Kellően drámai, kicsit harsányabb az átlagosnál, de nem zavaróan. Kellően pergő ritmusú. Kellően megható. A látvány, a hang és a történet megfelelő arányú keverése, ötvözése. Nagyszerű, tökéletes játéktér. Kreatív megoldások káprázatos sora. A színművészek legtöbbször – a laikus szá­mára éppenséggel! – hibátlan játéka. Ritkán látott rendezői pontosság. Ahogy céltuda­tosan adagolja a feszültséget. Ahogy elkalauzolja a nézőt a történetben, és tisztáz minden részletet. Ahogy valamiféle bűvö­lettel, sikerül például a gyönyörű, szőke színművészt fekete bőrű, jogvédő hárpiának megjeleníteni csupán a szövegre és a mű­vészi játékra alapozva. És, könyörgöm, hagyja a papot, papolni. A vallás iránt érzé­kenyeket sem sértő módon! És a profesz­szort, professzorolni (igen, ez egy most kreált szó, de sokminden mással együtt ez is benne van az Andrei Șerban által a Te­mes­vári Csiky Gergely Állami Magyar Színházban rendezett Robert Icke: A DOKTOR című darabban.) Megható – ezt már leírtam, de nem árt megismételni, 😊 – történet, megoldhatatlannak tűnő konfliktusok sora, kitűnően megjelenített karakterek sokasága… A múlt század eleji történet a mai kíméletlen világba való sikeres átültetése. Mértékkel adagolt, de azért tömény agresszivitás. Ahogy ez manapság történik. Konfliktusok, (ez is volt már, 😊, de tényleg, rengeteg konfliktust villant fel a történet) politikai korrektség és emberség. Emberi gyarlóság és magas szintű szakmaiság. Felemelkedés és bukás. Nemi identitástudat és tudatlanság.
Egyszóval a darab bőven vonultat fel, fogalmazzunk így: érdekesebbnél érdekesebb, legtöbbször tabuként kezelt témákat, amelyekről – és ez legnagyobb erényeként értékelhető – akár hajnalig lehet beszélni. Lehet szeretni vagy nem szeretni a produkciót, lehet túl leegyszerűsítettnek, csúnya szóval fogalmazva: lebutítottnak titulálni az előadást. Lehet háborogni a nyomdafestéket nem tűrő, vulgáris kifejezések miatt, de nem lehet elvitatni azt, hogy ott és akkor, és úgy kellett megnyilvánulni hatásosan.
Röviden: „a függöny” legördültével a néző – egyezzünk meg, hogy a Nagyérdemű a legfontosabb eme „művészi konstrukcióban” – tökéletes színházi élménnyel gazdagabban távozik a színházból.
Ez, pestiesen szólva – és a mai valóság ismeretében – nem semmi.
*
Robert Icke: A doktor.
Rendezte: Andrei Serban.
Társrendező: Daniela Dima.
Dísz­lettervező: Irina Moscu.
Zene: Cári Tibor.
Szereplők: B. Fülöp Erzsébet m.v., Mátyás Zsolt Imre, Tokai Andrea, Aszalos Géza, Bandi András Zsolt, Tar Mónika, Jancsó Előd, Lőrincz Rita, Magyari Etelka, Vajda Boróka, Borbély. B. Emília, Czüvek Lóránd, Molnos András Csaba, Kiss Attila, Lajter Márkó Ernesztó, Vadász Bernadett, Hegyi Kincső.