Még azok számára is, akik annak idején másutt ballagtak és csak vendégekként, vettek részt az idei Nemzedékek Találkozóján, né­ha bepárásodott a szemük az egykori osztálytársak találkozását látva, érzékelve azt a máig tartó szeretetet, amely láthatóan össze­kapcsolta a magyar iskolában el­töltött diákévek alatt egy-egy nemzedék tagjait.
A külső szemlélő a világ minden tájában szétszóródott osz­tálytársak újratalálkozása megható pillanatainak lehetett tanúja, ami­kor az időközben kialakult társa­dal­mi korlátokat, a földrajzi tá­vol­ságokat felülírta a közös emlékek özöne, a diákévek felhőtlen örö­mének emléke, illetve a nemze­dé­kek idei találkozása során ismét bi­zonyságot nyert az alma mater megtartó és összetartó ereje. A Gaudeamus közös eléneklését és Kallós Eszter a Bartók Béla El­méleti Líceum harmadik osztálya tanulója, az Őszirózsa nép­dal­vetékedő első helyezettje tolmá­csolásában elhangzott gondolat­ébresztő dalt követően, dr. Erdei Ildikó igazgató köszöntötte a huszonegyedik Nemzedékek Ta­lál­ko­zójának résztvevőit. Az isko­lavezető beszédében hangsú­lyoz­ta, hogy a sors kegyelméből éppen a Nemzeti Összetartozásunk Nap­ján került sor a 21. Nemzedékek Találkozójára, amely a bánsági magyar közösség időkön átívelő össztartozásának az ünnepe, ami­kor a múlt-, jelen- és jövendőnek, a közösség megtartása érdekében való ötvöződésének lehet minden­ki tanúja, “amikor visszajelzést kapunk arról, hogy mire volt elég az a batyu, amivel végzőseink ki­léptek az iskola kapuján, ugyan­akkor mi is megmutatjuk a kö­zösségnek, hogy ma mit nyújt az iskola, és milyenek lesznek az eljövendő nemzedékek”.
A kerek évfordulókat ünneplő nemzedékek nevében elsőnek dr. Kerek András, az ötvenöt esz­ten­dővel ezelőtt elballagott egykori népes nemezedék tagja köszön­töt­te az egybegyűlteket, kiemelve, hogy a magyar középiskolában 1961-ben végzett hatvan magyar fiatal mindegyike, szétszóratva ugyan, de helytállt, és mindig jól vá­la­szoltak az élet kihívásaira.
Fél évszázaddal ezelőtt éne­kel­ték az élet nagy csatáinak meg­nyerésére útra kelő diákok dalát, a Gaudeamust Zámbori Mária és osztálytársai. A Diákház színpa­dáról az egykori ballagó diák, ma nagymama, emlékezett az együtt töltött évekre és az azóta megtett útra. A négy évtizeddel ezelőtt, 1976-ban elballagtott „nagy” nem­zedék képviseletében Toró T. Tibor, fizikus, politikus tolmá­csol­ta az egybegyűlteknek ünnepi gondolatait, örömét fejezve ki afe­lett, hogy az idők viszontagságai közepette is, a temesvári magyar középiskola magyar szellemisége továbbra is egyik meghatározója az oktatási és nevelési tevé­keny­ség­nek, és a tárgyi tudást kie­gé­szít­ve, erkölcsi tartással és meg­erő­sítő lelki útravalóval is felvér­tezi a nemzedékek sorait. „El­mond­hatom, hogy ez a generáció megtalálta a helyét, ember és ma­gyar maradt és ez volt a többlet, a plusz, amit ettől az iskolától kap­tunk” – mondta Toró T. Tibor.
