Lezárult a Mikes Kelemen Magyar Nyelv és Irodalom Tantárgyverseny
Az elmúlt hétvége Temesváron a magyar tantárgyverseny bűvöletében telt el, a helyi szervezőknek köszönhetően, a másfélszász versenyző és az őket elkísérő tanárok a versennyel járó megmérettetés mellett számos programon vehettek részt, amelyeknek közös nevezője volt Temesvár és a bánsági magyar közösség értékeinek a bemutatása, megismertetése. A Csiky Gergely Állami Magyar Színház előadásai, a Bartók Diákszínpad fergeteges sikerű Csongor és Tündéje, dr. Egyed Emese egyetemi tanár Kereső képzelet. Írók irodalomtörténete című, és dr. Balázs Géza nyelvész professzor A magyar nyelv a 21. században című előadásai, táncház, teaház, kirándulások megannyi lehetőségnek bizonyult a tartalmas közösségi együttlétre. Az esztendő legrangosabb és Mikes Kelemen nevével fémjelezett, „hatalmas, eszményi magyaróráját” Bartók szülőföldjén az értékteremtés jegyében szervezték, megerősítve azt a tételt, mely szerint az évszázados hagyatékra alapozva, tudatos cselekvéssel és fokozott feladatvállalalással felülírhatók a szórványlétből adódó hátrányok a soknemzetiségű Temesvárban.
Éppen a Magyar Költészet Napján, a Bartók Béla Elméleti Líceumban tett látogatásunk során, már a bejárattól Szilágyi Domokos, Weöres Sándor, József Attila és mások sorai között cikázott ember és főként a gondolat, jólesően hallgattuk nyelvünk erdélyi tájegységeinek zöngéit magukban hordozó beszédfoszlányokat, hazai és vendég-fiatalok és még fiatalabbak sürögtek-forogtak, az emeleti osztálytermekben osztályonként, diákok és tanárok közösen a dolgozatok kiértékelése folyamán osztották meg ezekkel kapcsolatos tapasztalataikat annak érdekében, hogy a jövőre Zilahon sorra kerülő tantárgyversenyen a mostani hibákat, elírásokat, félreértelmezéseket elkerülhessék azok a versenyzők, akik jövőre is eljutnak az országos döntőbe. A dolgozatok margóján folytatott kétirányú beszélgetés feltétlenül rávilágított arra, ahogy a nyelvünkkel való alázatos, és tiszta lelkű „együttélés” során tanár és diák egységgé kovácsolódik össze. A fenti gondolatok mezsgyéjén elindulva kérdeztük meg dr. Egyed Emese professzor asszonyt (képünkön) a tantárgyverseny országos döntőjének a mérlegelésére és temesvári tapasztalatainak megosztására:
– A magyar nyelv és irodalom iránt érdeklődő fiatalok temesvári seregszemléjén milyen jellemzőket fogalmazhat meg a mai magyar fiatalokra vonatkozóan a szakember?
– Mindegyik osztályban több feladat volt, és egyáltalán nem voltak könnyűek a feladatok. Nyelvismeretre, stílusismeretre, irodalomismeretre, szövegalkotásra egyaránt rákérdeztünk. Volt amikor elég bonyolult kérdéseket fogalmaztunk meg, és jól boldogultak a versenyzők. Nyilván nem rendelkeznek azonos szókinccsel, és az elolvasott művek száma is változó, viszont látszik, hogy mindannyian készültek, akarnak árnyaltan beszélni magyarul, hogy a gyermekeknek vannak saját gondolataik és az is tetten érhető, hogy fel is használják az irodalmat annak kifejezésére, ami a lelkükben van. Láthatóan a diákokat érdekli a magyar nyelv, szeretnek olvasni, ki szeretnék fejezni a gondolataikat és a vágyaikat anyanyelvükön. Másképpen is szeretnének gondolkodni, mint az előttük járók, keresik az eredetiség hangját és útjait, válogatnak az olvasmányok között, sokat várnak el az iskolától – és ez jó! Van saját értékrendjük, mérlegelnek – néha ebből nyakatekert mondat, eredetieskedés lesz –, de mindent összevetve büszkék lehetünk rájuk.
– Az önkifejezés lehetőségének a megteremtése már-már követelmény a jelenkor iskolájában. A tantárgyversenyen mennyire volt lehetőség a kreativitásra?
