A Kafka Kávézóban megtartott leg­utóbbi, és a kávézó bezárása miatt a meg­szokott józsefvárosi helyszínen utolsó, ta­lálkozó vendége volt Orcskai Marianna nyelvi, irodalmi és kommunikációs neve­lést oktató pedagógus, a Nem­zetpolitikai Államtitkárság által el­in­dított Petőfi Sándor Program egyik temesvári ösztöndíja­sa. A jó hangulatú beszélgetés folyamán a részt­vevők egy az anya­nyel­vünkhöz ragasz­ko­dó, nyelvünk művelé­sé­nek módjait ki­tar- tással és alá­zattal vég­ző, illetve oktatóként a gyer­me­kek­nek, mentorként a fiatalabb oktatói nem­zedékeknek tudást közvetítő vér­beli peda­gógust ismerhettek meg, aki pá­lyakezdő ta­ní­tóként ismerte meg a Dr. Zsolnai József neve által fémjelzett Ér­ték­közvetítő és képességfejlesztő peda­gógiai programot, mely meghatározó volt mun­ká­jára.
A vendég lenyűgöző egysze­rű­séggel mu­tatta be több mint három évtizedes pe­dagógusi tevékenységének szá­­mos ta­pasz­talatát, a beszéd és a nyelv mű­­ve­lésének konkrét módszereit, hangsúlyoz­va, hogy mindenkori munkája közép­pontjában a napi tevékenység so­rán a minőség al­ko­tása és a minőségi alkotás iránti igény ki­a­lakítása volt elsőrendű. “Harminc éve ta­ní­tok nyelvi, irodalmi és kommunikációs nevelést, melynek egyik legfontosabb részét a helyesejtés-tanítás képezi. Kitartok azon hitem mellett, hogy a magyar nyelv okta­tása e terület fejlesztése nélkül nem lehet teljes, ezért a beszédtechnikai gyakorlatok fő, feltételi és kiegészítő folyamatként be kell, hogy épüljenek az anyanyelvi okta­tás­ba. Eredményeim igazolták és alátámasztották ezen meggyőződésemet. Versmon­dás- ban és színjátszásban a zömében hátrányos helyzetű, sajátos nevelési igényű, beil­lesz­kedési, tanulási és magatartási problé­mák­kal küzdő gyerekek megyei, re­­gionális, or­szágos és nemzetközi szinteken kimagasló eredményeket produkáltak. Éveken át alsónánai kisdiák vette át a megye legjobb versmondójának járó Ta­len­tum-díjat. A Weöres Sándor Gyermekszínjátszó Gálán kilenc éven át képvisel­ték tanítványaim a régiónkat.”
Ho­gyan halad a helyesejtés oktatásával a temesvári gyermekek körében? Si­került-e a magyar nyelvet jobban meg­­szeret­tetni a gyermekekkel versek tanu­lásával? – kér­dez­tük meg a vendég­től. “Számomra is új kihívás volt a vi­szonylag hiányos magyar szókinccsel rendelkező gyermekkel való fog­­­lalkozás. Komoly anyanyelvi hátránnyal küszködnek azok a gyermekek, akikkel fog­lal­kozom, egyeseknél a családban is más a kommunikációs nyelv, nem a magyar. A versmondással együtt na­gyon sok nyelvi fej­lesztő feladatot alkalmazok a napi te­vé­kenységek során, ame­lyeknek a lé­nye­ge az volt, hogy képeken ke­resztül tanuljuk a helyes ejtést és fejlesztjük a szókincsüket. A gyermekek nyilván nem tudták, hogy arti­kulációs gyakorlatot, vagy hanglejtés-gya­korlatot végeznek, de ezekkel a képi feladatokkal azt tették. Elő­ször na­gyon idegenül fogadták e módszert, bevallottan idegen­kedtek a ma­gyar nyelvtől, de most miután sok-sok verset átvettünk, nagy örömmel vesznek részt a foglalkozásokon, együtt­mű­ködnek és amennyit csak lehet be­szélnek – helyesen, magyarul. Bebizonyo­so­dott, hogy a fenti módszer nagyon jól alkalmazható azoknál a gyermekeknél is, akik vegyes családokból származnak vagy nyelvi gondokkal küszködnek.”
A hogyan to­vább? – kérdésre vála­szol­va Orcskai Marianna elmondta, hogy annak ellenére, hogy nem az előzetes el­képzelései szerint alakultak a dolgok Te­mes­váron, mégis sikerélményt biztosít a Bartók Béla Elméleti Líceumban és a Gerhardinumban tanuló alsós diákokkal való foglalkozás, illetve az otthonihoz hasonló környezetben, Végváron elindított rendszeres tevékeny­sé­gek is örömet jelentenek. Szintén bizako­dással tekint a Domokos Anikó Emesével, a Petőfi Sándor Program másik temesvári ösztön­díjasával közösen elindított TEmesVERSest nevű, versirodalmunk rajon­gó­i­nak szóló találkozókra, azzal a re­mény­ség- gel, hogy lépésről lépésre sike­rül kibonta­koztatni a vers iránti szere­tetet. A rendezvény során a házigazda Mátray László színművész egyik kedvenc Buda Ferenc-versét szavalta, dr. Libus Endre pedig Reviczky Gyula egyik Emma-versét olvasta fel, illetve a tartalmas találkozó zárásaként bemutatott több, a költő múzsájától, Baká­lovich Emmától származó, ereklyeként őr­zött használati tárgyat és a hozzájuk kötődő történeteket osztotta meg a részt­ve­vőkkel.