Lezárult a Mikes Kelemen Magyar Nyelv és Irodalom Tantárgyverseny

Az elmúlt hétvége Temesváron a magyar tantárgyverseny bűvöletében telt el, a helyi szervezőknek kö­szön­hetően,  a másfélszász versenyző és az őket elkísérő tanárok a versennyel járó megmérettetés mellett számos programon vehettek részt, amelyeknek közös nevezője volt  Temes­vár és a bánsági magyar közösség értékeinek a bemutatása, meg­ismertetése. A Csiky Gergely Állami Magyar Színház előadásai, a Bartók Diákszínpad fergeteges sikerű Csongor és Tündéje, dr. Egyed Emese egyetemi tanár Kereső képzelet. Írók irodalomtörténete című,  és  dr. Balázs Géza nyelvész professzor A magyar nyelv a 21. században című előadásai, táncház, tea­ház, kirándulások megannyi lehetőségnek bizonyult a tartalmas közösségi együttlétre. Az esztendő  legrangosabb és Mikes Kelemen nevével fémjelezett, „hatalmas, eszményi ma­gyar­óráját” Bartók szülőföldjén az értékteremtés jegyében szer­vezték, megerősítve azt a tételt, mely szerint az évszázados ha­gyatékra alapozva, tudatos cselekvéssel és fokozott feladatvállalalással felülírhatók a szórványlétből adódó hátrányok a soknemzetiségű Temesvárban.

Éppen a Magyar Költészet Napján, a Bartók Béla El­méleti Líceumban tett látogatásunk so­rán, már a bejárattól Szi­lágyi Domokos, Weöres Sándor, József Attila és mások sorai kö­zött cikázott ember és főként a gondolat, jólesően hallgattuk nyelvünk erdélyi tájegységeinek zöngéit magukban hordozó be­szédfoszlányokat, hazai és vendég-fiatalok és még fiatalabbak sürögtek-forogtak, az emeleti osz­tálytermekben osztályonként, diákok és tanárok közösen a dolgozatok kiértékelése folyamán osztották meg ezekkel kapcsolatos tapasztalataikat annak érdekében, hogy a jövőre Zi­la­hon sorra kerülő tantárgyversenyen a mostani hibákat, elírásokat, félreértelmezéseket elkerülhessék azok a versenyzők, akik jö­vőre is eljutnak az országos döntőbe. A dolgozatok margóján folytatott kétirányú beszélgetés feltétlenül rávilágított arra, a­hogy a nyelvünkkel való alázatos, és tiszta lelkű „együttélés” során tanár és diák egységgé ko­vácsolódik össze. A fenti gondolatok mezsgyéjén elindulva kérdeztük meg dr. Egyed Emese professzor asszonyt (képünkön) a tantárgy­ver­seny országos döntőjének a mér­legelésére és te­mes­vári ta­pasztalatainak megosztására:

– A magyar nyelv és irodalom iránt érdeklődő fiatalok te­mesvári seregszemléjén milyen jellemzőket fogalmazhat meg a mai magyar fiatalokra vonatkozóan a szakember?
– Mindegyik osztályban több feladat volt, és egyáltalán nem vol­tak könnyűek a feladatok. Nyelvismeretre, stílusismeretre, iro­dalomismeretre, szövegalkotásra egyaránt rákérdeztünk. Volt amikor elég bonyolult kérdéseket fogalmaztunk meg, és jól boldogultak a versenyzők. Nyilván nem rendelkeznek azonos szókinccsel, és az elolvasott művek száma is változó, viszont látszik, hogy mindannyian ké­szül­tek, akarnak árnyaltan be­szélni magyarul, hogy a gyermekeknek vannak saját gondolataik és az is tetten érhető, hogy fel is használják az irodalmat annak kifejezésére, ami a lelkükben van. Láthatóan a diákokat ér­dekli a magyar nyelv, szeretnek olvasni, ki szeretnék fejezni a gondolataikat és a vágyaikat anyanyelvükön. Másképpen is sze­retnének gondolkodni, mint az előttük járók, keresik az eredetiség hangját és útjait, válogatnak az olvasmányok között, sokat várnak el az iskolától – és ez jó! Van saját értékrendjük, mér­legelnek – néha ebből nyakatekert mondat, eredetieskedés lesz –, de mindent összevetve büszkék lehetünk rájuk.
– Az önkifejezés lehetőségének a megteremtése már-már követelmény a jelenkor iskolájában. A tantárgyversenyen mennyire volt lehetőség a kreativitásra?
– Az anyanyelvi tantárgyak oktatásában most a képességfejlesztésre figyelnek hangsúlyosan. Ezen belül valóban szükség van a nyelvi kifejezőkészségre, a fantáziára, szellemességre, hely­­zetfelismerésre, alkalmazkodóképességre és ez még a nyel­vi viselkedésben is megragadható. De mégis azt hiszem, hogy felismerték a tanárok is, és a diákok is tudják, hogy csak va­lamiből lehet alkotni. Ahhoz, hogy jó gondolataink legyenek, szükségünk van élményekre, ta­pasztalatokra és ezek gyakran olvasmányélmények, irodalmi és nyelvi tapasztalatok, és ezekkel le­het azután bővíteni a világunkat, mondjuk kreatív módon. A verseny során a kreativitás ab­ban is megnyilvánult, hogy a feladatokban sokszor tovább kellett írni a történetet, vagy sajátosan játszani a nyelvvel. Ilyen já­tékos készség nélkül nem is hi­hető el például, hogy megvalósulhat az új nyelvújítás, hiszen a technika fejlődése és az új életformák mellett sokszor új nyelvi megoldásokra van szükségünk. A tantárgyverseny során a kilencedik osztálytól kezdve két feladatot kaptak a diákok, az első inkább szövegértésre, irodalmi tájékozottságra kérdezett rá, a má­sodik megoldása a kreativitást jobban bizonyítja. A kisebbek több apró feladatot kaptak, ebben a korban még másképpen mérhető a nyelvi szint. Volt lehetőség saját olvasmányra reflektálni, nyelvi játékokkal, szólásmondásokkal, nyelvi kreativitással kapcsolatos feladatokat kellett megoldani.
– Percekkel ezelőtt kerültek közszemlére a Mikes Kelemen Magyar Nyelv és Irodalom Tan­tárgyverseny eredményei, hogyan értékeli ezeket a Or­szágos Értékelő Bizottság elnöke?
– Évfolyamonként tíz és húsz közötti volt a versenyzők száma, és a dolgozatok kiértékelése alapján elmondhatom, a benyomásom igen jó. Akik ide, a dön­tő­re eljutottak, azok a legjobbak, a megyei versenyeken már valamennyien bizonyítottak. Úgy tűnik, hogy könnyebben fe­leltek a kérdésekre azok, akik ma­gyar környezetben élnek, könnyebb szá­mukra megoldani nyelvi feladatokat, könnyedébben fejezik ki magukat a vegyes környezetben élő társaiknál. Éppen ezért nagy dolog az, hogy Temesvárra került az idei tantárgyverseny döntője, az, hogy te­mesvári diák dolgozatát is ér­tékelték és dicsérettel jutalmazták. Szintén kimagaslóan értékes azoknak a diákoknak az eredménye, akik a tömbmagyar vidékeken kívülről érkeztek a ver­senyre, az ő esetükben sokkal nehezebb feljutni az anyanyelvi megmérettetés csúcsára.

A tantárgyverseny országos döntőjének díjkiosztó ünnepségén valamennyi résztvevőt, Kiss Ferenc Temes megyei szak­tanfelügyelő és dr. Nagy Éva tanügyminisztériumi kabinetigazgató köszöntötte, a me­gyei döntőt a győztesek találkozójának minősítve, ugyanis min­den résztvevő saját megyéjében már elhódította a képzeletbeli pódium valamelyik legelső helyét. Dr. Nagy Éva a szak­mi­nisz­té­rium képviseletében kö­­szöntő­beszédében egymást gazdagítóként méltatta a tantárgyversenyt, hangsúlyozva, hogy mindannyiunk felelőssége nyelvünk megőrzése és átörökítése az utókornak. A verseny dí­jazottjai Winkler Gyula európai parlamenti képviselőtől ve­hették át a díjakat. A képviselő köszöntő­be­szédében a magyar nyelv hivatalos nyelvvé való nyilvánítását az érdekképviselet egyik leg­fontosabb célkitűzéseként fo­galmazta meg. Winkler Gyula a tömbmagyarság és a szórványmagyarság közötti kapcsolatépítés, a székely–szórvány mozgalom kibontakoztatásának jelentőségére hívta fel a jelenlevők fi­gyelmét, mert meggyőződése szerint „az erdélyi társadalom csak együtt kerekedik egészszé, csak együtt érheti el céljait”.

