A Gerhardinum Római Kato­likus Teológiai Líceumban szer­veztek egyhetes táborozást a ma­gyar nyelvet a megszokott tan­renden kívül, fakultatív módon ta­nuló középiskolások számára. A gyermekek olyan települé­sek­ről érkeztek, ahol a magyar kö­zösség lélekszáma megfogyat­ko­zott, magyar nyelvű oktatás nincs, jobbik esetben a temp­lomban hallanak magyar szót, esetleg valamely nagyszülővel be­­szélhetnek magyarul. A tábor­záró ünnepségen a gyermekek bábjátékot mutattak be, magyarul mesélték el Az égig érő fa törté­netét a nagyszámú közönségnek, akik az előadást megelőzően, rög­tönzött kiállítás keretében meg­tekinthették a Nüszl Erzsébet tanárnő irányításával, a kézműves műhelyekben elké­szült alkotásokat, dísztárgyakat. A kiállított tárgyak – üvegre és fára festett képek, közöttük a ma­­gyar szenteket ábrázoló port­rék, a magyar népmesék főhőseit megmintázó ötletes bábok és má­­sok – nemcsak tehetségről, ha­nem arról is tanúskodnak, hogy e kézműves tevékenységek az alkotás öröme mellett a kö­zösséget si erősítették.
Jakab Ilona igazgató kifej­tette meggyőződését, hogy fog­lalkozni kell azokkal a gyer­me­kekkel, fiatalokkal, akik vala­mi­lyen okból – szórvány­helyzet­ből adódó elszigeteltség, vegyes házasság vagy más – nem jutnak a magyar szó, a magyar kultúra környezetébe, magyar élményük nincs, ezért egyáltalán nem vagy gyengén beszélik felmenőik nyel­­vét és emiatt szegényebbek, eset­leg tanulási vagy a munka­erő­piacon való érvényesülés le­hető­ségétől eshetnek el. “A Marossy Zoltánnal való beszél­getés nyo­mán alakult ki a tábor elkép­zelése, és abból a meggyő­ződés­ből, alapgondolatból in­dul­tunk ki, hogy az identitásvesztés fo­lya­matának lassítására te­szünk kísérletet minden olyan tevé­kenységgel, foglalkozással, amely közelebb hozza a magyar­sághoz ezeket a gyermekeket. Tudo­másul kell vennünk, hogy lé­tező folyamat a magyar iden­titás­vesz­tés, az önfeladás, nem­csak a vegyes házasságokban élők köré­ben, hanem olyan csa­ládokban is, ahol mindkét szülő ma­gyar­nak született, de vala­milyen ok­ból nem sikerült be­épül­niük a magyar közösségbe. Amennyiben a magyar közösség hosszú távú megmaradásáért dol­gozunk, ak­kor e családok gyermekeinek is kapaszkodókat kell nyújtanunk. Meggyőző­dé­sem, hogy az asszi­mi­lációs folya­mat valamely lép­csőfokán álló, magyar gyöke­rek­kel rendelkezők esetében, nem a kirekesztés, ha­nem az integrálás, a befogadás útja a helyes. A tá­bori tevé­keny­ségek az összefogás jegyében zajlottak, az iskolánk­ban tevé­kenykedő tanárok mel­lett bese­gítettek a Partiumi Ke­resztény Egyetem önkéntesei és dr. Magyari Sára oktató, és a bel­vá­rosi református közösség ifi­sei is, és hiszem, hogy a részt­vevő gyer­mekek élményekben és magyar ismeretekkel gazdagab­ban tér­hetnek haza.”

Milyen módszer alkalma­zásával sikerült a különböző szin­tű magyar nyelvi ismere­tek­kel rendelkező és különböző kor­osztályhoz tartozó gyerme­kek számára összeállítani a legmeg­fe­lelőbb munkarendet? – kérdez­tük meg dr. Magyari Sára egyetemi tanártól, aki az oktatási tevékenység összehan­golását végezte.
Legelőször felmértük a tá­borban résztvevő gyermekek nyelv­tudását. Erre ma már na­gyon jól kimunkált módszerek áll­nak rendelkezésre, közöttük az általam néhány éve össze­ál­lí­tott tesztgyűjtemény, amelynek alap­ján a fia­tal tanárok – György Henrietta, Hallai Klementina és Deák Szidónia – felmérték a gyer­me­kek tudásszintjét és kia­lakították a csoportokat. Való­jában nem egy előre megalkotott rendszer sze­­rint folyt az oktatási tevé­kenység, ugyanis a munka so­rán folyamatosan le kellett reagálni a gyermekek nyelvi tu­dását, és eh­hez a legmeg­felelőbb módon vi­szonyulni, leginkább ebben nyúj­tottam segítséget a kollé­gák­nak. György Henrietta ta­nárnő egyike azon keveseknek, akik a magyar nyelv mint idegen nyelv oktatá­sának módszertanát tanulta a Partiumi Keresztény Egye­temen, ahol Romániában egye­dül folyik ilyen irányú ok­tatás is.
