Ezúttal nem a méltán híres temes­gyar­mati báró, a Délmagyarországi Méhészegy­letet, majd kezdeményezésére megalakult az Országos Méhészeti Egyesület, illetve a Ma­gyar Méh című szakújság szerkesztő­jé­nek életének és cselekedeteinek krónikáját ismer­tetjük (az érdeklődők számára annyit eláru­lunk, hogy a Mindenki Kalendáriuma hely­történeti évkönyvünk 2011 évi kiadásában Szekernyés János terjedelmes írásban tárta az Olvasók elé báró Ambrózy Béla munkás­ságát), hanem a Csongrád megyei méhészek temesvári rendhagyó cselekedeteiről szá­mo­lunk be, ugyanis az elmúlt vasárnap a te­mes­vári evengélikus templomban tájainkon ed­dig soha nem látott ceremóniára került sor. A Báró Ambrózy Béla Mézlovagrend az Ambrózy család támogatásával felépített pa­tinás templomban fogadta soraiba az új lo­va­gokat, azokat a méhészeket, akik a dicső előd nyomdokaiban kívánnak haladni, és magu­ké­nak vallják ennek meggyőződését, mely sze­rint “a Teremtő a méhet Magyarország szá­mára alkotta”. Ha arra gondolunk, hogy Pusz­takeresztúrtól Zsombolyán keresztül Igazfalváig és Aradtól Resicabányáig majd minden magyar közösségben munkálkodik egy-két, de akár több méhész, akiknek méh­családjai sokszáz kilogramm mézet termel­nek, akkor kaphatunk hiteles képet a mé­hé­szet szépségéről, hasznosságáról és a báró igazáról.
Az evangélikus templomban megtartott ceremónia keretében Kisuczky Éva mézki­rálynő hatalmas pallossal ütötte lovaggá a lo­vagrend újabb hat tagját, ugyanakkor tisz­teletbeli tagságot nyertek nt. Kovács Zsombor házigazda lelkipásztor és Tasi József képzőművész, aki a művészetek mel­lett, egyre biztonságosabban halad báró Ambrózy Béla nyomdokában. A mézlovag­rend tiszteletbeli tagja, az elismert bánsági képzőművész elmondta, hogy a természethez való visszatérés jegyében és családi hagyo­mány folytatásaként kezdett el foglalkozni a méhekkel, majd fokozatosan hatalmasodott el rajta a méhészkedés szeretete, és meg­győ­ződését tolmácsolta, mely szerint “a mű­vész­kedés és a méhészkedés kitűnően egészítik ki egymást”. Arról nem beszélve, hogy a mé­hektől rengeteget tanulhat az ember, hiszen a méhek világa a teljes harmóniáról és ki­egyen­súlyozottságról, a pontos munkavég­zés­ről és munkamegosztásról szól. “Biztos vagyok benne, hogy az emberiség rengeteget tanulhatna a méhektől” – mondta a mé­hész művész.
Kovács Attila, a mézlovagrend nagy­mes­­tere az ünnepi esemény helyszínét első­rendű fontosságúnak tekinti a mézlovagrend szá­mára, hiszen ha valahol, akkor a temes­vá­ri evangélikus templomban érezhető a dicső elő­dök, az Ambrózy család szelleme. “Nem véletlenül nevezzük a temesvári templomot a méhészek templomának, hiszen a neves csa­lád és az iparszerű magyar méhészet meg­alapítója hathatósan támogatta az eklézsiát. A mézlovagrend ezzel a rendezvénnyel is kí­ván áldozni a dicső előd emlékének.” A méz­lovagrend nagymestere ismertette, hogy szin­tén a báró Ambrózy Béla által megfo­gal­mazott célkitűzést – “Fő célom lesz a sze­gényebb sorsút oktatni, vezetni, neki a helyes utat megmutatni” – követve, a mézlovagok számos karitatív akciót támogatnak, legutóbb a méhészek nagy családja a Nagycsaládosok Karácsonya alkalmából szervezett támo­ga­tási akcióban vettek nagy számban részt, de óvodákban mézes reggelik keretében nép­szerűsítik az igazi hazai mézet, és buzdítanak a hazai méhészek termékének fogyasztására, illetve jutott mézadomány például a resica­bányai magyar óvodába is. De a brüsszeli, a mézhamisítás elleni tüntetésen is részt vettek a mézlovagrend és a magyar méhészek kép­viselői is… “A következő célkitűzésünk egy méhészmúzeum létrehozása, az anyag na­gyob­bik része a méhésztársak ügy­sze­retetének köszönhetően már rendelke­zésünk­re áll. E múzeumban kívánjuk be­mu­tatni a magyar méhészet fejlődését báró Ambrózy Bélától napjainkig, természetesen helyet kap egy Ambrózy- és Grand Miklós-pannó is, ezekkel illusztrálva az iparszerű magyar méhészet két bánsági úttörőjének szá­mító méhész munkásságát, és ezzel is áldozva em­léküknek. Az országhatáron át­ívelő egyre szorosabb kötelékek megerősítése szellemé­ben döntött úgy lovagrendünk ve­zetősége, hogy a temesvári méhészek temp­loma min­denkori lelkipásztorát a lovagrend tiszte­letbeli tagjának fogadjuk, illetve Tasi József méhésztársunk sokrétű tevékenysége, mű­vészeti és szakmai munkássága elismeré­se­ként avattuk tisztelebeli mézlovaggá.”
A Temes megyei magyar méhészekkel való kapcsolat kialakítására vonatkozó kér­désünkre válaszolva fejtette ki Kovács Attila nagymester meggyőződést, mely szerint a méz­lovagrend vezetősége továbbra is nyitott az együttműködésre a határ innenső oldalán tevékenykedő szaktársak irányába, viszont eddigi kapcsolatfelvételi próbálkozásaik nem jártak sikerrel, talán azért is, mert Temes me­gyében nem létezik a magyar méhészeket összefogó szervezet vagy egyesület. “Két konténerrel, összesen száz családdal dolgo­zom főállásban – ismertette Tóth János méhész, a Báró Ambrózy Béla Mézlovag­rend frissen felavatott lovagja. – A mé­hészkedés nem csak a meg­élhe­tésünket biz­tosítja, hanem családunknak élet­forma a mé­hekkel való foglalkozás.”
Kis Turi Tibor, szintén frissen avatott fia­­tal lovag elmondta, hogy családi hagyo­mány folytatójaként gyerekkora óta foglal­kozik a méhekkel. Jelenleg hetvenöt csa­láddal dolgozik, munka mellett, ami komoly teljesítménynek számít, de sikerélményt és örömöt is jelent számára e komoly hagyo­mányokra visszatekintő tevékenység foly­tatása.