A nagyszentmiklósi Bisztray-ház tágas udvarán nemcsak az ínyencségeket előállító főzőcsapatok tagjai szorgoskodtak a bográcsok körül, hanem eljött számos helybéli, a Kékibolya tánccsoport köré kialakult szülői csoport, és sokan a környező telepü­- lésekről is a találkozás öröme miatt is, és élvezni a temesvári Szinkron zenekar, jókedvre serkentő változatos zenei kínálatát.

Bartók Béla helyi RMDSZ-elnök és a rendezvényt megszervező csapat egyik tagja örömmel ismerteti, hogy idén tizenegy főzőcsapat vesz részt a gasztronómiai versenyen. „A helyiek közül idén is részt vesz a fesztiválon tánccsoportunk csapata, és szakácsaink erdélyi tejfölös csirkepaprikást ké­szítenek, reméljük, hogy sikerül olyan finomra elkészíteni, ahogy Székelyföldön szokás. A rendezvényt támogató nagyszentmiklósi önkor­- mányzat idén is népes és vidám csapattal vesz részt, ők valamilyen gombával ízesített ínyencséget főznek. Szintén itt vannak a helyi kórház munkatársaiból verbuválódott csapat tagjai, a bolgár egyesület csapata, és a Révai Miklós Egyesület is elkészít egy finomságot – az egyesület képviseletében ifj. Buzás Mátyás és Telbis Péter mexikói csirkepaprikással lepte meg a zsűrit –, de jó barátaink, a Máltai Szeretetszolgálat Makói csoportjának csapata, és Tiszaszentmiklósról is részt vesznek a fesztiválon, a pusztakeresztúri, máriaföldi, nagycsanádi vendégeink mellett. A fesztivál egyben a Kékibolya tánccso­por- tunk gyülekezője is, Lepus Enikő oktató és Keresztúri Mária különböző kézművesfogalkozásokat irányítanak a gyermekek számára. A nyár végi időszakban számos fellépés elé nézünk, Nagyboldogasszony napján Pusztakeresztúron, majd Szent István napján Makón, a főtéren lépett fel a néptánccsoportunk, szeptember elsején Máriaföldén, a templombúcsú alkalmából szervezett ünnepségen, azt követően pedig idehaza, a városnapokon fognak szerepelni a táncosaink. Jelenleg az Adorjányi-Szabó Nóra és Papp Máté koreográfusok által összeállított sárközi és dél-alföldi táncokkal lép fel a Kékibolya néptánc­cso- port, de reményeink szerint a városnapokra már színpadképes lesz a szatmári koreográfia is és bemutathatjuk a közönségnek.”

Mindenféle méretű bográcsban az ízek tömkelegét ígérő finomságok rotyognak, a pusztakeresztúri gazdák valamennyi eddigi rendezvényen részt vettek, méretes bográcsukban éppen öt szárnyasból készült paprikást főznek. Tóth Ede gazdaköri elnök elmondja, hogy a kakasok, csirkék és minden hozzávaló Pusztakeresztúrról származik, ami az étkek finom ízét szavatolja, bár Tifán Miklós alkalmi „főszakács” ízesítése is nagyban hozzájárul a tökéletes ízvilág megteremtéséhez. Harmonikus a munkamegosztás a népes pusztakeresztúri csapatban: a gazdák a bogrács körül szorgoskodnak, a Nőklub résztvevő tagjai pedig a paprikás mel­lé tálalt nyári saláta elkészítésében jeleskednek. No meg a krumpli­puco­lásban, ugyanis ezúttal nem külön tá­lalják, hanem belefőzik a paprikásba a burgonyát. A zsűri is értékelte a pusztakeresztúriak főztjét, és a verseny harmadik díjával jutalmazta. Nacov Toni, Ungureanu Adrian, Trankulov Marian és Vasilcin Ana, vagyis a Bánsági Bolgárok Egyesülete nagyszentmiklósi szervezetének csapata petrezselymes krumplival tálalt, pulykacombból készült raguval reméli megismételni a tavalyi bravúrt, amikor elhódították a fesztivál első díját. „Kétségtelen e rendezvények közösségerősítő jellege – méltatta a nagyszentmiklósi Kakas­fesztivált Gheorghe Nacov, Bulgária Temesvári Tiszteletbeli Konzulja – de ugyanakkor a közösségek közötti jó kapcsolatok kialakítását is elősegítik. Magunk is megismerkedtünk a délvidéki résztvevőkkel, ismét találkozhattunk makói és a helybéli bará­tainkkal. Nagyszentmiklós kicsiben tükrözi a Bánság etnikai összetételét, akár e rendezvényen is román, magyar, szerb, bolgár vagy német nemzetiségű résztvevők, helybéliek vagy vendégek, együtt szórakoznak és élvezik egymás gasztronómiai finomságait.” A rendezvény fehér hollója volt az egyik máriaföldi csapat, meghívott szakácsként a nagyszentmiklósi Fibisan Robi és csapatának – Fibisan Ágnes, Enyed András és Tihamér, Bárányi Gábor és Diána – bográcsában birkapörkölt rotyogott és árasztotta a semmivel össze nem téveszt­hető kellemes illatot. Az alkalmi szakács megosztotta meggyőződését, mely szerint nagyon finom a szárnyasból készült paprikás, pörkölt vagy tokány, de az igazi pörköltet kizárólag birkahúsból kell és érdemes főzni! Idén a második máriaföldi csapat tagjai Kaszta Árpád és Szabó Ilonka négy évtizedes tapasztalattal rendelkező szakácsnő irányítása mellett, magyaros kakaspörköltöt készített, amelynek a különlegességét ké­pezte a szaggatott galuska. Melléje friss makói kenyeret és saját készítésű kovászos uborkát kínáltak. Hogyan is készül a galuska, amely nem kemény, de nem is fő szét az ételben, nem ragad össze, és hozzájárul a pörkölt ízvilágának kiteljesítéséhez? – elmondja a szakácsnő: az egyik titok az, hogy mindent kézzel kell csinálni, nem kell semmilyen segítőeszköz. A kilónyi lisztbe tizenöt házi tojást kell belekeverni – ezt sem sokan tudják, mondja a szakácsnő –, és annyi sót „amennyit kér”. Amikor összeállt, vagyis magától elválik az edény falától, kiskanállal kell beleszaggatni a masszát, minél apróbb darabokban, a kissé sós vízbe, amelybe előzőleg kevés olajat is vegyítünk, annak érdekében, hogy ne ragadjon össze a galuska. Amikor megfőtt, hideg vízzel le kell öblíteni, és máris tálalható a szép sárga színű finomság.

