Szinte percre pontosan azokban a percekben írom e sorokat, amikor harminchárom évvel ezelőtt, a Szabad Szó nyomdai munkaközössége, későbbi kollégáim, a lapszámfelelős, a szerkesztő, technikai szerkesztő, korrektor, „tiszta fej” – a cenzorról nem tudom, hogy akkor ott lett volna… – a szedő, tördelő, illetve az ódon nyomdagépet kezelő nyomdászkollégák, a szabad és új magyar napilap, Temesvári ÚJ SZÓ létrehozásán fáradoztak.
Ebben az éjjeli órában talán éppen Petőfi Sándor: Feltámadott a tenger című versének veretes sorait öntötte ólomba a szolgálatos szedő-mester. Az Aradi úti nyomda épületén kívül pedig – az a nyomda, (az ország második legkorszerűbb nyomdája), amelyet először az élelmesek széthordtak, majd ledózerolták) – dúlt a „forradalom”, a „terroristák” golyói csapódtak be a külső falakba, kiskatonák reszkettek az épület tetején… Ahogy mondani szokás, és akkor el is hitték kollégáim, hogy igencsak „meleg” volt a helyzet. Cinizmus nélkül, most azt mondom, ahogy illik valami új megszületéséhez. Mert kollégáim – áldott legyen azoknak az emléke,akik már nincsenek közöttünk! – 1989. december 23-ra képletesen fogalmazva, közösségünk „asztalára tették” a Temesvári ÚJ SZÓ legelső számát. A forró hetekben és tova áprilisig tizennégy-tizenötezer példányban került ki a nyomdából a „bánsági demokratikus napilap”, később „független napilap”, majd a romló helyzetnek meg­felelően „a regionális hetilap”. Azok az újságok, amelyeket sokezer családban szerettek, vártak és a magyar közösséghez való kapcsolódási lehetőségnek számítottak. Bízom benne, hogy ez ma sem változott, annak ellenére, hogy a világ körülöttünk alaposan kifordult mind a négy sarkából. A mai világban mindannyian próbatételek sorával kell megküzdjünk egyenként és közösségként is. Lapcsinálási szándékunk elé minduntalan újabb és újabb akadályok gördülnek, a papír, az áram ára szökik a csillagos égbe, alaposan megdrágult az élet, az újság kiadására támogatót találni szinte lehetetlen, az anyaországi források is beszűkültek. Magyarul: az általános helyzet rossz, de nem kilátástalan. Mert hűséges Olvasóinkkal összefogva, megbirkóztunk már az elmúlt harmincegynéhány év alatt, több válsággal, kilátástalannak tűnő helyzetekből sikerült kirángatnunk a lapot, és most is erre kérünk mindenkit, aki e sorokat olvassa: előfizetéssel, jó szóval, rokonok, barátok, ismerősök, szomszédok meggyőzésével segítsen nekünk abban, hogy önmagunkra támaszkodva, hétről hétre a megszokott tartalmas újságot nyomtathassuk. Látják, szemünk előtt dől össze az erdélyi magyar nyom­tatott sajtó: Szatmáron megszűnt a nyomtatott napilap, január elsejétől nem jelenik meg egy országos napilap, egy havilap és több erdélyi helyi újság nyomtatott változata is megszűnik. Komoly értékű költségcsökkentés árán tartják még magukat a székely megyék napilapjai, Biharban is és az aradi régióban is megjelenik a nyomtatott napilap, és meggyőződésünk, hogy nekünk is, itt a Temesközben kötelességünk fenntartani a bánsági magyar újságírás másfél évszázados hagyományát. Ezt a munkát – hogy legyen egy jó lapunk! – csak közösen végezhetjük el, és ebben kérünk mindenkit legyen a partnerünk! Ezúton is arra kérjük Olvasóinkat, ha valami tetszett az újságban, mondják el másoknak, ha meg nem tetszett, vagy megjegyzéseket kívánnak fűzni valamely anyagunkhoz, bátran mondják el, írják meg nekünk. E vonatkozásban nagy örömöt jelentett nekem, legújabb, aurélházi előfizetőnk, – sajnos mára már csak néhány személyre apadt a régen virágzó kis falu magyar lakosainak száma… – akinek elmondása szerint, eddig alkalmanként került hozzá a Heti ÚJ SZÓ, viszont felismerve a lehetőséget, a televízió műsorait kiegészítve, ezentúl az újságból akar tájékozódni térsé­günk magyar ügyeiről, „mert minden benne van az újságban”. Tegyünk hát mindannyian róla, hogy legyen, és hogy minden benne legyen lapunkban.
A fenti gondolatokkal kívánunk közösségünk minden tagjának áldott ünnepet, a betlehemi jászol köré felsorakozva legyünk azon, hogy a Születés örömhírét terjesszük szerte e világban. Boldog karácsonyt!