“Életterem, ahol Istennel élet terem”

A fenti gondolat volt a ve­zér­fonala a Végváron, idén harmadik alkalommal megszervezett Egy­ház­megyei Hittan- és Kéz­műves­tá­bornak. A táborban a százat is meghaladja a résztvevők száma, lá­togatásunk alkal­má­val éppen százharmincan vet­tek részt a tevékenységeken. A tábor idejére a vég­vári parókia, ennek udvara, a Zöld Mi­hály Gyülekezeti Ház, az iskola és udvara teljes egészükben tá­borhellyé alakultak át, minden a gyermekeket szolgálja annak ér­dekében, hogy mindannyian a jö­vőbeni újratalálkozás reménységével és kellemes élményekkel térjenek haza. Amikor meg­lá­togattuk a táborozókat, éppen beborult és ki­adós eső esett Vég­váron, de a tá­borozó gyermekeket és a műhelyvezetőket ez csöppet sem törte le, hiszen a kitűnő körülményeknek köszönhetően tevékenységeket e­sős idő­ben is zökkenőmentesen bo­­nyolíthatták le.
Nt. Fazakas Csaba esperes a tábor főszervezője reménykedik az idő jobbrafordulásában, de egy kis eső a jókedvet, a szeretetet és a tá­borozók vidám hangulatát nem csorbítja.
„Joggal tartják számon Vég­várt a bánsági néptáncmozgalom bölcsőjeként – mondta Faza­kas Csaba esperes –, hiszen 2000-ben innen, magyarságunk e végvárából indult el és hódította meg a bánsági magyar kö­zösségeket a néptáncaink iránti érdeklődés. Mi, 2013-ban úgy gon­doltuk, hogy a néptáncot a hagyományőrzéssel egészítjük ki, ezzel elképzelésünk szerint Végvár a bánsági hagyományápolásnak is ideális „bölcsője” lehet ezentúl. A táborszervezés ötletét Vésztőről hoztuk haza, több éven át vettünk részt az ot­tani ha­gyományápoló kézművestáborban, rengeteget tanultunk is ott, és az ott megszerzett tapasztalatokat kí­vánjuk gyümölcsöztetni idehaza. Az első tá­borunkban mintegy hatvanan, tavaly már nyolcvan körüli volt a résztvevők száma, idén már összesen száztízen vagyunk, te­hát jó úton haladunk annak ér­de­ké­ben, hogy Végvár a hagyományőrzésben is élen járjon, hi­szen az egy­házmegyéből és a ma­gyaror­szá­gi testvérgyülekezetből érkezett gyermekek hazaviszik az itt megszerzett tudást, és odahaza is megmutathatják a végvári táborban ta­nultakat. Nagyon örvendünk, hogy a végvári református egyházközség el­fogadta a táborszervezéssel és -fenntartással való kihívást, és an­nak, hogy az iskola és a helyi önkormányzat is támogatja az egy­házmegyei tábort.” A táborvezető elmondta, hogy a nagyszámú jelentkező elszállásolására kitűnően megfelelt a régi is­ko­lában ki­alakított bentlakás, a­hol négy- vagy hatágyas szo­bák­ban kaptak szállást a gyer­me­kek, és az épületben kialakított fürdőszobákban a szállodaiakhoz hasonlíthatók a higiéniai körülmények. A táborba felekezeti hovatartozás nélkül jelentkezhettek a gyermekek, az oktatók között is vannak más vallásúak, a legfontosabb, hogy a kü­lönböző településeken élő ma­gyar gyermekek találkozhattak Vég­vá­ron, és népi hagyományaink megismerésére és elsajátítására lehetőséget kaptak. A címben foglalt alapgondolat is felekezettől függetlenül igaz és ér­vényes. „Ha ar­ról van szó, hogy az élettérben az élet terem, eh­hez hozzátartozik a hit és mindazok a hagyományos foglalkozások, amelyeket itt elsajátítanak a gyermekek – mondta az esperes. – Meglátásunk szerint a hit erősíti a hagyományőrzést, és arra kívánjuk tanítani a gyerme­keket a táborban, hogy vannak a mobiltelefon, táblagép és más „trendi” kütyüknél sokkal na­gyobb értékek, amelyekre ér­de­mes odafigyelni, és amikor el­jön ennek az ideje, érdemes to­vábbadni.”
