Az idei nyár újabb kiemel­kedő eseménye volt a végvári Riveto Egyesület közösségi há­zában meg­szervezett megyei gaz­data­lálko­zó, amelyen részt vett dr. Hancsók Szabolcs (Föld­művelésügyi Mi­nisztérium – Budapest), dr. Bodnár Károly, a Szegedi Tu­doményegyetem Me­zőgazdasági Kar, Hódmezővá­sár­hely pro­fesszora, Marossy Zoltán temesi alispán, a Temes Megyei Mező­gazdasági Igaz­gatóság képvise­le­tében dr. Doru Petanec igaz­gató, Halász Ferenc Temes me­gyei RMDSZ-elnök, dr. Csősz János, a Bánsági Ma­gyar Gazdák és Vállalkozók Egyesületének (BMGVE) el­nö­ke, a helybéli, il­letve tizennyolc Te­mes megyei gazdaszervezet kép­viselői.

“Mivel Végváron még na­gyon sokan a telepes elődök mun­káját folytatva gazdál­kod­nak, ugyanakkor a hagyo­má­nyos­tól eltérő, mások számára példaértékű kezdeményezésekre is sor került a községben, már nagyon megérett az idő arra, hogy végre egy nagyszabású gaz­datalálkozó keretében más gaz­dálkodók is megismerhessék az itteni próbálkozásokat, az itteni gazdák tapasztalatait felhasznál­hassák a saját munkájukban – ismertette dr. Csősz János, BMGVE elnök (fotó). – Miután az elmúlt héten a megyebeli gazdák Nagy­bodófalva értékeit ismer­het­ték meg. Ezúttal a Székely Szilárd helybéli fiatal mező­gaz­dasági vállalkozó tejtermelésre szakosodott farmjának, illetve Tóth Károly mangalica sertések nevelésére berendezett farm­ját látogathatják meg a résztvevők.”
A helyi gazdálkodók képvi­seletében Valkai Németh György köszöntötte a részt­ve­vőket, majd Csáki-Gál Károly polgármester köszöntő­beszédé­ben a helybéli lakosság szor­gal­mát, hagyománytiszteletét ugyan­akkor az új iránti nyi­tottságát ismertette, hangsúlyoz­va, hogy e jellemzők végig­kísér­ték és tartották meg több mint két évszázados története során a végvári közösséget. Benkő Zsolt, a BMGVE ügyvezető elnöke a megyei gazdaszervezet gazdag tevékenységéről és soron következő rendezvényeiről be­szélt. Ezek között szerepel a te­mesrékasi szüreti bál, a gyü­mölcstermesztés és a falusi tu­rizmus népszerűsítésére szer­vezett tanfo­lyam Igazfalván, zöldségter­mesz­tésre összpon­to­sító tanfo­lyam Óteleken.
Marossy Zoltán Temes megyei alispán a múlt évszázad elején elindított gazdaköri moz­galom közösségformáló szere­pét hangsúlyozta, kiemelve, hogy a gazdálkodóknak meg kell találniuk a megfelelő válaszokat a XXI. század kihívásaira, a mai nehezen átlátható politikai, gaz­dasági, társadalmi viszonyok között kell egyszerre ered­mé­nyesen gazdálkodni és közösségi szerepet felvállalni. “Az európai uniós tagság következtében elő­állt új helyzetben a regionális, határokon átívelő együttmű­kö­dé­sek keretében lehet lépést tartani, mert ma már nem a helyi gazdák egymással való versengése a leg­fontosabb kihívás, hanem az át­alakuló Európában a régiók ver­sengésében kizárólag az együtt­működő partnerek lehetnek sike­resek”. A felvázolt gon­dolathoz csatlakozva Halász Ferenc, a