A makói máltai csoport főzőcsapata igencsak megküzdött az átlagosnál termetesebb, és az ideieknél né­hány évvel tapasztaltabb kakassal – mondta Lukács József, aki Lukács Kázmérral együtt készítette a verseny második díját elhódító finomságot –, de a végére a méltán híres makói hagyma és szintén otthonról hozott paprika, meg több más fűszernek köszönhetően, igazi makói módra elkészített kakaspörköltet. Egyetlen titka van az öregkakasból főzőtt pörköltnek – mondja Lukács József – nem szükséges sem ecettel, sem citromlével kenegetni mielőtt a bográcsba kerülne, hanem lassú tűzön kicsit tovább kell főzni, és folyamatosan pótolni az elpárolgó levet. A helyi kórház népes csapata ismét remekelt: Olariu Melinda asszony irányításával hat kakasból készült a tejfeles-paprikás, rendkívül ínycsiklandó ételköltemény. Az előkészítő munkában segédszakácsi minőségben nyújtottak segédkezet Debreceni Attila, dr. Sipos András és még többen a kollégák közül. A Makón élő és tevékenykedő dr. Sipos ügyvéd úr kifejtette, hogy az országhatároknak és az évtizedekig tartó elszigeteltségnek sem sikerült teljesen szétválasztania a térség közösségeit, és amint az évről évre jobban látható, a nagyszentmiklósi fesz­ti­válhoz hasonló rendezvények erősítik a közösségek és a magánemberek közötti baráti kapcsolatokat. Hagyományt folytatva vesznek részt a Kakasfesztiválon a tiszaszentmiklósi vendégek. Idén a Tiszaszentmiklósi Piros Tulipán Magyar Hagyo­mányőrző és Környezetvédő Egyesület és a magyar közösség képviseletében Dunai Ilonka, Lipták Mátyás, Hajnal Erzsébet és Szemerédi Piroska mutatták be a délvidéki magyar közösség gasztronómiai hagyományait. Elmondásuk szerint otthonról hozott, hároméves, vérmes kakasból készült a paprikásuk, amelybe feltétlenül belekerült a kakas taréja is, mert anélkül nem igazi a paprikás! A tiszaszentmiklósi csapat házi tarhonyával kínálta főztjét. Három saját tenyésztésű, tavalyi kakasból készült a nagycsanádi Fodor Ferenc pörköltje. A nagycsanádi főzőmester elmondása szerint kimondottan erre a célra tartotta eddig a baromfikat, és a versenyen a kakaspörköltet gombával „bolondította meg”. Sikerrel, mert a zsűri első díjjal jutalmazta főztjét. De a legnagyobb jutalom a jó hangulatú együttlét és a három országból érkezett baráttal való találkozás öröme – mondta a verseny nyertese. A fenti gondolathoz csatlakozva, emelte ki Marossy Zoltán, megyei RMDSZ-elnök eme közösségi rendezvények jelentőségét. „Örömmel vesszük tudomásul, hogy a Nagyszentmiklósi Kakasfesztivál kezd kisrégiós rendezvénnyé növekedni, hiszen a térség sok magyar közösségének képviselői itt vannak – mondta az elnök – és semmi sem akadályozza azt, hogy további környékbeli magyar közösségek képviselői is csatlakozzanak. Lassan-lassan meg kell keressük és be kell vonnunk a Keglevichházán elő magyarokat, de be kell mennünk Óbesenyőre is és el kell jussunk Perjámosig is, hiszen mindhárom településen nagyobb számban élnek magyarok is.”
Az ötödik Kakasfesztivál sikere igazolja, hogy Nagyszentmiklóson törtetlen az érdeklődés e közösségi rendezvény iránt, szervezők és résztvevők jó reménységgel tekintenek a jövő évi rendezvény elé.