Holnap adják át ünnepélyes keretek között az Új Ezredév Központban a HURO/1101/165/2.1.3 számú pályázat keretében felépített ökumenikus épületrészt, mely híven tükrözi a méltán világ­hírű magyar építész Makovecz Imre jellegzetes építészeti vonalvezetését.

Nt. GAZDA ISTVÁN lelkipásztor mutatja be az elkészült épületet a HETI ÚJ SZÓ Olvasóinak.
A nagy lelkesedéssel 1999-ben elindított templomépítés több­­éves szünetet követően, ami­kor csak kisebb munkálatokat vé­gez­hettünk el, tavaly kapott ú­jabb len­dületet az ökumenikus szárny felépítésével. Holnap, az új beruházás felavatásával le­zá­rul egy újabb, lényeges sza­kasz az Új Ezredév Központ építé­sé­ben. Re­mé­nyeink szerint sok jeles meg­hívottunk körében vehetjük bir­tokunkba az új épületet. Tulaj­don­képpen egy négyszintes épü­let kerül átadásra, amelynek há­rom szintje használható álla­pot­ban van, az alagsorban lesz szük­­ség további munkálatok el­vég­zésére.

Milyen hasznos terekkel gazdagodik a közös­ség?
A földszinten istentiszteleti helyszínként szolgáló termet ala­kítottunk ki, ahol az istentisz­te­le­tekre kerül sor a tulajdonképpeni templom felépítéséig. E mint­egy százhúsz férőhelyes, korszerű technikával felszerelt teremben konferenciák, tanács­ko­zások meg­szervezésére is lehetőség nyí­lik. A nagyterem mel­lett kap helyet egy korszerűen felszerelt irodahelyiség is. Az emeleti részben öt, külön für­dő­szobával ellátott, hangulatos és kényelmes vendégszobát alakí­tot­tunk ki, amelyekben, ahogy az épület egészében, uralkodó sze­repet kapott a fa. A faburkolatok, oszlopok külön-külön és együt­tesen is díszei a tereknek és az épületnek. Reményeink szerint sokan fognak temesvári tartóz­kodásuk alatt vendégszobáink­ban megszállni. A tetőtérben kapott helyet az épület legszebb terme, a kiállítóterem. Egyházi, és világi kisebb méretű kiállí­tások megszervezésére biztosít­hat e tetőmegvilágítású illetve kor­szerű belső világítással is rendelkező terem kiváló lehe­tőséget. Az idei esztendő végéig sort kerítünk arra, hogy az alag­sori részt is hasznosíthatóvá tegyük. Ez a pályázaton kívül ke­rül, reményeink szerint mielőbb, meg­valósításra. Ez az épületrész ideiglenesen egy magyar klub funkcióját fogja betölteni, hiszen a Temes­váron élő fiatal és fia­talos magyar embereknek kívá­nunk találkozási helyszínt bizto­sítani. Ezen a helyen is hang­sú­lyozzuk, hogy a felépített, illetve a to­váb­biakban felépítésre ke­rü­lő épü­letek nem kizárólag a gyü­le­ke­zetünk számára épül­nek, ha­nem a bánsági ma­gyar és ezen belül a temesvári magyar kö­zös­ség számára. Fel­vállalt cé­lunk a Temes megyei és temes­vári ma­gyar közösség kul­turális, szelle­mi otthonának a meg­te­rem­tése. E célt szolgálná a már em­lített alag­sori rész, ahová egy te­kin­télyes méretű képernyőt fo­gunk elhelyezni és a magyar sport­rajongók például együtt druk­kolhatnak valamely fontos mér­kőzés során. De más ötle­teink is vannak a tér közösségi haszno­sí­tására.
Az ökumenikus épület­szárny kulturális hasznosítá­sára melyek az elképzeléseik?
Amint azt elmondtam, felvál­lalt célunk a helyi és megyei ma­gyar közösségek számára otthont biztosítani ebben, a Magyar Ház felépítése óta eltelt nyolc évtized alatt a legnagyobb értékű közös­ségi beruházás nyomán létre­ho­zott központban. De át kívá­nunk lépni a nyelvi korlátokon, nyitni szeretnénk a soknemzetiségű Te­mes­vár és a felekezetek soka­sá­gát tömörítő város és a régió irányába. Az elmúlt esztendő so­rán több alkalommal szerveztünk ökumenikus istentiszteleteket, ki­állításokat bonyolítottunk le, kon­ferenciákat szerveztünk, me­lyeknek lényeges része volt az öku­menikus jelleg, folytatni sze­ret­nénk ezt a munkát. Ugyan­akkor, miután soron következő épületünk felépül, akkor Temes­vár zenei életének színesítéséhez kívánunk hozzájárulni, ugyanis az ökumenikus épület szomszéd­sá­gában levő épületet kisebb filharmónia épü­letnek szánjuk, tudván azt, hogy Temesváron ke­vés a koncertek megtartására al­kalmas terem, a gyárvárosi vá­ros­részben meg ép­penséggel egyetlen ilyen ren­deltetésű épület sem található. Szintén a város irányában való nyitás szelle­mé­ben a majdani templomunk alag­sorában, nagy területű kiállítási termet ter­ve­zünk létrehozni a kortárs kép­ző­művészek munkái­nak a bemuta­tására. Nyilván, hogy mindezek ma merész á­lom­nak tűnhetnek, de amint az már most látható, az épületünk maga is a legtö­ké­le­tesebb művészeti alkotásként hat, és felépí­té­süket követően a további épületek csak növelik ezt a hatást.
