17 Oct 2019
Írta admin 
0 Hozzászólás 
A helyi hagyományok tiszteletben tartásával szervezték meg idén is a Szapáryfalvi Falunapot meg- teremtve a helybélieknek és az elszármazottak részére is a találkozás örömét. A többnapos készülődést követően a tartalmas ünnepnap istentisztelettel kez- dődött a református templomban kialakított, a helybéliek által kistemplomnak nevezett imateremben, ahol nt. Csizmadia Ferenc lelkipásztor tolmácsolta az Ige üzeneteit. A lelkipásztor a jövendőbe vetett hit reményét is megfogalmazta a gyülekezetnek, meggyőződését fejezve ki, hogy Isten megtartó erejére alapozva mindig sikerül átlépni az akadályokon. Végig- tekintve az elmúlt esztendőkön látható, hogy Szapáryfalván sikerült felszínre hozni azokat a közösségi erőforrásokat, amelyek az öregedő, fogyó gyülekezet szá- mára a jövendő letéteményesei, hiszen a közösségi összefogásnak, együttműködésnek, illetve a támogató intézményeknek és szervezeteknek köszönhetően az elmúlt évek alatt sikerült olyan munkálatokat véghezvinni, amelyek nagyobb gyülekezetnek is dicséretére válna. A parókia teljeskörű felújítása, a templomkert szépítése, reformációi emlékjelavatás, a templomépület tetőszerkezetének teljes felújítása néhány mérföldkő a közösség építőjellegű megvalósításai közül. Idén a templomtorony veszélyessé vált sisakjának cseréjére kerül sor – egészíti ki Végh József főgondnok. A faszerkezet a földön máris elkészült, készül a bádogborítása is, illetve a tornyot ékesítő új csillag is. A gyülekezet a régi csillag megőrzéséről döntött, a templomkertben fogják elhelyezni, ezzel is adózva a száztíz évvel ezelőtti templomépítő elődök emlékének. A falunapra nem sikerült ugyan elhelyezni az új sisakot, de most már belátható időn belül helyére kerülhet a negyven méteres magasságba a templom díszét képező szerkezet – tájékoztat a főgondnok. A közösségi élet vonatkozásában nt. Csizmadia Ferenc lelkipásztor kiemelte a helybéliek igyekezetét a helyi hagyományok felelevenítése és átadása iránt. “Mindig arra törekedünk, hogy valamit visszaadjunk a fiatalabb nemzedékeknek a falu szokásaiból. Amint az látható a sok-sok évtizedes szokást betartva a férfiak kalákában készítik el a bográcsos finomságokat, a favágástól, alapanyagok be- szerzéséig, elkészítéséig mindent közösen csinálnak, legalább huszonöten serénykednek a kultúrház udvarán nemrég kialakított fedett részen. A férfiak közös megegyezéssel a templomfelújítás javára aján- lották fel a hagyományos szapáryfalvi módra elkészített birkapaprikás értékesítéséből származó ösz- szeget.
Hasonlóképpen az asszonyok is közösen végzik a konyhán és a kultúrházban a teendőiket, idén például a helyi ízekre emlékeztetve több mint négyszáz almás- és tököspitét készítettek el. Amikor előkészítjük a rendezvényt valakinek mindig eszébe jut egy-egy régi szokás, idén például a terménykiállítást kiegészítettük kidíszített seprűkkel, arra emlékeztetve, hogy környékünkön is egykor többen sikerrel foglalkoztak seprűkötéssel. A kiállításon közszemlére tett kenyereket, befőtteket, savanyúságokat, bor- és pálinkaféléket, gyümölcsöket, csigatésztát a helybéli háziasszonyok ajánlották fel, és bizonyos, hogy a termékeket megvásárló vendégek, a helyi ízeket is megismerve, e kellemes gasztronómiai tapasztalat kellő húzóerőt kölcsönöz a jövő évi részvételhez, hazalátogatáshoz is. De a terménykiállítás arra is emlékeztet, hogy a régi szapáryfalviak legfontosabb foglalkozása a gazdálkodás volt, amit nem- zedékről nemzedékre adtak át egymásnak. Meggyőződésünk, hogy ma a nagyáruházak és az internet világában sem kellene elfelejteni, és a mai fiataloknak is át kell adni a gazdálkodáshoz, a föld megmunkálásához, az állattartáshoz kapcsolódó tudást.”