Mit fed a “származási nyelv” meghatározás?
Ez egy rendkívül új fogalom, környezetünkben sok esetben nem minősíthetjük idegen nyelv­nek a magyar nyelvet, ezért mi származási nyelv alatt értjük an­nak a nyelvnek a kevésbé, vagy jól ismerését, amelyet a szüleitől, nagyszüleitől örököl a gyermek, de ő maga már nem beszéli anya­nyelvi szinten. Lehet úgy is származási nyelv, ha például vegyes házasságban élő szülők gyermeke mindkét szülő nyelvét beszéli valamilyen szinten.
Marossy Zoltán civilként és politikusként is évek óta kitar­tó­an foglalkozik a magyar nyelv fakultatív oktatásának a kiter­jesz­tésével, a folyamat megerő­sí­tére a bánsági és magyar­or­szági közösségek között igazi “hidakat” épített. Hogyan ala­kult idén a fa­kultatív magyar ok­tatás hely­zete?
Temes megyében húsz telepü­lésen, tizennégy oktató tanítja fa­kul­tatív módon a magyar nyel­vet, idén háromszázötvennyolc gyer­meknek. A továbbiakban e tevékenységet egy rendszerbe kí­vánjuk beágyazni annak érde­kében, hogy megőrizhesse folya­ma­tosságát. Az ősszel induló is­kolai évben nem tervezzük bő­ví­teni a települések számát, viszont az azt követő tanévben további legalább két településen fog be­indulni a fakultatív magyar­ okta­tás. Pillanatnyilag a folyama­tos­ságra és a nyelvoktatás meg­erősítésére összpontosítunk. Sze­rencsénkre vannak támogatóink is e munkában és ezúton kö­szö­nöm meg a Gerhardinum Római Katolikus Teológiai Líceum ve­ze­tőségének és tanári karának a segítségét, illetve köszönettel tartozunk azoknak a dél-ma­gyar­országi önkormány­zatok­nak, ame­lyek felvállalták egy-egy általunk „iskolapótló” tá­bor­nak nevezett tábor szerve­zését a településükön, annak ér­dekében, hogy ezek a gyermekek magyar környezetben tölthesse­nek el egy-egy hetet, és inten­zí­vebben gyakorolhassák a ma­gyar nyel­vet. Az első táborra Zombón került sor három évvel ezelőtt, az ottani polgármester tá­mogatá­sá­val, tavaly három tá­bort sikerült szervezni, idén pe­dig ötöt. A Te­mes megyei gyer­me­kek számára a táborozás in­gyenes, az utazási költséget az it­teni önkormány­za­tok vállalták fel, a magyarorszá­gi partnerek pe­dig fedezik az ott tartóz­ko­dásuk összes további költ­ségeit. Idén az említett tá­borok mellett szerveztük meg a Gerhardi­num­ban a mostani te­matikus tábort annak érdekében, hogy a gyer­me­kek elmélyíthessék magyar nyelvi tudásukat, ese­tük­ben az írás-olvasás elsajátítása volt a cél. Távlati célunk meg­ta­lálni vagy kinevelni minden te­lepü­lé­sen azokat az ügyes fiata­lokat, akik esetleg összegyűjtik a ma­j­dani gyermekeket, akik szin­tén is­­kolán kívül kívánják meg­tanul­ni a magyar nyelvet és se­gítsé­günk­re lesznek a további te­vé­keny­­sé­gek­ben. A mostani tá­bor­ban Pusz­takeresztúrról, Ma­gyar­szent­­mártonról, Csenéről, Gyer­tyá­mosról, Máriaföldéről és Var­jasról érkeztek a gyermekek. Az iskolapótló táborokban facsá­di gyermekek Eleken, csáki gyer­me­­kek Csanádpalotán, óbese­nyő­iek Újszentivánon, varjasiak Bordányban, máriaföldiek és te­mesrékasiak Zsombón töltenek el egy hetet. Ebben az évben na­gyon szerencsések voltunk, mert egy amerikai támogató, a Petersel Mariana asszony által irányított GTR Alapítvány közve­tí­tésével nyújtott segítséget, sőt a jövő esztendőre is megígérték a tá­mogatást.