Temes megyei RMDSZ elnöke a magyar po­li­tikai érdekképviselet és az or­szágos gazdaköri moz­galom kö­zötti összefüggéseket, illetve az el­múlt évtizedek alatt kialakult helyi együttműkö­dé­seket ismertette, hangsúlyozva, hogy a po­li­tikum és a gazdák együttmű­kö­dése a következő uniós költség­vetési ciklusban, az új pályázati lehetőségek hasz­nosítása érdeké­ben továbbra is időszerű. Az el­nök további tá­mogatásáról bizto­sította a gaz­dakörök tagságát, és egy, az uniós pályázati rendszer ismertetését célzó és lehető­sé­gei­re rávilágító szakmai tanács­ko­zás megszervezését helyezte ki­lá­tásba. Doru Petanec, a megyei me­ző­gazdasági igazgatóságának igaz­gatója elismerését fejezte ki a Temes megyei magyar gazdák önszerveződése és a gazdaszer­ve­zetek által kezdeményezett or­szághatáron átnyúló együttmű­kö­dések iránt és az agrárkama­rák­ban való képviselet megszer­zésére buzdította a jelenlevő gaz­dákat. A magyarországi szak­mi­nisztérium képviseletében, dr. Hancsók Szabolcs, a magyar Földművelésügyi Minisztérium Kárpát-medencei együttmű­kö­dé­si referense a határon túli magyar gazdák megsegítését célzó anya­országi intézményi kereteket és intézkedéseket ismertette. “Ma­nap­ság, amikor az információ az egyik legfontosabb eszköz min­den területen, igyekszünk napra­kész információkkal ellátni a ha­táron túli magyar gazdákat, biz­tosítani számukra a szakmai ren­dezvényeken való részvételt. Ki­emelkedő volt például a határon túli részvétel az idei Országos Mezőgazdasági és Élel­mi­szeripari Kiállításon és Vásáron is, ahol bemutatásra kerültek a helyi mezőgazdasági termékek is. Tavaly Orosházán megalakult a Kárpát-medencei Magyar Gaz­dák Egyeztető Fóruma, amely az információáramlást hivatott biz­tosítani az anyaországi és hatá­ron túli gazdaszervezetek szá­mára. Az is az elképzelések kö­zött szerepel, hogy a határon túli gazdák a magyar élelmiszer­pia­cokon közvetlenül értékesít­hes­sék termékeiket. Beindult a gya­kornok- és ösztöndíjprogram ha­táron túli magyar egyetemi hall­gatók számára. Tankönyvekkel és más eszközökkel segítik a ha­tá­ron túli magyar agrároktatást. Szak­mai tanulmányutakat szer­vez­nek határon túli magyar gaz­daszervezetek számára, így a BMGVE tagsága számára is, amelyek során anyaországi min­ta­gazdaságokat látogathattak meg. A Bánsági Magyar Gazdák és Vállalkozók Egyesületével ki­váló a kapcsolatunk – hang­súlyozta dr. Hancsók Szabolcs –, nagyra értékeljük a munkát, amit végeznek. A nagyszámú tagság és a megművelt terület nagysága jelentős erőt képviselnek, úgy vélem, hogy a BMGVE nem csak szakmai feladatot lát el, hanem a magyarságot össze­fogja, a bán­sági magyarság egyik bástyája! Az identitásmegőrző szerepe legalább olyan fontos, mint a többi tevékenység. Fon­tos, hogy a magyar gazdák ra­gasz­kod­janak a földjükhöz, az anya­földhöz, a bánsági magyar­ság megmaradjon, és a lehető­ségek­hez mérten, gyarapodjon.”