A temesvári forradalom hu­szonötödik évfordulója al­kal­mára tervezett rendez­vé­nyek között milyen szerep jut az új épületnek?
Természetesen ebben az épü­letben is lesznek rendezvények, hiszen ez az épület is Temesvár része, ugyanakkor köztudott, hogy az új templomot a forra­dalom templomának álmodták meg annak idején a temesváriak. Nyilvánvaló, hogy a belvá­ro­si Re­­formátus templomnak és gyü­lekezetnek rendkívül fon­tos sze­rep jutott a temesvári forradalom alatt, hiszen ta­gadhatatlanul on­nan indult a akkori, gyülekezeti és etnikai hovatartozást felül­író ’89-es népi megmozdulás, ezért a megemlékezések rendjén is kulcs­fontosságú a belvárosi hely­szín, de a sokrétű ren­dezvény­sorozatban bizonyo­san lesznek olyan rendez­vé­nyek, amelyekre a gyárvárosi gyülekezetben kerül sor.
Meglátása szerint, mi­kor kerülhet sor, a ma még csak az alapozás szintjén levő templomegyüttes át­adá­sára?
Meggyőződésem, hogy mindannyian, reformátusok és magyarok azt szeretnénk, ha a Reformáció 500. évfor­dulóját a Makovecz Imre által meg­álmodott új temes­vá­ri templomban ünne­pel­hetjük. A rendelkezé­sünk­re álló rendkívül rövid idő mi­att ez az álom viszonylag távol áll a megvalósítástól, annál is inkább, mivel számos té­nyező együttes hatása nyo­mán kerülhet sor a temp­lom­építés befejezésére. De a va­lóság talajára visszatérve, további támogatások meg­szer­zését szándékozunk meg­kísérelni, amikor csak alka­lom adódik erre, annál is inkább mivel úgy érzem, hogy a most záruló pályázat ópusz­taszeri vezető part­ne­rével egymásra találtunk, ugyanakkor a pályázat lebo­nyolítása során itthon is szám­talan tapasztalatra tet­tünk szert, amit a további­ak­ban is hasznosítani kívá­nunk. Erről legutóbbi tema­ti­kus ki­rán­dulásunk során, ami­kor meglátogattuk a pá­lyázatban meg­va­ló­sí­tott ob­jek­tu­mokat, tárgyaltunk is az ópusz­taszeri part­ne­re­inkkel, akik további együtt­mű­ködés­ben is gondol­kod­nak, amen­nyi­ben erre le­hetőség lesz.
Mi volt a legne­he­zebb a most zá­ru­ló pályázat lebo­nyo­lítá­sá­ban?
Túl az indulás nehéz­sé­ge­in, amikor mindenféle ad­mi­nisztrációs problémákat kel­lett megoldanunk, majd újra­tervezési és anyagi gond­jainkra is megoldásokat kel­lett találnunk, a tulajdon­kép­peni kivitelezés folyamatá­ban az alvállalkozók megbíz­hatatlansága miatt adódtak bonyodalmak. A meg­lehe­tő­sen rövid kivitelezési idő­szak és a határidők kitoló­dása in­kább dr. Földváry Attila, az általunk az építkezés felü­gyeletével megbízott szakem­bernek okoztak álmatlan éj­szakákat. Esetemben a pályá­zat keretében felvállalt ­ ren­dez­vények megszervezése, ki­adványok elkészítése, idő­pontok egyeztetése volt igen­csak megterhelő, hiszen meg­lehetősen túlvállaltuk ma­gunkat, ugyanis öt öku­me­nikus istentisztelet, öt kiál­lítás, két nagyszabású konfe­rencia, egy bibliakiállítás, és két kétnapos tematikus kirán­dulás megszervezését vál­laltuk fel. Ezek mellett há­rom igényes kivitelezésű nép­szerűsítő kiadvány, továbbá hat Kút-szám és egy szórólap kiadására került sor. El­mond­ható, hogy programok te­kintetében igen magasra helyeztük a lécet, a pályá­zat­ban résztvevő összes partner együttesen sem szervezett ennyi kiegészítő programot, rendezvényt. Végszóként el­mondhatom, hogy meglátá­som szerint már ez, a holnap felavatásra kerülő épület önmagában, komoly lehe­tőségeket biztosít a bánsági magyarságnak a közösségi rendezvények szervezésére, és bízunk abban, hogy foly­tathatjuk a temp­lomépítési munkát. Szeretettel várunk minden érdeklődőt a holnap 11 órakor kezdődő ünnep­ségre!