„Emberségről példát, vitézségről formát”

A megalakulása óta eltelt szinte két esztendő alatt a rendszeres edzések mellett, több esemény megrendezése – képzések, bemutatók, tábor – is fűződik a temesvári Losonczy István Baranta Egyesület nevéhez. Az elmúlt hétvégén a Balassi Kupa elhódításáért kiírt, IX. Balassi Nyílt Szablyavívó Versenyt szervezték meg a temesvári barantások, együttműködve az Országos- és az Erdélyi Baranta Szö­vetséggel. A látványos szablyavívóversenyekre Miklós Árpád újszentesi alpolgármesternek kö­szön­hetően, a nemrég felavatott újszentesi Sportcsarnokban, kitűnő körülmények között került sor.

Szombat reggeli látogatásunk­kor az újszentesi sportcsarnokban négy páston párhuzamosan folytak a küzdelmek, a csarnok falait pe­dig a résztvevő csapatok zászlói dí­szítették, az alkalomhoz illő ze­nei aláfestést a szablyák csattogása és a szükséges vezényszavak tör­ték meg. Az Országos Baranta Szö­vetséget a szervezet alelnöke, és egyik vezetőedzője, Litkei Máté képviselte, aki elmondta, hogy a Balassi Kupát minden évben a Kár­pát-medence más-más telepü­lé­sén szervezik meg, és nagy öröm­mel tettek eleget a temesvári barantások, a szablyavívó verseny megszervezésére vonatkozó ké­ré­sének. A hagyományos eszközök­kel vívott magyar harcmódok – a baranta – iránti magyarországi ér­deklődésre vonatkozó kérdésünkre a szövetség alelnöke ismertette, hogy jelenleg mintegy másfélez­ren, de évről-évre többen, gyer­me­kek, fiatalok és felnőttek kedvelik meg és gyakorolják elődeink vala­mely harcmódját, egyúttal ismer­kednek életformájukkal és élet­szem­léletükkel. “A Kárpát-me­den­­ce legnagyobb hagyományos szab­lyavívó rendezvényéről, a Ba­lassi Nyílt Szablyavívó Versenyről el­mondható, hogy, amint évről évre nagyobb tapasztalatot szerez­nek a versenyzők, úgy lesznek szín­vo­na­lasabbak a párharcok, és egyre szo­rosabb küzdelmet köve­tő­en hódít­ható el a kupa. A verse­nyeken ta­pasztaljuk azt, hogy na­gyon sok te­hetséges fiatal jelenik meg a po­rondon, ami a barant eme ágának si­kerét és népszerűségét bizonyít­ja. A baranta szó a harcra való fel­készülést jelentette honfog­laló elő­deink számára, ma a ha­gyományos magyar harcművészet valamennyi formájának a gyűj­tőneve. De a ba­ranta nem csak lovaglásról, ví­vás­ról, íjazásról vagy mondjuk öv­bir­kózásról szól, hanem a hagyo­má­nyos magyar műveltség megisme­ré­séről is. Mi hisszük azt, hogy a fentebb említett és a testet erősítő foglalkozások mellett a szellem meg­erősítését – például néptánc­cal, népdallal, és más hagyomá­nyok megismer­te­tésével – is szol­gálják a baranta tevékenységei.” Az Erdélyi Ba­ranta Szövetséget a székelyszent­erzsébeti Kincses Kálmán kép­viselte, aki mintegy harminc székelyföldi barantás tár­sával érkezett Bánság fővárosába. Őt a barantázás erdélyi elterjedésé­ről kérdeztük: “Erdélyben 2006-2007-ben kezdett elterjedni a ba­ran­ta, miután a magyarországi szö­vetség vezetője, Vukics Ferenc több társával ellátogatott több szé­kelyföldi helyszínre, és bemutató­kat tartottak. Ezek után több elő­adás­ra, képzésre került sor, és rendre alakulnak meg a baranta csopor­tok. Számunkra nagyon közel állt és áll ma is a baranta gazdag moz­gásvilága és szellemi tartalma, teljességgel tudunk azonosulni magyar értékrendjével. A legelején nagyon sok segítséget kaptunk az anyaországi szövet­ségtől, rendsze­resen tartottak be­mutatókat, kép­zéseket és táborokat Székelyföldön, és magunk is na­gyon igyekeztünk minél többet tanulni. Nehéz meg­mon­dani pon­to­san hányan baran­táz­nak Erdély­ben, az erdélyi szö­vet­ségnek két­száz rendes tagja van, de oktatási intézmények, civil szervezetek, egyesületek keretében sok százan barantáznak. Éppen most vagyunk tanúi a nemzedék­vál­tásnak, és örömmel látjuk – akár itt, Új­szentesen is –, hogy vannak, akik folytassák az általunk elkez­dett munkát, nagyon sok középis­ko­lás gyermek barantázik, közülük so­kan vívnak. E harcmodornak a szépsége abban rejlik, hogy nem ele­gendő a nyers erő, hanem a si­kerhez ezen kívül több kell: gyor­saság, ügyesség, körültekintés és megfontoltság is.”