A tanács­ko­zás során dr. Bodnár Károly a gazdálkodók összefo­gásában rej­lő előnyöket, lehető­ségeket is­mer­tette, hangsúlyoz­va, hogy a mai visoznyok között a gazdál­kodók nem a versen­gés­re, hanem az együttműködő part­nerségekre kell hangsúlyt fektes­senek. “Ér­demes együttműköd­ni­ük az azo­nos vagy hasonló tevé­keny­séget végző gazdáknak, el­ső­­sor­ban a beszerzés és az ér­tékesítés terü­letén a termelői és érté­ke­sítési szervezetek kereté­ben, de azok­nak is, akik teljesen különböző te­vékenységet folytat­nak. Pél­dául a falusi turizmus­ban ér­de­kelt vállalkozókkal való együtt­mű­kö­dés elősegítheti a me­zőgaz­dasági termékek helyben való értéke­sítését, ugyanakkor a szál­lás­he­lyek, éttermek, külön­bö­ző szol­gál­tatások, programok vonz­­ere­jének köszönhetően a meg­nö­vekedett érdeklődés ki­hasz­ná­lá­sa, a mezőgazdasági termékek ha­tékony helybeni fel­használását eredményezi. A gaz­dáknak érde­mes együttműköd­niük az EU-támogatások lehívá­sa érdekében is, amit elsősorban a fejlesz­té­sekre tanácsos fordíta­niuk a me­zőgazdasági vállal­ko­zá­sok­nak.” Érdekes szakmai elő­adást tar­tot­tak a Magyar Tu­do­má­nyos Aka­démia Mező­gaz­da­sági Kutatóin­tézete égisze alatt működő nagy­múltú marton­vásári gabonane­me­sítő központ mi­nőségi vető­mag-előállítással és -értéke­sítés­sel foglalkozó vállal­ko­zás, a Marton Genetics cég szak­em­be­rei, Marozsán Henrietta és dr. Gajdos Éva, akik a bánsági gaz­dák számára is a legmeg­felelőbb vetőmagokat kínálták, elmon­dá­suk szerint e­zek a mai, igencsak nehezen ki­szá­mítható időjárási viszonyok kö­zött is eredménye­sen ter­meszt­hetők. Dr. M-Kiss András, a Banatul Múzeum fő­kutatója a mezőgazdasági ter­me­lés és a környezet közötti össze­függésekről értekezett, hangsú­lyoz­va, hogy ésszerű és környe­zet­kímélő gazdálkodással rész­legesen kiküszöbölhetők a me­ző­­gazdasági termelés által elen­ged­hetetlenül okozott környezeti ká­rosodások. Az előadásokat kö­ve­tően a résztvevők megte­kintet­ték a végvári hagyományőrzők lát­vá­nyos előadását, a Csűrdön­gölő és Szederinda összevont tánc­cso­portok táncosai Küküllő ­menti és marossárpataki tánco­kat, illetve az utánpótlást jelentő, lelkes és népes Recefice tánc­csoport dél­al­földi és friss csár­dást mutatott be. A Szabó Rozália, Szarvas Erzsébet és Păștean Erika helyi oktatók által irányított tánccso­por­tok produk­ciója méltán nyer­te el a megye minden szegletéből összese­reg­lett résztvevők elis­me­­rését.
 Holstein-Friz fajtiszta állomány  Székely Szilárd tehenészetében
A to­vábbiakban a gazda­ta­lál­kozó résztvevői meglátogatták a fel­újí­tott református temp­lo­mot, a táj­házat és község főtere szom­szédságában megszervezett gép­kiállítást, amelynek köszön­he­tően hiteles képet nyerhettek a helybéli gazdálkodók technikai felszereltségéről, majd megláto­gatták Székely Szilárd tehén­farm­­ját és a Marton Genetics ál­tal biztosított vetőmagokkal be­vetett mintaparcelláit, illetve Tóth Károly mangalica sertések nevelésére és értékesítésére sza­kosodott farmját.
*
A Bánsági Magyar Gazdák és Vállalkozók Egyesület ezúton mond köszönetet a végvári gazdakör tagjainak és a he­lyi szer­vezőknek név szerint Bódis Ferenc lelkipásztornak, Csáki-Gál Károly polgármes­ternek, György Istvánnak, Horváth Jánosnak, Kiss Jánosnak, Korsós Ottónak, Köllő Istvánnak, Pataki Elemérnek, Szabó Lajosnak, Szabó Lászlónak, Szabó Mihálynak, Szabó Szabolcsnak, Székely Szilárdnak, Tóth Károlynak, Valkai György­nek az idei gazdatalálkozó megszervezésében nyújtott segítségért. (Benkő Zsolt, a BMGVE ügyvezető igazgatója)

Mangalica-farm Végváron

Miután több mint tíz évvel ezelőtt az Újszentesi Keresztyén Gazdakör kezdeményezésére pró­bálkoztak meg a Bánságban a mangalica fajtájú sertések újrameghonosításával, tenyésztésével, tavaly egy végvári fiatal gazda, Tóth Károly, döntött ennek a tájainkon őshonos, több mit kétszáz éves múlttal rendelkező fajta te­nyész­té­se mel­lett. A végvári gaz­da­talál­ko­zó min­den résztve­vő­je nagy érdek­lődéssel látogat­ta meg a ma is ku­riózumnak szá­mí­tó, fajtiszta, java­részt szőke man­galicákat tenyész­tő gazda farm­ját. Magunk is ért­he­tő kí­ván­csi­sággal vettük szemügy­re, éppen délutáni „sziesztájuk” köz­­­ben az új és takaros ólakban ne­velkedő, göndör szőrű álla­to­kat.

