04 Jun 2015
Írta admin 
0 Hozzászólás 
A Szórvány Alapítvány és az Új Ezredév Központ által szervezett Baráti esték rendezvénysorozat legutóbbi meghívottja dr. Földváry Attila építőmérnök, egyetemi tanár volt, aki a több mint négy évtizedes tanári pályájáról, a temesvári építőmérnöki képzés helyzetéről, több megvalósításáról számolt be a résztvevőknek. A közvetlen hangulatú rendezvényen, a Makovecz Imre építész tervei alapján, dr. Földváry Attila felügyeletével felépített központban beszélgettünk.
– Tudjuk, hogy dr. Földváry Attila azok közé a mára igen ritka temesváriak közé tartozik, akinek nagyszülei is a Bega-parti városban születtek…
– Egészen pontosan, anyai ágról a szépszüleim a mai Újszentest megalapító szentesi telepes családok közül valók voltak, az új település temetőjében elhantolt első halott a szépanyám volt. Családunk fokozatosan költözött be a megyeszékhelyre, de szépanyám emléke ma is élő családunkban, sírját ma is ápoljuk. Temesvárinak tartom magam, és soha fel sem merült a város elhagyásának a gondolata, pedig a nyugatra kényszerült öcsém révén, aki az országos evezőválogatott edzőjeként elszenvedett sorozatos igazságtalanságok miatt távozott Temesvárról, akár emigrálhattunk volna is. Úgy érzem, hogy nekem itt a helyem, a mai viszonyok mellett is, amikor bárhová utazhatunk, mindig jól esik hazatérni Temesvárra.
– Mikor döntötte el, hogy építészettel akar foglalkozni?
– Mindig vonzott az építés, fel sem merült más szakma számomra, gyerekkoromban is leginkább „építettem”, később elkezdtem rajzolni is különféle épületeket, és fokozatosan kibontakozott a készségem az építészet iránt. Számomra egyfajta teremtési munkát jelent az építészet, egy kézzelfogható, élettel megtölthető helyszín megteremtése, létrehozása mindig örömöt jelent, főként azért mert vélhetően az utánam következő nemzedékek is használhatják, belakhatják az építményeket.
Temesváron a Műegyetem Építészeti karán végzett oktatási munka mellett, például a zsombolyai úton uniós források felhasználásával megvalósult nagybani piac felépítésében projektvezetőként vettem részt, a Központi Egyetemi Könyvtár felépítésében is részt vettem, és az ott megszerzett tapasztalatok alapján döntöttük el az Új Ezredév Központ vonatkozásában a majd felépítésre kerülő, eredetileg könyvtárnak és dokumentációs központnak szánt D-épület rendeltetésének megváltoztatását, ugyanis az eredeti tervek már egyáltalán nem felelnek meg a mai követelményeknek. Ezért kap helyet az elkészült F-épület végében húzódó D-épületben egy hangversenyterem, és nem könyvtár. Komoly munkát jelentett a belvárosi templompalota néhány évvel ezelőtt megvalósult tatarozásának a levezénylése, illetve az Új Ezredév Központban eddig elvégzett munkálatok irányítása.
– Említette a versenysportot, meddig jutott el Földváry Attila sportolóként?
– A hetvenes évek pezsgő sportéletében külön fejezetet jelentett az evezés. A várost átszelő csatornának és lelkes sportembereknek köszönhetően az evezés egyik kedvelt tevékenységgé nőtte ki magát, több sportlétesítmény működött – ezeknek nyomait láthatjuk a Bega-csatorna partjain, illetve szerencsére, egyik-másik klub újjászületésének is tanúi lehetünk – számos élsportoló indult Temesvárról. Jómagam egyetemi országos bajnokságot nyertem.
– Az oktatói munka nem vont el energiákat az esetleg nagyobb elégtételt biztosító tulajdonképpeni kivitelezési munkától?