Az ünnepi rendezvény során oklevéllel, pénzjutalommal és értékes könyvajándékkal ismerték el a legeredményesebb versenyzők teljesítményét. Az ötödik osztályosok rangsora: I. Szabó Balázs, II. Kassay Anna (mindketten Csíkszeredából), III. Mátyás Norbert (Kézdi­vá­sárhely). Első dicséret: Fuccaro Orsolya (Marosvásárhely), má­sodik dicséret: Müller Ágnes (Besz­terce). A hatodikosok kö­zül I. Damokos Beatrix (Sepsi­szentgyörgy), II. Csapó Krisz­ti­na (Zilah), III. Burkhardt Zsófia (Kolozsvár). Első dicséret: Kiss Júlia Boróka (Csíkszereda), má­sodik dicséret: Ferencz-Nagy Zol­tán (Brassó). Hetedik osztály: I. Ercse Zsuzsanna (Ko­vász­na), II. Forró-Erős Dóra (Csík­szereda), III. Garfield Ad­rienne (Kolozsvár). Első dicséret: Tőkés Anna Erzsébet (Nyá­rádszereda), második dicséret: Péter Katalin (Madarasi Hargi­ta). Nyolcadik osztály: I. Faza­kas Réka (Sepsiszentgyörgy), II. László Ottília (Erdőszent­györgy), III. Szikszay Dalma (Sarmaság). Első dicséret: Bo­ros Viktória (Temesvár), második dicséret: Kelemen Júlia (Csík­szereda). Kilencedik osztály I. Kovács Péter (Nagy­ká­roly), II. Bogdán Eszter (Zilah), III. Fazakas Dalma (Zilah). Első dicséret: Molnár Balázs (Kézdi­vásárhely), második dicséret: Ilona Judit (Arad).Tizedik osztály I. Walcz Beatrix (Sepsi­szent­györgy), II. Gál Krisztina (Székelyudvarhely), III. Fechită Lujza-Mária (Marosvásárhely). Első dicséret: Gedő Zsolt (Nagy­enyed), második dicséret: Farkas Henrietta Erzsébet (Szat­márnémeti). Tizenegyedik osztály I. Szekeres Ilma (Beszter­ce), II. Bíró Mónika (Csíksze­reda), III. Kovács Henrietta (A­rad). Első dicséret: Márton Pan­na Borbála (Marosvásárhely), második dicséret: Ferentz Anna-Kata (Sepsiszentgyörgy). Ti­zen­kettedik osztály I. Tasnádi István (Kolozsvár), II. Sárkány Tímea (Kézdivásárhely), III. Nagy Hilda (Marosvásárhely). Első dicséret: Oláh Eszter (Sep­siszentgyörgy), második dicséret: Gere Nóra (Csíkszereda).

A Communitas Alapítvány, a Romániai Magyar Pedagógus Szö­vetség, a Partiumi Keresz­tény Egyetem, a temesvári Szór­vány Alapítvány, Bartók Béla Alapítvány, a Pro Gerhardino Egyesület, a Nyugati Jelen és a Heti Új Szó kiadóinak jóvol­tá­ból különdíjban részesültek mind­azok, akik a versenyben nyolcason felüli átlagot szereztek. A Heti Új Szó különdíjait Kiss Etelka kilencedik osztályos marosvásárhelyi, Sarkadi Rebe­ka szintén kilencedikes nagykárolyi és Domahidi Kriszta tizenegyedikes marosvásárhelyi diákok vihették haza.

A díjkiosztó ünnepség végén dr. Erdei Ildikó, a Bartók Béla Líceum igazgatója mondott kö­szönetet minden segítőnek, tá­mo­gatónak a rendezvény megszervezésében nyújtott segítségért, majd átadta Mikes Kele­men Tantárgyverseny vándorzászlaját a zilahi Pataki Idának (fotó), ugyanis jövőre Zilahon szervezik meg a tantárgyversenyt.

Kérdésünkre válaszolva fo­galmazta meg az igazgató a tantárgyversennyel kapcsolatos ér­tékelését: “A visszajelzésekre ala­­pozva, meglátásom szerint sikerült a diákokkal, tanárokkal, a támogatókkal együtt egy olyan rendezvényt megszervezni, a­melyre büszkék lehetünk. Úgy gon­dolom, hogy egy ilyen országos jelentőségű rendezvény meg­­szervezése jó alkalom az is­kola és a támogató közösség szá­­mára a megerősödésre. E­gyütt dolgozunk, ötleteink vannak, közösen átgondoljuk, hogy mi az, amit magunkból, az iskolából a városból megmutathatunk. Ennek jó példája volt az elmúlt két hét, de főleg az utóbbi négy nap, jó érzés volt tudni, hogy számíthatunk egymásra. Ez az érzés segít a mindennapokban, hiszen úgy gondolom, hogy az a munka, amelyet az anya­nyelvű oktatás érdekében kifejtünk nagyon sokan, az megerősítést kér, és ez a bizalom alakult és épült ezúttal is. A rendezvény fő támogatója az oktatási minisztérium volt, de a pályázati lehetőségek, a támogatók tették lehetővé a különdíjak átadását, a program színesítését, a ki­rándulásokat, színházi előadá­so­kat, apró ajándékokat. Ebben az erős mezőnyben büszkék va­gyunk Boros Viktória negyedik he­lyére, Campian Csenge és Andrásy Nóra különdíjára jó al­kalom ez arra, hogy megerősítsük a diákokat, a szaktanárokat abban, hogy ennek a munkának haszna van.”

A megmérettetésnek vége, ki pajzson, ki pajzzsal tért otthonába “az vég Temesvárból”, a költővel együtt mondhatjuk: erős vá­runk nekünk nyelvünk. Raj­tunk áll, hogy megtartónk le­gyen a huszonegyedik század veszedelmei között.