29 Oct 2018
Írta admin 
0 Hozzászólás 
Dávid és Góliát összecsapásától kezdődően az eleve veszteseknek kikiáltott kicsik, erőtlenek erejüket meghaladó küzdelme mindig együttérzést ébreszt, drukkolunk a gyengébbnek vélteknek, hátha sikerül legyőzni a rájuk nehe- zedő akadályt. Térségünkben az említett bibliai alakokhoz hasonló harcot vívnak immár sok-sok éve a magyar kisközösségek megmaradásuk érdekében, és örömmel vesszük magunk is tudomásul, hogy például Máriaföldétől Ötvösdig, Torontálkeresztestől Karánsebesig és még folytathat- nánk a felsorolást, mindig színre lép egy-egy csapat, amelynek sikerül a közösség ügyét egy-egy lépéssel előrébb vinni.
Legutóbb Ötvösdön volt alkalmunk megtapasztalni a közösségi összefogás erejét és az együttmunkálkodás sikerét, ugyanis az 1981-es templomszentelési ünnepséget követően, az idei Szent Vendel-napi templombúcsú alkalmával hirdette újra az ötvösdi római katolikus templomban az Igét legfelsőbb egyházi főméltóság. A búcsúi szentmisére szűknek bizonyult az ötvösdi istenháza, főtisztelendő és nagyméltóságú Pál József Csaba püspök a római katolikus egyházmegye lelkészi karának számos lelkészével együtt tolmácsolta az Ige megtartó és összetartó üzenetét többszáz hívő körében. Osztoztak az ötvösdi közösség örömében a falu más felekezetéhez tartozók serege is, nt. Bódis Ferenc, a Temesvári Református Egyházmegye esperese, végvári lelkipásztor, aki az ötvösdi iskolában megtartott istentiszteletek alkalmával nyújt lelki táplálékot a maroknyi ötvösdi református közösségnek, nt. Mariniuc Stefan ortodox lelkipásztor, Koller Gabriel polgármester több községi tanácsossal együtt és Marossy Zoltán, az RMDSZ Temes megyei szervezetének elnöke is. A főpásztor a Szentírásra alapozott szentbeszédében a hithez és a keresztényi értékekhez való ragaszkodás életformáló erejére hívta fel a figyelmet, és az életből vett példákkal tárta a résztvevők elé az ember és Isten közötti szövetség időfelettiségét. A tanúságtevők példájáról szólva a püspök a ötvösdi közösség áldozatvállalását méltatta. “Szép és felemelő, hogy ebben a kis faluban összefogással képesek voltak egy ravatalozót felépíteni. Ez nem kis dolog, magában ez az épület egy tanúságtétel, ez arról vall, hogy a falu közössége össze tudott fogni a közös érdek mentén. Az összefogás, tanúságtétel. Ez az épület, amelynek felépítésében a plébános úrnak egészen biztosan oroszlánrésze volt, hirdetni fogja azt, hogy érdemes összefogni, érdemes a reménytelenség ellenére is reménykedni, és közösen dolgozni. Talán ezt sok más tekintetben is meg lehet ismételni, fontos, hogy mindig a közös nevező megkeresése legyen a legfontosabb. Sokkal fontosabb keveset összetartással megvalósítani, mint sokat próbálni megtenni, de széthúzással, egymásra mutogatva. Utóbbi esetben a lelkek, az emberek és csak idő kérdése, míg a közösség is tönkremegy. Köszönöm, hogy itt Ötvösdön ezt a tanúságtételt megtették és azt is, hogy jómagam is részese lehettem.” Az ünnepségen kántori szolgálatot tel- jesített Fodor János temesrékasi kántor, aki az ötvösdi harmóniumot is kijavította az ünnepre és Rácz István, az ötvösdi közösség kántora és a templom ügyének mindenkori támasza, aki jómaga és a közösség számos tagjával az anyagi áldozaton túl kétkezi munkával is hozzájárult a ravatalozó felépítéséhez és máris a további kisebb-nagyobb munkálatokat tervezi. Ft. Vodila Szilárd, buziásfürdői plébános, az ötvösdi római katolikusok lelki gondozója köszöntőbeszédében a közösség kitartását, áldozavállalását méltatta és köszönetet mondott minden segítőnek, aki a közösség ügyét felvállalta, hangsúlyozva, hogy a siker a teljes közösség sikere. Alkalomhoz illő verses-énekes összeállítással adóztak az ünnepnek, és Kulcsár Ilona tanítónő Reményik Sándor: Templom és iskola című, máig időszerű üzeneteket tolmácsoló versét szavalta el. Az ünneplő templomi közösség körében szentelte fel főtisztelendő és nagyméltóságú Pál József Csaba püspök a ravatalozót, amelynek szentképeit a végvári római katolikus hívek adományozták az ötvösdi közösségnek. A templombúcsún Koller Gabriel polgármester örömét fejezte ki afelett, hogy az építkezés folyamata egyesítette a helyi közösséget, a közös érdek motiválta és mozgósította az ötvösdieket. Az elöljáró elismeréssel szólt arról, hogy a helybéliek áldozatvállalásával társuló önkormányzati támogatás maradandó értéket eredményezett, és megjegyezte, hogy községi szinten ez az első ravatalozó, amelyet megépítettek, amennyiben az ötvösdihez hasonló összefogás- ra kerül sor valamely más faluban, az önkormányzat kész támogatni az elképzelést. Kérdésünkre válaszolva a polgármester ismertette, hogy a községhez tartozó falvakban több infrastrukturális beruházás – víz- és csatornahálózat, később aszfaltozás – megvalósítására pályázott központi forrás elnyerése érdekében az önkormányzat, közöttük szerepel például az ötvösdi iskola és óvoda épületének teljeskörű felújítása, sikerült felújítani a kultúrház környékét.