A kultúrház előtt a reggeli óráktól máris kapható a település egyik finomságának számító almás- és tököspite. Szabó Ildikó kínálja a süteményeket. Vadonatúj kötényén a Szapáryfalvi Nőszövetség felirat áll, ami arra utal, hogy folytatódik a templomi tevékenységeket szervező, lebonyolító, szorgalmas közösség, a Nőszövetség hagyománya a faluban. Elmondja, hogy nyolcvanhat tepsiben készült a pite, számos helyi asszony munkáját dícséri az egykori ízeket híven megőrző, rendkívül egyszerűen elkészíthető édesség. Mivel idén nemigen termett a faluban sütőtök, máshonnan kellett beszerezni, viszont a legalább félmázsányi almát a parókián levő almafákról szedték – ismerteti Szabó Ildikó. A Falunapok szervezői a közösség legkisebbjeiről sem feledkeztek meg a délelőtt folyamán Madaras Andrea és Végh Erzsébet tanítónők a szülők bevonásával tartottak foglalkozásokat a falubeli gyermekcsapatnak, amelyek közül nagy sikert aratott a tökfaragás.
A temesvári Losonczy István Hagyományőrző és Sport Egyesület baranta csapata – akik előzően díszőrséget biztosítottak az istentisztelet alatt – az iskolaudvarban felállított jurta körül honfoglaló elődeink életmódjának bemutatása mellett látványos harci bemutatókat tartottak, illetve a gyermekek és a felnőttek egyaránt kipróbálhatták a korabeli fegyvereket is. A hívogatás hagyományát sem hagyják kiveszni Szapáryfalván: koradélután a lelkipásztor, Petru Carebia polgármester, Marossy Zoltán RMDSZ megyei elnök, Márton Benjamin alpolgármester társaságában, kicsik és nagyok, a baranta csapattal együtt, a helybéli zenészek által biztosított zenei kísérettel vonultak fel viseletbe öltözve a falu főutcáján, mindenkit hívogatva a délutáni előadásra, amelynek keretében verses-énekes előadással léptek fel a helybéli gyermekek. A végvári Recefice néptánccsoport szatmári és Küküllő-menti táncai méltán arattak osztatlan sikert. A kulturális műsor visszatérő vendégei voltak és maradandó élményt biztosítottak a hallgatóságnak a makói Dr. Mihálka György Városi Vegyeskar énekesei. Az énekkaról és tevékenységéről Gilinger Ildikó karvezető beszélt a szapáryfalvi közönségnek: “ Az énekkar harminc esztendeje működik és évente nagyon sok fellépésre kerül sor szerte a Kárpát-medencében. A repertoárunk pedig a népdaloktól az egy- házi zenén keresztül minden területet lefed, állandó zongorakíséretünk is van, de más hangszeres kísérettel is szívesen énekelünk.”
Szirbikné Baranyi Éva a dr. Mihálka György Városi Vegyeskar Egyesület elnöke jómaga is énekese a kórusnak. Érdeklődésünkre az elnök asszony elmondta, hogy az énekkar megbecsült és szeretett karvezetője volt dr. Mihálka György, aki másfél évtizedig vezette azt. A negyvenöt tagot számláló énekkar tagsága nagyobb részt makói lakosokból tevődik össze, és a legfontosabb összekötő kapocs a közösségi éneklés iránti szeretet – mondta az elnöknő. A Szapáryfalvához fűződő kapcsolat már sokéves múltra tekint vissza, ugyanis Lugos és Makó között kialakult jó kapcsolatok keretében hívtak meg bennünket Lugosra és az ottani szervezők a környéken – Szapráyfalván is – több fellépési lehetőséget biztosítottak. Négy éve a lugosi Ion Vidu Fesztiválon lépett fel énekkarunk, és akkor ismét Szapáryfalvára látogattunk, ugyanis akkor avatták fel a templomkertben a Reformációi emlékjelet és más énekkarokkal együtt a mi kórusunk is fellépett az ünnepi rendezvényen. Azóta még voltunk egyszer itt, és idén is örömmel jöttünk együtt ünnepelni az itteni magyar közösséggel, azzal a meggyőződéssel, hogy a mindannyiunknak kellemes él- mény marad ez a találkozás is – mondta Szirbikné Baranyi Éva egyesületi elnök. A falunapot a Pink zenekar közreműködésével kitűnő hangulatú bál zárta.