Mindannyian tudjuk, hogy an­nak idején itt is őshonos volt a man­galica. Mivel nálunk is, mint min­den végvári családban, mikor töb­bet, mikor kevesebbet, de min­dig neveltünk állatokat, számomra természetes az állattartás – számolt be Tóth Károly. – Mivel az utóbbi években egyre többet olvastam, hallottam a mangalicáról, a tenyésztés előnyeiről, ráadásul a mangalicából nyert termékeket mindenütt csak dicsérték, magam is Ma­gyar­országon többször kóstoltam, úgy gondoltam, hogy ha másutt sikeresen tenyésztik, miért ne ho­no­sítanám vissza Végváron is ezt a nagyon kedvelt fajtát? Disznótartásban tapasztalatunk megvan, apósom mindig elő­szeretettel foglalkozik az állatokkal, tehát majdnem minden adott volt a tenyésztéshez. Tavaly ja­nuártól kezdtük el a mangalicák tenyésztését végvári gaz­da­sá­gunkban. Azt tudom, hogy a fajta te­nyész­tése leginkább Erdélyben terjed, a Bánságban nagyobb állományról nem tudok.
Másfél esztendő elteltével, ami­kor mindenfelé azt hangoz­tat­ják, hogy nem kifizetődő a sertéstenyésztés, mennyire jött be a számítása?
Annak idején hét anyaállattal kezd­tük el a tevékenységet, őket Szentesről hoz­tuk Végvárra, és fokozatosan növe­kedett a szaporulattal az állatok szá­ma. Magyarországi családi barátunk, akinek a mangalica állománya meghaladja az ötszáz egyedet, biztatására vágtunk bele a mangalica tenyésztésbe. Számunkra biz­tató, hogy idehaza megvan a piaca a man­galicának, még akkor is, ha ma­ga­sabb az ára élősúlyban is, mint a más fajtáké, illetve a malacok is az átla­gos­nál magasabb árban keltek el. Nekünk idén sikerült minden malacunkat eladni a tavasz folyamán, ezért most, a két nap­pal ezelőtt világra jött malacokkal együtt, összesen negyvennégy állatot számlál az állományunk.Télire összesen négy hízónk lesz eladó, reméljük, hogy lesz vevő rájuk, mert eddig csak malacokat vagy süldőket adtunk el. A mangalica sertések lassabban növekednek, másfél éves korukra kerülnek vágósúlyba, de más tekintetben teljesen azonos mó­don kell tenyészteni a mangalicát, mint a többi sertésfajtát. Rendkívül ellenállóak, ugyanakkor igény­te­le­nek, amit elébük teszünk, mindent felfalnak. Mi például sok lucernaszénát darálunk be az állomány ta­karmányába, ugyanis a mangalicák a térségünkben megszokott disznófajtáktól eltérően jóval zsí­ro­sab­bak és a gabonabevitel mérsékelt csökkentésével próbáljuk meg valamennyire szabályozni a zsír mennyiséget, de rendes körülmények között is kevesebb gabonát fogyasztanak mint más sertések. Eddig még nem mondhatjuk el, hogy üti a széle a hosszát, talán két év múlva térül meg a kezdeti beruházás, de nem panaszkodhatunk.
Tudomása szerint igaz, hogy a mangalicahús és zsír nem tartalmaz az egészségre ártalmas anya­gokat, például koleszterint?
Nem igaz, mert a mangalicahúsban is van koleszterin, de más fajtákhoz viszonyítva, nagy­ság­ren­dek­kel kisebb mértékben, ezért is ajánlott a mangalicából készült termékek fogyasztása.
Mekkora állomány biztosíthatná a családja megélhetését?
Szerintem százötven-kétszáz darabos állománnyal már lehetőség nyílik az állandó értékesítésre akár vágóállatokról, akár malacokról legyen szó, illetve a folyamatos feldolgozásra is sor kerülhet, vagyis mindig előállíthatnánk mangalicahúsból készült hagyományos termékeket. Jelenleg ez számunkra lehetetlen, de bízunk abban, hogy lassan eljutunk odáig is.