, mun­kás­brigá­dok kulturális műsora mellett – Temesváron például a Vadász­erdőben – a hétköznapok nyomorának feledtetésére, fogyasztgatva a nemzeti miccset és a jó hazai sört majá­lisoz­­hat­tunk. Azonban május elseje története régebbre nyúlik vissza. (g.j.)
A 19. század elején vetődött fel először, hogy meg kéne ünnepelni a munkát, akkor a munkásmozgalmak, szakszervezetek ébredé­sé­vel egy időben egyre több jogot harcoltak ki maguknak az emberek. Akkor alakult ki pél­dául a ma már klasszikus nyolcórás mun­kaidő, korábban ugyanis 10-16 órát dol­goz­tatták a gyá­rosok dolgozóikat. Bármilyen meg­lepő, május elseje egyházi ünnep is egy­ben Munkás Szent József, a munkások vé­dő­szentje tiszte­le­tére. A katolikusok ezen a napon Jézus neve­lő­apjára, az ácsra emlékez­nek, az ünnepet 1955. május 1-jén rendelte el XII. Piusz pápa.  1817-ben Robert Owen volt az, aki először kiállt a munkások érdekei mel­lett, többek között a mun­kaidő csök­ken­tését követelte, érvként pe­dig azt hozta fel, hogy a korábbi 14-16 óra he­lyett már 10 órás munkaidő mellett is nyere­séges tud lenni egy gyár. Habár 1847-ben a nők és gyerekek mun­­kaidejét 10 órában maxima­li­zálták Nagy-Britanniában és gyarmatain, egé­szen 1856. április 21-ig a kérdésben nem tör­tént előrelépés. Ezen a napon léptek sztrájkba az ausztráliai Melbourne városában a kőmű­ve­sek és építőmunkások, hogy a Melbourne-i Egyetemtől az ausztrál Parlamentig menetel­ve követeljék a 8 órás munkaidő bevezetését a kon­tinensen. 1886. május elsején a chicagói szak­szervezetek hirdettek sztrájkot a nyolc­órás munkaidő bevezetéséért, az akciót má­jus 4-én a Haymarketi zavargás zárt lej 1889. július 14-én alakult meg a II. Internacionálé, mely úgy ha­tározott, hogy a Haymarketi za­var­gások ne­gye­dik évfordulóján, 1890. má­jus elsején a szak­szervezetek közösen vonul­janak fel a nyolcórás munkaidő beveze­té­séért. 1891-ben az Egyesült Államokban má­jus elsejét hi­va­ta­lo­san is a „munkásosztály nemzetközi össze­fo­gá­sának harcos ünnepé­vé” nyilvánították. (mfor.hu)

Háromnapos majális
Temesváron, a vadászerdei Falumúzeum­ban május 1-3. között népzenei rendezvényt szer­veznek a műfaj kedvelőinek, de az al­ka­lomhoz illően vásárolható lesz miccs és sör is. A három napon déli 12 órakor kezdődik a elő­adás az alábbiak szerint: pénteken, május el­se­jén Carmen Popovici Dumbrava, Geor­gia­­na Vita, Raluca Stanca, Zorica Savu lép színpadra. Szombaton, május 2-án Adrian Stanca, Ciprian Pop, Iasmina Iova, Daniel Scorobete és Milena Taran gondos­ko­dik a jó hangulatról. A záró­na­pon, vasárnap a Vatra Ba­natului népzenei együt­tes szóra­koz­tatja a majálisozókat, ve­zé­nyel Florin Pascu. A be­lé­pés ingyenes, az elő­adásokat kedvezőtlen időjárás esetén is meg­tart­ják, ígérik a szervezők.