A hunyadi és bánsági szórványban élő magyar közösségek hasonló helyzete és a számos hasonlóság miatt örömmel számolunk be sorstársaink öröméről, arról, hogy a szó szoros értelmé­ben magyar sajtóünnep helyszíne volt a hunyadi magyar közös­ség életét és megmaradását hosszú távon meghatározó Téglás Gábor Elméleti Líceum. A résztvevőkkel együtt ott, a végeken érezhettük át a Reményik Sándor által majd egy évszázaddal ezelőtt megfogalmazott lehet, mert kell gondolat izmusoktól és ideológiáktól ki nem kezdett, igazi értelmét.

Hunyadi értékek kalauza
A Gáspár-Barra Szilárd művé­szet­történész, Kun Gazda Gergely teológus és újságíró kollégánk, Gáspár-Barra Réka munkáját dicsérő kötet, a Hunyad megyei magyar értéktár első kötete, Varga Károlyt, a Corvin Kiadó igazgatóját idézve, a Hunyad megyei magyarság bemutatkozója: múltját, jelenét és jövőjét tárja az érdeklődők elé, ötvenkét hunyadi értéket ment át az utókornak. A két ismert vár, a Bethlen Gábor fejedelemhez vagy a törökverő Hu­nya­di Jánoshoz köthető emlékek, a piski csata emlékműve, vagy a négy és fél évszázaddal ezelőtt Erdélyben alapított unitárius vallás még fellelhető ér­tékei mellett, napjaink példaértékű lélekmentő munkát végző, a Böjte Csaba atya vezette dévai Szent Ferenc Alapítvány és még sok a dicső magyar múlt örökségét képező érték bemutatására vállalkozik a kitűnő nyomdai kivitelezében megjelentetett kiadvány. „Hunyad megye gazdag magyar kulturális, történelmi és szellemi örökséggel rendelkezik, a ma­gyarság által létrehozott értékek nélkül nem képzelhető el a térség je­le­ne sem. Szórványléte ellenére az itteni magyarság mindig is értékte­- remtő közösség volt, s ma is az, s er­re nagyon büszke vagyok – hangsúlyozta beszédében Winkler Gyula EP-képviselő a Hunyad megyei magyar értéktár című kötet ünnepi bemutatóján. A nagy érdeklődés mel­- lett megtartott könyvbemutatón a szerzők ismertették a hosszadalmas és szerteágazó kutatási munka kevésbé ismert vetületeit, az anyag­gyűj­tés nehézségeit. Az értéktárba foglalt épített örökség megmentésének és népszerűsítésének nemes mun­káját vállalták fel az Örökségünk Őrei programban résztvevő középiskolások, akik közül a Maros­- németin álló Gyulay Ferencz-kastélyt „örökbefogadó” a Téglás Gábor Elméleti Líceum IX. MI-TT osztá­lyának tagjai is részt vettek és röviden beszámoltak tevékenységükről.

Magyar szó a szórványban
A hunyadi újságírás szinte másfél évszázados múltjának folytatását vál­lalta fel az a tollforgató közösség, amely a Hunyad Megyei Hírmondó rendszeres megjelentetésén munkálkodik. A XIX. évfolyamához érkezett havilap – amelynek 200. ünnepi lapszámát vehették kézbe a Hunyad megyei sajtóünnep résztvevői – lelkes szerkesztői számos akadály és ne­hézség leküzdésével hónapról, hónapra a magyar közösség tükörképét állítják az Olvasók elé, bemutatva a közösségi megvalósításokat, feltárva a közösséget foglalkoztató problémákat és a magyar megmaradás reménységét is közvetítve. A hunyadi magyarság lapjának ünnepi száma nem a megszokott formában, hanem az elmúlt két évtized krónikájaként, 64 oldalas színes magazinként jelent meg, egyfajta áttekintést nyújtva a hu­nyadi magyar közösség elmúlt tizennyolc esztendejéről. A havilap felelős szerkesztői Csatlós Zsófia, Gáspár-Barra Réka és Kun Gazda Gergely közösen idézték fel az önkéntesek munkáját, elégtételről, nehézségekről és kihívásokról egyaránt beszélve.

Újságírók tanácskozása
A dévai sajtóünnepen tartotta meg a Téglás Gábor Elméleti Líceumban rendes évi közgyűlését a Ma­gyar Újságírók Romániai Egyesülete (MÚRE). Rácz Éva elnök előterjesztésére Szűcs László alelnök is­mertette és véleményezésre bocsájtotta a szervezet Igazgató Tanácsának kidolgozás alatt álló működési szabályzatát. A továbbiakban az e­gyesület elnöke számolt be az utóbbi esztendő eseményeiről és az egyesület anyagi helyzetéről, illetve azokról a szakmai rendezvényekről, projektekről vagy szélesebb közösségi eseményekről, amelyek megvalósítá­sá- ra kerülhet sor idén. A közgyűlésen résztvevők a pályázati és kapcsolatépítési lehetőségekről is tájékozódhattak.

Garabonciások – könyvbemutató Déván
A kommunista diktatúra rövid ideig tartó enyhülési időszakában, 1976-ban alakult meg Temesváron az erdélyi zenetörténet legendás együttese, a Garabonciás, amely alig ötesztendős léte alatt a hazai köny­nyű­zene egyik kiemelkedő csapataként került az élvonalba. Negyven év után, Sarány István újságíró írta meg az együttes krónikáját, a Kriterion Kiadónál kitűnő nyomdai kivitelezésben megjelentetett, Garabonciások című kötetében, amelyet az e­gyüttes frontembere, Csutak István akusztikus gitáros szülőföldjén, Dé­ván mutattak be a magyar sajtóünnep keretében. A rendhagyó könyvbe­mutatón a szerző a Garabonciás együttes megalakulásának előzményeit és körülményeit ismertetve elkalauzolta a hallgatóságot a ’70- ’80-as évek Romániájába, ahol a temesvári hétköznapok hangulatát egy­szerre határozta meg a művelődési/művészeti élet felpezsdülése és a diktatúra fokozatosan erősödő, az élet minden területét ellenőrzése alá vonó, korlátozó hatása. E kettősség és a korszakra jellemző számos használati tárgy és helyzet köszönt vissza a vetítővászonról is. Kiegészítve a szerző előadását Csutak István tolmácsolásában a Garabonciás együttes több dalát is hallhatták a könyv­- bemutató résztvevői, ugyanakkor a dalok megszületésének kevesek által ismert történetét és több, petrozsényi gyermekkorából származó emlékét is megosztotta a hallgatósággal a da­lok szerzője. A könyvbemutató keretében a szerző dedikálta a kötetet.