A Bánsági Magyar Értékekért Egyesület (Értéktár Egyesület) szervezésében, a temesvári Projektközpont által meghirdetett Grow Timisoara Program támogatásával került sor az Új Ezredév Központban a Temesvár és a régió értékeinek köztéri reprezentációja elnevezésű nemzetközi szimpóziumra, amely tág teret biztosított térségünk köztéri képzőművészeti alkotásainak bemutatására, a hiányosságok pótlására irányuló elképzelések megvitatására, a felmerült gondok orvoslási lehetőségeiről való tanácskozásra.

A szimpózium nyitó rendezvényeként dr. Bodó Barna, a szimpózium szervezője és Kocsik Zoltán, a Gerhardinum Római Katolikus Teológiai Líceum igazgatója beve­zetőjét követően mutatták be Károlyi Attila, a szegedi Dugonics András Piarista Gimnázium tanára, aki társszerzőként és szer­kesztőként is hozzájárult a A Piarista: 300 éve Szegeden című, 2022-ben megjelent kötet kiadásához. A könyv elnyerte az első helyet a Magyar Levéltárosok Egyesülete által kiírt Az év levéltári kiadványa pályázaton az év legjobb ismeretterjesztő kiadvá­nyainak kategóriájában. Szeged legrégebbi, regionális jelentőségű középiskolájának 300 éves történetét a várostörténetbe ágyazva, a mai diákok, olvasók számára érdekesen, ké­pekkel és rövid szövegekkel dolgozták fel a kötet szerzői, akik a Piarista Rend Magyar Tartománya budapesti gyűjteményeiben fellelhető anyagokat is megvizsgálták és gaz­dag, jórészt ismeretlen levéltári, könyvtári és muzeális anyagokat, rengeteg adatot meg­osztó, hiánypótló kötettel gyarapítják a Piarista Rend háromszáz éves örökségét.
A szimpózium második napján Miklósik Ilona muzeológus moderálásával, felülírva az időbeni és a földrajzi távolságokat, a tágabb értelemben vett térségünk köztéri kép­zőművészeti alkotásairól, helyzetükről szó­ló előadásokat hallhattak a résztvevők. Te­mesvár köztéri szobrairól Pataki Zoltán tartott érdekes előadást, hangsúlyozva, hogy az utóbbi évtizedekben gazdagodott igazán a Béga-parti város méltán híres művészek értékes alkotásaival. Dr. Bodó Barna, beszé­des elnevezésű előadásában – Temesvár elsodort szobrai, emlékművei – az elveszett műalkotások kapcsán, a várost érő törté­nel­mi viharok pusztításaira is kitért, kiemelve, hogy csak a Bánság romániai területén a százat közelíti a meggyalázott emlékművek száma. Szekernyés János hely- és kultúr­tör­ténész A temesvári Személyiségek sétánya című szakavatott előadásban szerkesztette meg a jobb sorsra érdemes helyi személyi­ségek panteonjának szánt szoborpark hely­zetképét, megfogalmazva meggyőződését, mely szerint az alkotások a lehető legmagasabb szintű művészeti értékének fenn­tar­tása érdekében, üdvözítő és időszerű lenne újrafelállítani az alkotások művészeti érté­kére összpontosító, szakemberekből álló bíráló bizottságot. Károlyi Attila tanár, Szeged 1990 utáni köztéri szobrai című, szá­mos, a közönség előtt kevésbé ismert adalékot is megosztó előadását követően, Ujj János aradi hely- és kultúrtörténész a Maros-parti város épített örökségét képező, sokszor hányatott sorsú, a történelem viharainak kitett köztéri szobrait mutatta be. Az előadó külön kitért és szomorú pél­dák­kal bizonyította, hogy az aradi temetőkben fellelhető emlékjelek is folyamatosan pusztulnak. Ami összecseng Temesvár története iránt érdeklődő és fontos felleltározási mun­kát végző Momír Dorottya Jeles elődeink síremlékeinek mai állapota című elő­adásá­ban megfogalmazottakkal. A bánsági szerb közösség köztéri alkotásairól és emlékjeleiről Bugarski Stevan történész tartott kitűnő és közvetlen hangvételű előadást, melynek középpontjában a szerb közösség kiemelkedő személyiségeinek – Dositej Obradovic, Sava Tekelija, Misa Anastasijevic, Sava Vukovic, a magyar történetírás által Vukovics Sebőként tisztelt, egykori mi­niszter és mások – emlékezete és jelen­kori tisztelete állt. Megrázó és elgondol­koztató, döbbenetes számadatokkal alá­tá­- masztott helyzetképet festett rövid elő­adá­sában a Délvidék lerombolt emlékjeleiről Szabó Attila, kiemelve, hogy a mai napig sem készült el az eltűnt, vandál kezek áldozatául esett emlékművek, emlékjelek teljes leltára. Nagy István, magyarpécskai ta­­nár, a hely kiváló ismerője a város emlékműveit és emlékjeleit mutatta be, hangsúlyosan a római katolikus templom körül kialakított emlékhelyre és szobrokra össz­pontosítva. Végül Tat Stefan bemutatta az általa jegyzett Temesvár története emlékjelekben című könyvet.
A szimpózium szombat délután az Emlékjel-állítás és politika című kerekasztal-beszélgetéssel folytatódott, Răzvan-Gabriel Negrișanu (Temesvár Helyi Tanács, az urbanisztikai bizottság elnöke) Eugen Gherga (Interkulturális Intézet), prof. dr. Miodrag Milin történész, Szekernyés János, a Kép­zőművészek Szövetsége temesvári fiókjának képviselője, Ștefan Tat helytörténész és dr. Bodó Barna részvételével. A konferencia több fontos témát érintett, többek között az utóbbi időben a közterekre kihelyezett mun­kák megkérdőjelezhető művészi értéke és a helyzet javításának lehetőségei. A részt­vevők egyetértettek abban, hogy Temesvárnak nincs egy reprezentatív emlékműve az 1989-es forradalomról. A létező emlékmű­vek bizonyos helyszíneket jelenítenek meg, de a forradalom eszmeiségét nem hordozzák. Szükség van egy olyan emlékműre, amely közvetíti Temesvárnak és a nagy­vi­lágnak, hogy mit jelentett ez a forradalom, és miért kell erre a jövőben is odafigyelni – hangzott el a beszélgetés során. A temetők kérdése, jeles elődeink sírjainak állapota szin­tén megvitatásra került, kiderült, hogy a temesvári Városháza számára is fontos kérdés a temetők helyzetének rendezése. Az intézmény képviselője ismertette, hogy a Városháza belátható időn belül elkezdi a sírok felleltározását Temesváron, és a folyamat befejezését követően kérhető a közös­ségek számára fontos síremlékek védelme. Siralmas a helyzet, de az aradi Ujj János is szomorú példákat hozott fel ebben a vonat­kozásban. Megvitatásra került a köztéri al­kotások tulajdonjoga, a belvárosi teme­- ­tő­ben levő osztrák emlékmű helyzete, a köztérre szánt alkotások engedélyeztetési folyamatának buktatói, a Bégabalsori Alpinet-parkban elhelyezett köztéri alkotások helyzete. Az 1989-es temesvári forradalom útvonala és helyszínei elnevezésű országos projektben eltervezett emlékjelek ügye is felmerült, illetve a Személyiségek sétányával kapcsolatban, a majdan (négy éve egyetlen szobrot sem állítottak a ­sétá­nyon!) kiállításra kerülő szobrok művészeti értékét felülvizsgáló, elbíráló bizottság felállításának szükségessége is felmerült.