Sokévi hagyomány szerint a XXI. Bán­sági Magyar Napok közművelődési rendez­vény­sorozat keretében a Helios Galériában helyezték közszemlére alkotásaikat a Temes­váron élő és alkotó hivatásos magyar kép­zőművészek. Idén a Valóság és illúzió című kiállításon huszonnégy temesvári képzőmű­vész munkáit tekinthették meg az érdek­lő­dők, közöttük első alkalommal kerültek be­mu­­tatásra divatkreációk, Péter Ildikó divat­ter­vező gyönyörű munkái. A résztvevőket Szász Enikő, a Temesvári Magyar Nőszö­vet­ség elnöke, a rendezvény fő szervezője kö­szöntötte, illetve Szekernyés János, a Kép­zőművészek Szövetségének helyi elnöke nyi­tották meg, aki az eddig megszervezett hu­szon­egy hasonló tárlat közül az ideit tartja egyik legsikerültebbnek. A kiállítás 2016. május 25-éig tekinthető meg a temesvári Helios Galériában.

Grafikai kiállítás a Megyeházán

Az elmúlt években egyre több képző­mű­vészeti kiállításnak biztosít teret a Megye­há­za, a második emeleti, tágas csarnokban már több kiállítást tekinthettek meg az érdek­lő­dők. A Bánsági Magyar Napok keretében mutatkoztak be Temesváron Az idő látképei című grafikai kiállítással Orosz István, Gyulai Líviusz és Jankovics Marcell film­ren­dező-grafikusok, a Magyar Művészeti Aka­démia tagjai. Az eseményen részt vett Répás Zsuzsanna, a Magyar Művészeti Akadémia főosztályvezetője, Szász Enikő, a Temesvári Magyar Nőszövetség elnöke és Marossy Zoltán, a Temes megyei önkormányzat kép­viselője. Az alkotókat és műveiket bemutatta Szekernyés János műkritikus, az országos kép­­zőművészeti szövetség temesvári szerve­zetének elnöke. A tárlatnyitón Répás Zsuzsanna főosztályvezető tolmácsolta a Magyar Művészeti Akadémia elnöke, Fekete György üdvözletét. „Immár hagyomány, hogy a Művészeti Akadémia támogatja a Bánsági Magyar Napok rendezvényeit – mondta köszöntője során Répás Zsuzsanna –, számunkra fontos az élő kapcsolat a határon túli magyar közösségekkel.” A főosztály­ve­zető arra hívta fel a jelenlevők figyelmét, hogy a Magyar Művészeti Akadémia teljes jogú tagjai a határon túli művészek, majd a kiállítást és az alkotók munkásságát méltatta: „Ezek a grafikai művek egy csodavilágba visznek minket, megnyitnak számunkra egy mesés világot, keveredik bennünk a valóság és a fantázia. Élvezzék Önök is a bepillantást ebbe a csodálatos mesevilágba!” – mondta Répás Zsuzsanna. Szekernyés János műkri­tikus részletesen bemutatta Gyulai Líviusz, Orosz István és Jankovics Marcell, a magyar animációs film nagymestereinek munkás­sá­gát, hangsúlyozva, hogy mindhárman a kor­társ magyar képzőművészet kiemelkedő egyéniségei, felbecsülhetetlen értékű életmű­vük a mindenkori magyar kultúra értékes ré­szét képezi. A néhány tucatnyi alkotást be­mu­tató tárlat május hónap végéig munka­na­pokon látogatható a temesvári megyeháza má­sodik emeletén.