A szervezők nyolc műhelyfog­lalkozást ajánlottak a gyer­me­­kek­nek: a vargyasi József Gellért harmadik éve a fafaragás és bútorfestés titkaiban a­vat­ja be a gyerme­keket. Elmon­dása szerint a fafaragás tanulása azzal kezdődik, hogy elma­gya­rázza nekik a kopjafákon vagy más faragványokon látható motívumok jelentését, ezzel beve­zet­ve a gyermekeket né­pünk gazdag szimbólumvilágába is. A bú­torfestés során nem bútorokat festenek ugyan a gyer­mekek, hanem különböző ki­sebb ajándéktárgyakat – falidíszeket, poháralátéteket, vagy kisebb dísztárgyakat – ame­lye­­ket szép végvári emlékként ő­riz­hetnek. Hitvese, József Lenke az igen népszerű népdal­mű­helyt vezeti, mondani sem kell, hogy itt a gyermekek egész évi „népdalkészletüket” is megta­nul­hatják, ami nem túlzás, mert van olyan résztvevő, aki a táborban ta­nult népdallal nyert versenyt. Fazakas Enikő a gyöngy­fűző és gyöngyszövő műhelyben tevékenykedett, a legkülönbözőbb ék­sze­rek és gyön­gyökből készített dísz­tár­gya­kat, bi­zsu­kat büszkén viselik a gyer­me­kek. Kindle Mariann a bo­gozók tevékenységét irányította, tőle mindig újabb modelleket ta­nulhattak a résztvevők. Volt szövőműhely is, ezt a vésztői Máté Ilona vezette, és a gyermekek leg­nagyobb örömére idén előkerült egy igazi, végvári szövőszék is, amelyet mindenki öröm­mel próbált ki. Az alkalmi szö­vők kisebb díszeket, tálcaalátéteket, kisebb terítőket ké­szí­tet­tek. A subázás iránt is tö­retlen az érdeklődés. Ezt a mű­helyt hagyományosan a Szi­lágy­ságból érkezett Szekeres Ágota vezette, és a gyermekek nagyfokú ötletességről tettek ta­núbizonyságot. Szintén nagy volt az érdeklődés a temesvári Nagy Krisztina által vezett mé­zeskalács műhely iránt, hol a hagyományostól eltérő formájú, leginkább a csip­kékhez ha­son­latos, édes re­mek­művek születtek. A hitbéli erősödést szolgálták a reggeli áhítatok, amelyeket a kicsiknek a kö­zös­ségi házban, a nagyobbaknak pedig a templomban szerveztek, minden nap más lelkipásztor szolgálatával. Szin­tén nagy érdeklődéssel vettek részt a gyermekek a délutáni kö­zösség- és készségfejlesztő te­vé­kenysé­geken: hétfőn nagy csa­ládokat alakítottak ki, és min­denki a családjában a rászabott szerepnek kellett megfeleljen, kedden kincskeresésre in­dul­tak a csapatok megkeresni a faluban elrejtett kincseket, szerdán pedig a V (Vég­vár)-Faktor ve­télkedőn vettek részt azok a táborozók, akik különleges te­het­ségüket kívánták bemutatni a többieknek. Tegnap volt a nagy tábortűz, és ma délután lesz a tá­borzáró gála, ahol mindenki bi­zonyíthatja, hogy nem tel el hiábavalóan a táborban töltött idő.
Nt. Bódis Ferenc végvári lel­kipásztor a végvári közösség e­gyütt­munkálkodását értékelte, ami a táborszervezés során is megmutatkozott. „A legnagyobb öröm­mel és szeretettel fo­gadjuk a gyermekeinket, asszony­testvéreink egész héten itt sü­rögnek-forognak a pa­rókián, mindig számíthatunk rá­juk. A tu­­lajdonképpeni táborozást meg­előzően is komoly munkát vé­geztek az önkéntes segítőink, a pres­biterek és gyülekezeti ta­gok annak érdekében, hogy minden a legnagyobb rendben történjen. Matracokat hordtunk, takarítottunk, helyet készítettünk a műhelyek számára, az udvart rendbetettük. A helyi gyermekek számára is vonzó ez a tábor, idén is több mint harmincan vesznek részt. A végvári gyerme­kek esetében azt szeretnénk elérni, hogy a pályázatok út­ján meg­szerzett támogatásokból fe­­dezzük a rászoruló gyermekek ét­keztetését, reményeink szerint sikerül megvalósítanunk a jövőben ezt, ezzel még vonzóbbá te­hetjük a helybéli gyermekek számára a tábort. Magam is úgy tartom, hogy a hagyományápolás szolgálata szervesen kötődik a hitbéli megerősödéssel és ezt a kettős célt hivatott teljesíteni a táborunk.”

Pénteken, június 26-án délután 17,00 órai kezdettel kerül sor a táborzáró gá­laműsorra, amelyre a helybéliek mellett a táborozó gyemekek szüleit is meghívták.