Az ötvösdiek bizonyosan emlékeznek még a tizenegynéhány évvel ezelőtti viszonyokra, amikor a kultúrházban tervezett egy-egy bál vagy más családi, esetleg közösségi rendezvény azzal kezdődött, hogy eltávolították a cserjéket, levágták valamennyire az embermagasságnyira nőtt füvet az udvaron, és csak ezután lehetett elkezdeni a terem kitakarítását és alkalomhoz illő díszítését. Mára már teljesen megváltozott a helyzet: jónéhány éve az önkormányzat teljesen felújította az épületet, konyhát és vizesblokkot alakítottak ki, és idén sikerült az udvart is a huszonegyedik század elvárásainak megfelelően felújítani. Maguk az ötvösdiek is csodájára jártak a rendkívül szép udvarnak, vadonatúj gyepet telepítettek, díszcserjéket ültettek, kicserélték a világítást, önműködő öntözőberendezést helyeztek el a gyep karbantartására, díszkővel borították a járdákat, filagóriát építettek és néhány parkolót is kialakítottak az udvaron. “Az ötvösdi közösség meghívására örömmel jöttem ismét egykori szolgálati helyemre, ugyanis 1985-1987 között buziásfürdői-bakóvári pébánosként jártam a faluba hittanórákat tartani, szentmiséket celebrálni – válaszolta kérdésünkre a főtisztelendő püspök úr. – Számomra különösen nagy örömöt okozott a templomi sokaság, a hívek tömege teljesen megtöltötte a templomot, öröm volt megtapasztalni a közösség összefogását, melynek eredményeképpen megjavították a harmóniumot, fel- építették a most felszentelt ravatalozót. Amikor az összefogásról beszélek, örömmel mondhatom, hogy más felekezetű hívek, a polgármesteri hivatal is részese ennek. Külön öröm, hogy együtt ünnepelt a helyi közösséggel a református esperes, az ortodox egyház lelkipásztora, közéleti személyiségek, ez is bizonyítja, hogy egységben az erő. Tudjuk, hogy egységünk mindig törékeny, ezért van szükségünk a Jóisten áldására, kegyelmére. Ha Istent kérjük, Ő meg tud tartani bennünket az összefogásban. A tanúságtevés vonatkozásában ismét hangsúlyozom, hogy akit megérint az isteni szeretet, egész életvitelében továbbadja azt, ahogy ezt tette Szent Vendel is életével és szavaival is. Az ő példáján elindulva és az ő oltalmával lehetünk a magunk helyén mindannyian tanúségtevők.”
A közösség legidősebb és leghűségesebb tagjai
Az ötvösdi kultúrházban megtartott ünnepi összejövetel megnyitójában Patik Izabella RMDSZ-es tanácsos, a rendezvény egyik fő szervezője, köszöntötte az egyházi főméltóságokat, lelkipásztorokat, egyházi és világi tisztségviselőket, a helybéli résztvevőket, kiemelten a közösség legidősebb és leghűségesebb tagjait, akik mindig a közösség ügyét felkarolták, és amiben lehetett segítségüket nyújtották. A tanácsos örömét fejezte ki, hogy a kultúrház szűknek bizonyult az ünneplőknek, majd köszönetet mondott a támogatóknak, nevezetesen a TEIS Ifjúsági Egyeztető Tanácsnak és Oláh Gábor elnöknek, akinek köszönhetően sikerrel pályáztak a rendezvény megszervezésére, és a Communitas Alapítványnak, illetve a falubeli támogatóknak, majd az összefogás megtartására buzdított mindenkit, és meghívta a résztvevőket az esti búcsúi bálba. Koller Gabriel polgármester köszöntőbeszédét követően, Marossy Zoltán megyei RMDSZ-elnök tolmácsolta elismerő szavait az ötvösdi gyülekezetnek, kiemelve, hogy összefogásuk példaértékű és követésre méltó. A Haág házaspár, Laura és Attila meg számos helybéli segítőnek köszönhetően a búcsúi ünnepség közebéddel zárult, amelyen a jó hangulatot Bart János és Szarvas Lajos zenészek muzsikája biztosította.