Dr. Kántor Zoltán szocio­ló­gus, politológus újabb „nagy nem­zedék” tagjaként, 1986-ban lépett ki az akkori 2-es számú Mate­ma­tika Fizika Líceum kapuján a „nagybetűs életbe”. Köszöntő­be­szé­dében méltatta a mai temesvári magyar középiskola közösséget megtartó szerepét, és azokat a válaszokat, amelyeket a mai iskola a jelenkori rendkívül bonyolult világunk kihívásaira megfogal­maz. “Itt, a szórványban érezhető igazán, hogy mit is jelent a nemzet- és a közösségépítés. A legnagyobb öröm számomra az, ami ebben az iskolában történik Temesváron, követem a progra­moka,t és hogy hány díjat nyernek a bartókos diákok. Igaz, hogy csökken a magyarság száma Te­mes­váron, de nincs elveszve, és ennek az alapja tényleg az is­kola.” – mondta dr. Kántor Zoltán. Rendhagyó módon, a ballagasuk harmincéves jubileumát ünneplő ‘86-os nemzedék képviseletében, a komoly szakmai karrierrel ren­delkező gazdasági szakember, Ferenc Szabolcs tizenkét pontba szedett, humorral megfogal­ma­zott, de megszívlelésre méltó élet­vezetési tanácsokat osztott meg a résztvevőkkel.
A két évtizede el­ballagottak nevében Bikfalvi Andrea tanárnő, a tíz éve végzettek nevében Bögre Zoltán köszöntötte a résztvevőket, visszaemlékezve az együtt eltöl­tött évekre és a ballagásuktól eltelt évekre.
A visszemlékezések sorát Horváth Petra, idei végzős diák ihletett előadásában felhangzó Márai-vers, a Halotti beszéd ma is felettébb időszerű és megrázó ere­jű sorai zárták. Sokéves hagyo­mányt betartva került sor az elmúlt tanévben kiemelkedő eredmé­nyeket elért bartókos diákok dí­ja­zására (felvételünkön). Halász Ferenc tanár, a Bartók Béla Ala­pítvány elnöke, és Toró László al­el­nök az alábbi kisdiákokat jutal­mazták meg: Makkai Zsuzsanna Eszter, Kallós Eszter, Juhász Antónia, König Glória, Tóth Jimi Róbert, Bán Emese, Péter Hanna, Dan Stefan. A gim­ná­ziumi tanulók közül Orosz Katalin, Szabó Abigél, Gergely Róbert, Szatmári-Philips Karola, Cziprián-Kovács Kinga, Györfi Noémi, Bajkó Áron, Kohonicz-Turbók Róbert, Stan Lilla Aliz, Boros Títusz, Simon Tímea, Gergelyfi Beáta, Lengyel Miklós, Páter Róbert, Binder Patrik kaptak jutalmat. Az alábbi felső tagozatos diákok munkáját jutalmazták az iskolát támogató ala­pítvány vezetői: Szász Tamás, Szabó Liza, Harkay Gabriella, Oláh Dávid, Horváth Petra, Bokor Zalán, Orosz Kelemen, Erdős Zoltán, Szűcs Róbert. Szintén elismerés illette a Bán Katalin, Magda Krisztina és Tóth Béla, illetve a Nyári Aida, Horváth Brigitta és Györfi Andrea által alkotott csapatok teljesítményét.
Az ünnepi rendezvény kere­tében, Tamás Péter, Magyaror­szág temesvári tiszteletbeli kon­zulja – maga is a temesvári kö­zépiskola egykori diákja – átadta a képviselet által létrehozott a Ma­gyar Nyelv Ápolásáért odaítélt dí­jakat Szabó Anitának, Franka Noéminek, Berta Biankának és Bányai Eliznek.
A rendezvény ünnepélyességét emelték a Marasztalók diák­zene­kar által előadott dalok, a Metz Rita oktató által irányított Har­mónia tánccsoport fiatal táncosai palotás táncot előadva, a Szabó Ferenc tanító által felkészített kisdiákokból álló furulyacsoport tagjai, Szatmári-Philips Karola szavalata, a Százszorszép nép­tánc­csoport lakodalmas össze­állítása és a Bokréta tánccsoport Arany minősítést nyert koreográ­fiája.