– 1971-től oktatok az Építészeti egyetem Építmények és berendezések karán, a forradalom előtti ismert körülmények között, a számtalan feladat és sokszor hiábavaló energiapazarlás mellett, mindig arra törekedtem, hogy a hallgatók alapos és a gyakorlatban használható tudással kerüljenek ki az egyetemről. Amikor elkezdődött az Új Ezredév Központ építése, illetve az ezt megelőző előkészítő munka, minden energiámat ennek a feladatnak elvégzésére szenteltem. Elmondhatom, hogy rendkívüli tapasztalatot jelentett a munkálatok irányítása, összehangolása a tervezéstől a kivitelezésig, számtalan akadályt kellett áthidalnunk. Már a legelején, az alapozási munkálatok során, a tervezettnél jóval lejjebb kellett leásnunk, ugyanis itt a talaj hordalékos anyagból állt, ami a próbafúrások során nem derült ki. A kivitelezés megkezdésekor derült ki, hogy jó néhány méterrel lejjebb található a megfelelő szilárdságú talajréteg. Viszont emiatt az épületkomplexum teljes területén alagsort alakítottunk ki, sokszáz négyzetméternyi hasznosítható területet nyerve az objektumnak. Az építési területen többféle vezeték is húzódott a felszín alatt, amelyeknek a pontos nyomvonalát magunk kellett megtalálnunk ezek áthelyezése során, mert az üzemeltetők csak viszonylagos terveket bocsájtottak a rendelkezésünkre. Könnyen elképzelhető milyen következményekkel járt volna a környékbeli lakosok számára, mondjuk egy gáz- vagy villanyáram vezetéknek a véletlen megrongálása! Az állandó pénzhiány szintén kihatott a munkavégzésre, terveket kellett átalakítani, bizonyos dolgokról le kellett mondanunk, máskor az eredeti tervek elavultak, nem feleltek meg a mai követelményeknek. Volt elég vesződség a kivitelezés során, de amint azt mindenki láthatja, megérte, hiszen már ez az elkészült épületrész előrevetíti a majdani központ egyediségét, amely Makovecz Imre építész életszemléletét és keze nyomát híven magán viseli.
– Milyen volt a Makovecz Imre világhírű építésszel való közös munka?
– Életem kellemes emlékei között őrzöm a Makovecz Imrével való találkozásokat, annak ellenére, hogy sokszor és sokat vitatkoztunk, egyeztettünk egy-egy részlet felett. Makovecz úr mindig kész volt a tárgyalásra, kész volt meghallgatni a megvalósítás során felmerülő esetleges módosításokról szóló javaslatokat, elképzeléseket, bár a legtöbbször konokul ragaszkodott elképzeléseihez, de volt olyan, amikor, őt idézve, a “vastagnyakú temesvári kálvinisták” javaslatát elfogadta. A templomépítési munkálatok során többször találkoztunk, számos kérdést vitattunk meg. Például a templomépületet határoló medencék-víztükrök ügye, igen rázós volt, ugyanis az eredeti tervekben két és fél méteres mélységű medencék víztükrén kellett volna tükröződjön a templom épülete. Az említett mélység veszélyt jelenthetett volna a majdani templomban és körülötte sűrgölődő gyermekek számára, ezért a nulla szintre hoztuk fel a medencéket ami nem befolyásolja negatívan a templom homlokzatának a tükröződését. Azt reméltem, hogy a befejezett F-épület építése során megvalósulhatnak a medencék is, de ez nem fért be a keretbe. Makovecz Imre többször járt Temesváron is, legelőször a templomban ismerkedett a temesvári magyar közösség tagjaival, az építkezés megkezdése előtt pedig együtt jártuk be és néztük meg a templomépítésre javasolt helyszíneket, és választottuk ki a legmegfelelőbbet. Az ajánlott helyszínek közül Makovecz Imre is ezt a Malomárok téri helyszínt javasolta, elképzelése szerint ebben a viszonylag nyitott környezetben érvényesülhet igazán az általa elképzelt templomközpont. Ma már bizonyosan kijelenthető, hogy igaza volt Makovecz Imrének, hiszen az elkészült épületegyüttes az egész kerület arculatára hatással lesz, és a környék díszeként fogja vonzani a városba látogatókat.
– Mivel folytatódik az építkezés?
– Ez elsősorban anyagi forrás kérdése. Mi azt szeretnénk, ha teljes erővel a templomépület építésén dolgozhatnánk. Ha kevesebb forrásból leszünk kénytelenek gazdálkodni, akkor a már említett D-épületet fogjuk felépíteni, illetve a félig-meddig elkészült F-épületet kell befejeznünk. A hangversenyteremnek helyet biztosító épület is az összkép egyik fontos eleme, egészen más képet fog mutatni a központ a villamos felőli oldalról, amikor kiegészül az új épülettel. Ideális körülmények között egyszerre kellene felépíteni minden épületet, mert ezek különböző elemeikben egymáshoz kötődnek, kiegészítik egymást és rendkívül nehéz feladatot jelent az építkezés részleteit tervező és kivitelező mérnökök számára szétválasztani ezeket. A templomépület felépítésének költsége 1,8 millió euró körüli öszszeg, illetve az Új Ezredév Központ teljes befejezéséhez szükséges forrás értéke 3,7 millió euró, és ha ennek birtokában lennénk, akkor három év alatt teljesen felépülhetne a temesvári Makovecz-épület.
Makkai Zoltán
