Az elmúlt hétvégén ünnepelte az 1873-ban felszentelt, és Szent Márton oltalmára bízott jelenlegi templomának száznegyvenedik év­fordulóját a magyaszentmártoni ró­mai katolikus közösség, amelyen részt vettek az Algyői Móra Ferenc Népszínház társulatának tagjai, a vaj­dasági Martonos küldöttsége, Halász Ferenc, a Temes megyei RMDSZ-szervezet elnöke, több ta­nácsos mellett, Vajda Pál újvári ta­nácsos, volt polgármester, akinek mandátuma alatt újultak meg a magyarszentmártoni középületek, és az új műútnak köszönhetően ke­rült közelebb „a világhoz” a két­száz­huszonöt lelket számláló kis fa­lu, Boros György tanácsos és meg­hívott vendégként, a helyi ma­gyar közösség barátja, Marossy Zoltán, megyeházi főtisztviselő.
Az alkalomra feldíszített isten­házában az ünnepi szentmisét, ft. Heinrich József helyi plébános meghívására, ft. Savelin Zoltán, a martonosi testvértelepülés plébá­nosa celebrálta, aki szent­beszé­dében Pannónia szentje, a Szom­bat­helyen született Szent Márton személyiségének ismertetése során, hangsúlyozta, hogy a legegy­sze­rűbb keresztény lelkületű emberből vált népének hű pásztora, akinek éle­te a mai nemzedékek számára is példaértékű. “Soha sem volt köny­nyű kereszténynek lenni – hangsú­lyozta az igehirdető – kevesen tudják teljességgel felvállalani és képviselni a szeretet nagy paran­csolatát. Szent Márton igazi ke­resztény volt, és példás élete mind­annyiunknak azt üzeni, hogy a ke­resztényi értékek mentén kell élni, ami mai szemmel nézve életünkben egy csodával ér fel.”

Köszöntő beszédében ft. Heinrich József mondott köszö­netet az igei útravalóért, majd a helyi számbelileg ugyan meg­fo­gyatkozott, de hitében a temp­lom­építő elődökhöz méltóan erős kö­zös­ség tagjainak az ünnep megszer­vezése érdekében nyújtott segít­ségért, ugyanakkor megköszönte az algyői színtársulatnak az önzetlen segítéséget, amellyel támogatta az Óteleken januárban induló gyer­mek­otthont. A templomi rendez­vény nemzeti imánk és a Boldog­asszony anyánk ősi fohász közös el­éneklésével ért véget. Ft. Heinrich József elmondta, hogy a második félévtől kezdi el műkö­dé­sét a dévai Szent Ferenc Alapítvány óteleki gyermekotthona. Folyamat­ban van az engedélyeztetés, és most már bizonyos, hogy egy szé­kelyföldi, kétgyermekes, nevelő­szü­lői képesítéssel rendelkező fia­tal család veszi át a gyermekház irányítását, és neveli saját gyer­me­keivel együtt az Ótelekre kerülő gyermekeket. “Az óteleki lakosság gyermekház iránti elkötelezett­ségé­nek fokmérője az is – ismertette a plébános – hogy az algyői színház előadásán megtelt az óteleki kul­túrotthon és hatszáztíz lejt ado­mányoztak az ótelekiek a gyer­mekház javára!”
Boros György élete szorosan összefonódik szülőfalujának, Ma­gyar­szentmártonnak legutóbbi, több mint félévszázados történe­té­vel, s örömmel mondta: “ilyen még nem történt, hogy két napra ter­jed­jen a templom ünnepe, ebben a ma­roknyi közösségben. Hálásak va­gyunk az önkormányzat tagjai­nak, Idvorianu Gabriel polgármes­ter­nek a támogató hozzállásáért a tisz­teletetért, amely övezi a ma­gyar­­szentmártoni, száznál alig na­gyobb lélekszámú magyar közös­sé­get.” A tanácsos a hajdan virágzó település néhány adatának emlí­té­sével kívánja szemléltetni ennek dicsőséges múltját, mely szerint 1803-ban (egyes források 1806-ra, mások 1333-ra teszik a Bega-menti kis falu okiratos első említésének időpontját!) Magyarszentmár­ton­ban 140 házban, 803-an laktak, a helyi iskolában 130-an, 70 fiú és 60 lány tanult. Azt is rögzítették, hogy a tanulók közül évet ismételtek 32-en. “A számadatok egyértelműsítik, hogy mára harmadára csökkent a lakosság száma a faluban, és a leg­fájóbb, hogy a felújított iskolába és óvodába összesen 22 gyermeket irat­tak be. Jelenleg a lakosság még mintegy fele magyar, de az etnikai összetételtől függetlenül fokoza­to­san öregedik el a közösség, a fia­tal­ság száma nagyon alacsony, ezért elengedhetetlenül szükséges tenni valamit a falu megmentéséért -hang­­súlyozza Boros György. A köz­ség vezetősége az anyagi források függvényében igyekszik orvosolni a falu gondjait, folyamatban van a ve­zetékes vízhálózat korszerűsítése, a házak csatlakoztatása, a kul­túr­ház körüli apróbb teendőkre is biz­tosítva van a fedezet, és jövőre sor kerülhet a megígért temetői ká­polna felépítésére és az isko­la­udvar végében a labdarúgópálya hasz­nálatba adására. A gyepesítés meg­történt az ősz folyamán, ta­vasz­szal végzik el a szükséges munká­la­tokat, és mire jóra fordul az idő mecs­cseket is szervezhetünk az új pá­lyán. Községi szinten a csator­ná­zásra elkészültek a tervek, forrá­sunk a beruházás kivtelezésére e­gye­lőre nincs ugyan, a falvak be­ka­merázására viszont megvan a fe­dezet, és reményeink szerint e be­ru­házás nyomán nagyobb lesz a köz­biztonság a településeinken.”

Az idei magyarszentmártoni búcsú, a Kátó Sándor színművész irányította Móra Ferenc Nép­szín­ház jótékonyság jegyében elő­adott A vadállat című kabaré­elő­adásának köszönhetően, minden korosztály­nak biztosított kulturális csemegét. Óteleken és Magyarszentmár­ton­ban is nagy érdeklődéssel fogadták az algyői társulat produkcióját. Es­te hagyományos búcsúi bállal foly­tatódott az ünneplés, másnap pedig a ft. Kapor János temesvár gyárvá­rosi plébános által celebrált szent­misén vettek részt az ünneplő falu lakói.