– Az anyanyelvi tantárgyak oktatásában most a képességfejlesztésre figyelnek hangsúlyosan. Ezen belül valóban szükség van a nyelvi kifejezőkészségre, a fantáziára, szellemességre, helyzetfelismerésre, alkalmazkodóképességre és ez még a nyelvi viselkedésben is megragadható. De mégis azt hiszem, hogy felismerték a tanárok is, és a diákok is tudják, hogy csak valamiből lehet alkotni. Ahhoz, hogy jó gondolataink legyenek, szükségünk van élményekre, tapasztalatokra és ezek gyakran olvasmányélmények, irodalmi és nyelvi tapasztalatok, és ezekkel lehet azután bővíteni a világunkat, mondjuk kreatív módon. A verseny során a kreativitás abban is megnyilvánult, hogy a feladatokban sokszor tovább kellett írni a történetet, vagy sajátosan játszani a nyelvvel. Ilyen játékos készség nélkül nem is hihető el például, hogy megvalósulhat az új nyelvújítás, hiszen a technika fejlődése és az új életformák mellett sokszor új nyelvi megoldásokra van szükségünk. A tantárgyverseny során a kilencedik osztálytól kezdve két feladatot kaptak a diákok, az első inkább szövegértésre, irodalmi tájékozottságra kérdezett rá, a második megoldása a kreativitást jobban bizonyítja. A kisebbek több apró feladatot kaptak, ebben a korban még másképpen mérhető a nyelvi szint. Volt lehetőség saját olvasmányra reflektálni, nyelvi játékokkal, szólásmondásokkal, nyelvi kreativitással kapcsolatos feladatokat kellett megoldani.
– Percekkel ezelőtt kerültek közszemlére a Mikes Kelemen Magyar Nyelv és Irodalom Tantárgyverseny eredményei, hogyan értékeli ezeket a Országos Értékelő Bizottság elnöke?
– Évfolyamonként tíz és húsz közötti volt a versenyzők száma, és a dolgozatok kiértékelése alapján elmondhatom, a benyomásom igen jó. Akik ide, a döntőre eljutottak, azok a legjobbak, a megyei versenyeken már valamennyien bizonyítottak. Úgy tűnik, hogy könnyebben feleltek a kérdésekre azok, akik magyar környezetben élnek, könnyebb számukra megoldani nyelvi feladatokat, könnyedébben fejezik ki magukat a vegyes környezetben élő társaiknál. Éppen ezért nagy dolog az, hogy Temesvárra került az idei tantárgyverseny döntője, az, hogy temesvári diák dolgozatát is értékelték és dicsérettel jutalmazták. Szintén kimagaslóan értékes azoknak a diákoknak az eredménye, akik a tömbmagyar vidékeken kívülről érkeztek a versenyre, az ő esetükben sokkal nehezebb feljutni az anyanyelvi megmérettetés csúcsára.
A tantárgyverseny országos döntőjének díjkiosztó ünnepségén valamennyi résztvevőt, Kiss Ferenc Temes megyei szaktanfelügyelő és dr. Nagy Éva tanügyminisztériumi kabinetigazgató köszöntötte, a megyei döntőt a győztesek találkozójának minősítve, ugyanis minden résztvevő saját megyéjében már elhódította a képzeletbeli pódium valamelyik legelső helyét. Dr. Nagy Éva a szakminisztérium képviseletében köszöntőbeszédében egymást gazdagítóként méltatta a tantárgyversenyt, hangsúlyozva, hogy mindannyiunk felelőssége nyelvünk megőrzése és átörökítése az utókornak. A verseny díjazottjai Winkler Gyula európai parlamenti képviselőtől vehették át a díjakat. A képviselő köszöntőbeszédében a magyar nyelv hivatalos nyelvvé való nyilvánítását az érdekképviselet egyik legfontosabb célkitűzéseként fogalmazta meg. Winkler Gyula a tömbmagyarság és a szórványmagyarság közötti kapcsolatépítés, a székely–szórvány mozgalom kibontakoztatásának jelentőségére hívta fel a jelenlevők figyelmét, mert meggyőződése szerint „az erdélyi társadalom csak együtt kerekedik egészszé, csak együtt érheti el céljait”.
