Május utolsó napjaiban egy újabb nem­zedék búcsúzott el a temesvári Bartók Béla Elméleti Líceumból. A ballagási ünnepséget megelőző percekben nem lehet nem arra gondolni, hogy eme negyvenvalahány ma­gyar fiatalra is hárul közösségünk fontos ügyeinek, a közösségi megmaradásunk, kul­turális, egyházi, az anyanyelvű oktatási há­lózat, a civil intézmények fenntartása. Csak reménykedni lehet abban, hogy az iskola, a tanárok, oktatók segítségével közösségünk értékeiből minél többet, elegendőt sikerült „begyűjteni” ama képzeletbeli batyuba és majd évtizedek múlva is a maihoz hasonló örömmel térnek vissza az akkori magyar kö­zépiskolába. Ahonnan – nekik is és az előző években elballagottaknak is köszönhetően – nem kopik ki idő­köz­ben a magyar szó. Sok­évtizedes hagyomány szerint, a ballagási ünnepségre az iskola diákjai, tanári közössége, szülők, rokonok és a magyar közösség számos tagjának részvételével került sor. A részt­vevőket dr. Erdei Ildikó igazgató kö­szönötte. „Embertpróbáló évek és lélekpró­bá­ló napok vannak mögöttünk és előttünk – mondta az igazgató. – Mi lehetne ma a jó üzenet, a hiteles viselkedési minta, a bátorító útravaló? Ma inkább néhány gondolat­éb­resztő kérdéssel készültem. Mi a jó döntés, ami­kor az oktatásügy mindenkori jelenét és jövőjét is közömbösség övezi? Melyik énünket hagyjuk felülkerekedni egy szakmai, kö­zösségi etikai dilemmában? Mit üzenünk a döntéseinkkel a diákjainknak? Ha rátok, ked­ves ballagó diákokra gondolunk, akkor egyértelmű volt, hogy a háttérbe került a társadalmi megbecsülésért folytatott saját küz­delmünk. Csak az oldhatja a kognitív disszo­nanciánkat, hogy olyan diákok állnak ma itt, akik tudatában vannak ennek, és akik egy élhetőbb, jobb világért fognak munkálkodni, ahol a gyerekek jövőjét befolyásoló iskolarendszer nem másodlagos kérdés.” A kö­zel­múlt közös gondjaira emlékezve tette fel a kérdést az intézményvezető, vajon sike-­rült-e minden szükségeset átadni a diákok­nak az online oktatás másfél évében, amikor „ren­dü­letlenül gyakoroltuk a rugalmasságot, az al­kalmazkodást, az újrakeretezést”. Erre a kérdésre a választ maguk a diákok ad­ták meg, mindazokkal az értékekkel, kezde­mé­­nye­zésekkel, amelyekkel gazdagították az iskola életét, a tantárgyversenyeken szer­zett díjakkal, a Diákszínpad előadásaival, az iskola rockzenekarának koncertjeivel, a diák­önkormányzat (DÖK) közösségépítő és érdekérvényesítő munkájával – zárta beszé­dét az igazgató, aki kifejezte köszönetét az iskolai munkaközösségnek és a ballagó osz­tá­lyok osztályfőnökeinek – Albert Etelka, Miklós Renáta, és Băruța Cristina tanárok­nak – a gondos nevelői és oktatói munkáért.
Kiss Ferenc magyar oktatásért felelős szaktanfelügyelő, földrajztanár köszöntője során egy finn rádióstól kölcsönvett alap­igaz­ságot idézett: „Az északi szél hideg, akár­honnan is fúj. (…) Ti erősebbek, oko­sab­bak kell legyetek bármely szélnél, vagy kitértek útjából, vagy fedezékbe húzódtok, de tanuljátok meg kihasználni, felhasználni a szél erejét. Akkor nem ellenszél, hanem se­gítő társ lesz. (…) Maradjatok meg ebben a közösségben, mert ez a közösség az erő, a megmaradás, a közösségünk jövője!” A helyi közösség képviseletében Molnos András Csaba színművész, a Bartók Diákszínpadi irányítója emlékezett az utóbbi évek sikereire, amikor két előadást is bemutatott a Diákszínpad, a darabokban szerepet játszó diákok meg rengeteg szép élménnyel is gazdagodtak. A ballagó osztályok képviseletében Gáspár Ede, Milos Annamária és Andrásy Tamás osztották meg ünnepi gondolataikat és emlékeztek egy-egy, vagy több iskolai eseményre, amelyek érdekessé tették a diákéletet és örömmel fognak emlékezni a következő években. Szokás szerint, a jövő évi ballagók is útravalóval látták el az alma matert elhagyó iskolatársaikat: Berta Evelyn Boglárka és Nagy-György Emese tizenegyedikes tanulók búcsúztak a balla­góktól is kívántak sok sikert nekik a nagybetűs Életben, illetve Kuglis Albert és Tamás Krisztina zenés-verses összeállítással, valamint Major Barna humoros szö­veggel búcsúzott a ballagóktól. Az ünnepség zárásaként ft. Szilvágyi Zsolt kanonok, józsefvárosi plébános és Szabó Gabriella temesvár-belvárosi segédlelkész kérték Isten áldását az elballagó diákokra.

Lapzártánkat megelőző órákban csendült fel a ballagó diákok búcsúéneke, a Gaudeamus, a Gerhardinum Római Katolikus Teológiai Líceumban. A végzős diákok bejárták az impozáns iskolaépületet, amely szeretett második otthonuk volt éveken át, elbúcsúztak az iskolatársaktól, majd az iskolaudvaron a ballagási ünnepségre össze­gyűlt sokaság előtt tánckoreográfiával búcsúztak az iskolai évektől, és mondtak sajátos módon köszönetet a gondoskodó szeretetért. A ballagási ünnepség a Szent György-székesegyházban hálaadó szentmisével folytatódott, ahol a végzősök tanáraik, az iskola vezetőségének buzdító, bátorító üzeneteit vehették át, majd a Jóisten áldásával készülhetnek a továbbiakban az előttük álló feladatok elvégzésére.