Hagyományaink éltetői

A Bánsági Magyar Napok máig töretlen sikernek örvendő rendezvényét képezi a Hagyománykeresőben címet viselő, a bán­sági hagyományápolási mozgalom sereg­szem­léjének is beillő néptáncgála. Hagyo­mánnyá vált, hogy minden évben más-más magyarok által is lakott bánsági településen lépnek fel a néptáncegyüttesek.
Idén a Traian Grozavescu városi szín­ház­ban megtartott teltházas rendezvény kere­té­ben osztatlan sikerrel mutakoztak be Lugo­son a néptánccsoportok magyar közösségi él­ményt nyújtva a helybéli magyar közös­ség­nek, majd az újszentesi kultúrházban is fel­léptek a hagyományápoló tánccsoportok. A Bánsági Magyar Napokat lezáró temesvári gálán térségünk valamennyi hagyomány­ápo­ló magyar csoportja fellépett, hozzájuk tár­sul­va léptek közönség elé a Szeged Tánc­együttes Ficergők nevű tánccsoportja és a Felszállott a páva tehetségkutató verseny gyermekeknek szóló szakaszában döntős deszki Borbolya néptánccsoport, betekintést nyújtva a tágabb régiónkban folyó, a ha­gyományaink éltetésére irányuló munkába. A temesvári néptáncgála megnyitójában a rendezvénysorozat fő szervezője Szász Enikő színművész, nőszövetségi elnök kö­szöntötte a nagyszámú résztvevőt, hangsú­lyozva, hogy a több mint másfél évtizeddel ezelőtt elindított hagyományápolási munka nem volt hiábavaló, amint a huszonegy évvel ezelőtt útjára indított Bánsági Magyar Napok kulturális rendezvénysorozat folyamatosan újabb és újabb helyi értékeket képes te­rem­teni és felmutatni. Az idei kiadása is bi­zonyítja, hogy a rendezvénysorozat a bánsági magyar közösség olyan értéke, amelyre mél­tán lehet büszke minden tagja a közösségnek. Az egész estét betöltő gálaműsor leve­zény­lője ezúttal nt. Fazakas Csaba esperes, a megyei RMDSZ szervezet művelődési al­elnöke volt, aki alkalomhoz illő és humorral fűszerezett, versbe szedett rigmusokkal mu­tatta be a fellépőket. Az Eszterlánc Kulturális Egyesület képviseletében Tamási Emese tanító és oktató mutatta be az egyesület ke­retében folyó tevékenységeket, kiemelve, hogy az egyesülethez tartozó és évadzárás előtt álló néptánccsoportok esetében éppen a nyári fellépések időszaka a megmérettetés ideje, ekkor mérhetik fel és mutathatják meg táncosok és oktatóik a munkával eltöltött hosszú hónapok eredményét. A bánsági ma­gyar hagyományápolás helyzetének hiteles képét bemutató gálaestet szatmári tánccal az Eszterlánc és Bóbita táncosai nyitották meg. A színpompás viseletek, gazdag mozgásvilág és a részletekre is kellő figyelmet fordító koreográfia, a precíz előadásmód a táncosok és oktatóik – Szegedről Gombos András, a Szeged Táncegyüttes vezetője, Balog Zsolt, Goda Katalin, Bod Klára, Simoncsics Sára, Iazimicky Éva, Temesvárról Pál Krisztina, Ozsváth Erika és Tamási Emese – munkáját dicsérik. A Szeged Táncegyüttes Ficergők tánccsoportja által előadott Köszöntő Almás­szentmihálya című, több tánc mozdulatvilá­gát ötvöző koreográfiája méltán váltotta ki a közönség tapsát, amint az a végvári Recefice -– Tóth Rózsa és Szarvas Erzsébet oktatók, illetve Pastean Erika irányító – ifjú táncosai is osztatlan sikert arattak rábaközi táncukkal. Itt jegyezzük meg, hogy a Bánsági Magyar Napok huszonegy éves fennállása alatt im­már negyedik végvári táncosnemzedék elő­adá­sában láthatott a közönség rábaközi tán­cot. A Recefice fiatal táncosai a szép emlékű Muskátli, majd a több díjat elhódító Csűr­döngölő, illetve a hagyományápolás magas­iskolájában érlelődő Szederinda tánccsopor­tokhoz hasonló magas szintű produkcióval örvendeztették meg a közönséget. A fentebb említett folyamatosság is tükrözi a hagyo­mányápolási mozgalomban való megújulást, azokat az alkotó energiákat, amelyeknek köszönhetően Végváron vagy Temesváron és sok helyen másutt sikerül újabb és újabb nemzedékek számára elérhetővé tenni a valós értékeinket. A Bóbita néptáncegyüttes csíkszentdomokosi tánccal, a legifjabb tán­co­sok, a Kele Lídia és Nagy Áron által irányított Aprókák népes csoportja pedig a koruknak és eddigi tapasztalataiknak meg­felelő Sétálunk, sétálunk című, gyermek­já­tékok mozdulatvilágára alapozott koreográ­fiá­val léptek fel.