A szablyavívó versenyen több tucatnyi fiúcskát (barantás szak­nyelv­ben: csikót), fiút (kese) és fér­fit (öskü) láttunk megmé­rettet­ni, a beavatatlan számára sokszor nehezen követhető, a küzdők ügyes­ségét és kitartását próbára tevő párharcokat láthattunk. Ám az igazi érdekességet a női ver­seny­zők (menyétek) viadalai jelen­tették, főleg azért, mert a pástra kiálló ifjú hölgyek, legtöbbször a férfiakat meghazudtoló férfiasság­gal forgatták szablyáikat. Egy iz­zasztó párharc után kérdeztük meg a Kovászna megyei Szörcséről érkezett Barabás Emesét, mit ta­lált vonzónak e komoly erőt igény­lő harcmodorban? “Eddig több sport­ágat kipróbáltam, és miután egy bemutatót szerveztek a fa­lunk­ban, elkezdtem először a komoly harci múlttal rendelkező karikás os­torral és a dobócsillaggal fog­lal­kozni, majd megállapodtam a szablyánál. Nekem nagyon tetszett ez a férfias harci eszköz, és meg­győződésem, hogy a nők is jeles­ked­hetnek a szablyavívásban. Le­het, hogy kívülről durvának, fáj­dal­masnak tűnik a szablyavívás, ám korántsem az, mert figyelünk egymásra. A temesvári versenyen nagyon jól felkészültek a női ver­senyzők, nehéz lesz dobogós helyet kiharcolni – főleg az éppen el­ve­szített párharc után – de már ma­ga a versenyen való részvétel is él­mény számomra!” – mondta a Ko­lozsváron geológiát tanuló egyete­mis­ta lány, aki a menyét kate­gó­riában negyedik helyen végzett. Egy temesvári kislány, a Bartók Béla Elméleti Líceum ötödikes diákja, Cziprián-Kovács Kinga is részt vett a barantások újszentesi megmérettetésén. Kérdésünkre vá­laszolva elmondta, hogy rendsze­re­sen részt vesz az iskolában folyó baranta-tevékenységeken, jobban kedveli ugyan az íjászatot, de a szablyától sem riad meg. Kissé nehéz ugyan még a vívó fegyver, de a technika, a vágások érde­kesek.
A temesvári Losonczy István Baranta csapat felkészítője, edzője Fábián Lóránt István, aki a csa­pattal és a barantás gyermekek csa­ládjával együtt a szablyavívó ver­seny megszervezését kezdemé­nyez­te.
Hányan és honnan jöttek a Balassi Nyílt Szablyavívó Ver­senyre? – kérdeztük a rendezvény fő szervezőjétől.
A térségünkben először meg­szer­vezett, hagyományos magyar har­citechnikákat bemutató ver­senyre nyolcvankét résztvevő ne­ve­zett be, a helybéliek tizenöt fős csa­pata mellett Magyarországról, Felvidékről, Délvidékről és Belső-Erdélyből is érkeztek versenyzők, legtöbben a férfi (öskü) kategó­riá­ban versenyeznek, de szintén népes a fiatal fiúk (kese) csoportja is, ami a baranta jövőjének szem­pont­jából ígéretes. A szablyavívó ver­seny temesvári és újszentesi meg­rendezésével kapcsolatban el­mond­hatom, hogy fontosnak tar­tottuk megismertetni a temesvári barantások tevékenységét a részt­vevő csapatok tagjaival, másrészt a magunk megmérettetése, a jelen­legi tudásszintünk pontos megíté­lé­sében is meghatározó ez a ver­seny. Meggyőződésem, hogy a mai versenyt követően egyértelműsödik az, hogy még nagyon sokat kell ta­nulnunk, azért, hogy a társaink szintjét elérjük. Mindannyian lát­tuk hogyan vívnak mások, meg­próbáljuk legyőzni őket, de sze­rin­tem most az a legfontosabb szá­munkra, hogy a saját korlátainkat győzzük le.
A IX. Balassi Nyílt Szab­lya­ví­vó Versenyen az öskü kategó­riá­ban Németh Viktor (Zrínyi Baran­ta) megvédte tavalyi elsőségét, a menyét kategóriában pedig soro­zat­ban harmadszor is Takács Diá­na (Zrínyi Baranta) vihette haza az aranyérmet, aki az öskü kategó­riá­ban is bronzérmet szerzett, így a me­zőnyben egyedüliként két érem­mel tért haza. Kese kategó­riá­ban Bertalan Márton (Királyi Sóly­­mok Buda Baranta Egyesület) diadalmaskodott, a csikó kategó­ri­ák­ban pedig László Zsolt és Botos Huba (Királyi Sólymok Bu­da Ba­ranta Egyesület) gyűjtötte be a legjobbnak járó aranyérmet. A temesvári versenyzők közül a kese kategóriában Erdei Gergő az 5., Benedek Márk a 6. helyen, a csikó kategóriában Simonfy Tamás a 4. helyen végzett.