Az ünnepi rendezvény során oklevéllel, pénzjutalommal és értékes könyvajándékkal ismerték el a legeredményesebb versenyzők teljesítményét. Az ötödik osztályosok rangsora: I. Szabó Balázs, II. Kassay Anna (mindketten Csíkszeredából), III. Mátyás Norbert (Kézdivásárhely). Első dicséret: Fuccaro Orsolya (Marosvásárhely), második dicséret: Müller Ágnes (Beszterce). A hatodikosok közül I. Damokos Beatrix (Sepsiszentgyörgy), II. Csapó Krisztina (Zilah), III. Burkhardt Zsófia (Kolozsvár). Első dicséret: Kiss Júlia Boróka (Csíkszereda), második dicséret: Ferencz-Nagy Zoltán (Brassó). Hetedik osztály: I. Ercse Zsuzsanna (Kovászna), II. Forró-Erős Dóra (Csíkszereda), III. Garfield Adrienne (Kolozsvár). Első dicséret: Tőkés Anna Erzsébet (Nyárádszereda), második dicséret: Péter Katalin (Madarasi Hargita). Nyolcadik osztály: I. Fazakas Réka (Sepsiszentgyörgy), II. László Ottília (Erdőszentgyörgy), III. Szikszay Dalma (Sarmaság). Első dicséret: Boros Viktória (Temesvár), második dicséret: Kelemen Júlia (Csíkszereda). Kilencedik osztály I. Kovács Péter (Nagykároly), II. Bogdán Eszter (Zilah), III. Fazakas Dalma (Zilah). Első dicséret: Molnár Balázs (Kézdivásárhely), második dicséret: Ilona Judit (Arad).Tizedik osztály I. Walcz Beatrix (Sepsiszentgyörgy), II. Gál Krisztina (Székelyudvarhely), III. Fechită Lujza-Mária (Marosvásárhely). Első dicséret: Gedő Zsolt (Nagyenyed), második dicséret: Farkas Henrietta Erzsébet (Szatmárnémeti). Tizenegyedik osztály I. Szekeres Ilma (Beszterce), II. Bíró Mónika (Csíkszereda), III. Kovács Henrietta (Arad). Első dicséret: Márton Panna Borbála (Marosvásárhely), második dicséret: Ferentz Anna-Kata (Sepsiszentgyörgy). Tizenkettedik osztály I. Tasnádi István (Kolozsvár), II. Sárkány Tímea (Kézdivásárhely), III. Nagy Hilda (Marosvásárhely). Első dicséret: Oláh Eszter (Sepsiszentgyörgy), második dicséret: Gere Nóra (Csíkszereda).
A Communitas Alapítvány, a Romániai Magyar Pedagógus Szövetség, a Partiumi Keresztény Egyetem, a temesvári Szórvány Alapítvány, Bartók Béla Alapítvány, a Pro Gerhardino Egyesület, a Nyugati Jelen és a Heti Új Szó kiadóinak jóvoltából különdíjban részesültek mindazok, akik a versenyben nyolcason felüli átlagot szereztek. A Heti Új Szó különdíjait Kiss Etelka kilencedik osztályos marosvásárhelyi, Sarkadi Rebeka szintén kilencedikes nagykárolyi és Domahidi Kriszta tizenegyedikes marosvásárhelyi diákok vihették haza.
A díjkiosztó ünnepség végén dr. Erdei Ildikó, a Bartók Béla Líceum igazgatója mondott köszönetet minden segítőnek, támogatónak a rendezvény megszervezésében nyújtott segítségért, majd átadta Mikes Kelemen Tantárgyverseny vándorzászlaját a zilahi Pataki Idának (fotó), ugyanis jövőre Zilahon szervezik meg a tantárgyversenyt.
Kérdésünkre válaszolva fogalmazta meg az igazgató a tantárgyversennyel kapcsolatos értékelését: “A visszajelzésekre alapozva, meglátásom szerint sikerült a diákokkal, tanárokkal, a támogatókkal együtt egy olyan rendezvényt megszervezni, amelyre büszkék lehetünk. Úgy gondolom, hogy egy ilyen országos jelentőségű rendezvény megszervezése jó alkalom az iskola és a támogató közösség számára a megerősödésre. Együtt dolgozunk, ötleteink vannak, közösen átgondoljuk, hogy mi az, amit magunkból, az iskolából a városból megmutathatunk. Ennek jó példája volt az elmúlt két hét, de főleg az utóbbi négy nap, jó érzés volt tudni, hogy számíthatunk egymásra. Ez az érzés segít a mindennapokban, hiszen úgy gondolom, hogy az a munka, amelyet az anyanyelvű oktatás érdekében kifejtünk nagyon sokan, az megerősítést kér, és ez a bizalom alakult és épült ezúttal is. A rendezvény fő támogatója az oktatási minisztérium volt, de a pályázati lehetőségek, a támogatók tették lehetővé a különdíjak átadását, a program színesítését, a kirándulásokat, színházi előadásokat, apró ajándékokat. Ebben az erős mezőnyben büszkék vagyunk Boros Viktória negyedik helyére, Campian Csenge és Andrásy Nóra különdíjára jó alkalom ez arra, hogy megerősítsük a diákokat, a szaktanárokat abban, hogy ennek a munkának haszna van.”
A megmérettetésnek vége, ki pajzson, ki pajzzsal tért otthonába “az vég Temesvárból”, a költővel együtt mondhatjuk: erős várunk nekünk nyelvünk. Rajtunk áll, hogy megtartónk legyen a huszonegyedik század veszedelmei között.