Ismét a Ficergőké volt a színpad: Staccato legato címmel adtak elő roppant érdekes, a dallamok, a ritmus és a mozdulatok harmonikus ötvözetére alapozott táncot. A szegedi fiatal táncosokat a végvári Csűrdöngölő és Szederinda tánccsoportok közös, lassan induló majd fokozatosan fel­gyorsuló ritmusú lőrincrévi tánca, illetve a Százszorszép lakodalmas összeállítása majd a szegedi Ficergők és az Eszterlánc tánccso­portok közös fergeteges marossárpataki tánca követte.

A temesvári néptáncünnep második ré­szében elsőként a deszki Borbolya néptánc­csoport – Tóth Gábor és Boda Katalin ta­nítványai – fiatal koruk ellenére, kitűnően ki­dolgozott magas szintű dél-alföldi, majd az est folyamán szintén virtuóz módon előadott rábaközi tánccal léptek fel.

Őket követték a temesvári Bokréta náptánccsoport utánpótlá­saként számon tartott Néptáncos Óvodások népes csoportja, akik Szabó Angéla, Boros Beáta, Borbély Anita és Muresan Noémi irányításával ismert gyermekdalokra alkal­mazott koreográfiával bizonyították jártassá­gukat a tánc alaplépéseinek, páros táncok összehangolt lépéseinek elsajátításában. Meg­újult felállásban ugyan, de a régi lelkesedéssel léptek fel az újszentesi Butykos néptánccso­port táncosai, akik Hajdu Lóránt és Bálint Szilárd munkáját dicsérő sóvidéki és udvar­helyszéki táncokat mutattak be. A citerázás egyre szélesebb körben való elterjesztéséért elévülhetetlen érdemeket szerzett, a Vésztőről elindult Csüllög Edina citeraoktató tanít­ványai, a Bokréta tánccsoport citera csoportja dél-dunántúli és szatmárvidéki népdal­csok­rokkal örvendeztették meg a gála résztvevőit. A legkisebb bokrétások, a Morzsa-Bokréta népes és a színpadon ügyesen eligazodó csoportja Galga-menti Jeremiás Lajos oktató által összeállított lakodalmas koreográfiával léptek közönség elé, osztatlan sikert aratva. A Diákház sokat látott színpadát ismét a deszki Borbolya táncosai népesítették be. Nagy­ecsedi sokadalom című, Furik Rita által összeállított, ismert dallamokra és ritmusokra alapozott, táncfigurákban gazdag koreográ­fiájukat méltán jutalmazta tapssal a közönség. Hosszabb időszak áldozatos munkájának gyümölcsét láthatta a közönség a Bokréta tánccsoport jóvoltából. A kitűnően összeá­l­lí­tott és magas színvonalon előadott, a leg­utóbbi Országos Ifjúsági és Gyermek Nép­táncfesztiválon Arany minősítést nyert Ősz az idő koreográfia – Adorjányi Szabó Nóra és Szamfira Máté oktatók ötletes és a tánc­művészet igazi szépségeit felvillantó munkája – hitelesen idézte meg a falusi vásárok for­gatagát, a lakodalmat és az azt megelőző időszak jellegzetes történéseit, ugyanakkor a résztvevők figyelmét ráirányította a hagyo­mányápolás igazi tétjére: a talmi csillogású kétes értékű, ideig-óráig divatos kacatok helyett, csak népi kultúránk tiszta forrásából érdemes meríteni korunk fiatal nemzedékének is. A Hagyománykeresőben néptáncgála idei sikeréhez nagyban járult hozzá a szabadkai Juhász Zenekar, nevezetesen Juhász Gábor, Vass Endre hegedű, Juhász Gyula brácsa, Dvoracsko Sebastian nagybőgő, Ölveczky Tamás fúvós hangszerek, harmónika. A nagysikerű rendezvény zárásaként Szabó Ferenc tanító, a Bartók Béla Elméleti Líceum Bokréta néptánc- és citeracsoportjainak irá­nyítója emléklap átadásával köszönte meg az idén elballagó (nagy)bokrétás Magda Krisztina, Szabó Szebi és Gálos Leó tán­cosoknak a sokévi munkát és kitartást.