Különleges kiállítás megte­kin­­tésére invitálta az elmúlt bő hét folyamán a Szépművészeti Mú­zeum, a temesvári művészet­pár­toló közönséget. A Dóm téri Ba­rokk Palota patinás termeiben kü­lön­leges művészeti kisugár­zást köl­csönözve a térnek, egy­szer­re cso­dálható meg a két vi­lág­háború közötti időszak rend­kívül gaz­dag művészeti ter­mése, melynek ere­detéről és a sa­játos bánsági szel­lemiség gyö­ke­reiről már a ki­ál­lítóterem bejá­ratánál elhelyezve, a Tanár úr, Salló Ervin anek­do­ti­kus­sá vált saját eredetéről szóló vallomása fest hiteles képet. A múlt század első fele bánsági mű­vészetét bemutató tárlat, hiszen a korszak meghatározó mű­vész­egyé­nisége, Podlipny Gyulának több rend­­­kí­vüli alko­tását, Szuha­nek Oszkár, a velen­cei kikötő sajá­tos varázsát és a te­mesvári belső terek, udvarok kü­lönleges alakzati és színvi­lá­gát meg­örökítő festményeit, Bán­laki Szőnyi István, Varga Albert, Franz Ferch és más helyi festő­mű­vészek alkotásait, Kóra-Korber Nándor karikatúráit és könyv­il­lusztrációit, Aurel Ciupe, Catul Bogdan, Romul Ladea később Ko­lozsvárról Temesvárra időle­ge­sen áttelepedett művészek alkotásait tárja a látogató elé. Ez­úttal egy helyen lát­ható Gallas Nándor számos kis­plasz­tikája is. A kiállítás egy sokrétű, változatos és pezsgő kép­zőművészeti életre enged kö­vetkeztetni.

Honnan e képzőművészeti termékenység a két vi­lágháború közötti időszak Te­mes­várjában? – kérdeztük meg dr. Victor Neumann professzortól, a Szépművészeti Múzeum igazga­tójától.
A múlt század elején, illetve a két világháború közötti időszakban Temesvár hamisítatlan kultúrvá­rosi jellegekkel bírt, a képző­mű­vé­szetek, az irodalom, a zenei mű­fa­jok fejlődésének, kiteljesedésé­nek igazi táptalaja volt a Bega-parti város. A művészetekhez ha­sonlóan lendületes a technikai fej­lődés, ami felerősödik a Mű­egye­tem 1920-ban való megalapí­tásá­val. Temesvár esetében egy a XVIII. században indult fejlődési folya­mat kiteljesedésének lehe­tünk ta­núi a huszadik század első felében. A török hódoltságot köve­tő be­te­lepítések során számos nem­zet fia került Temesvárra, hoz­zájárulva a város kozmopolita jel­legének kia­la­kulásához, ebben a közegben le­bontásra kerülnek a nemzetek kö­zötti különbségek és korlátok. Sa­játos helyzetéből adó­dó­an, a haj­da­ni birodalom más ré­szeivel el­len­tétesen, Temesváron az innová­cióra, a technikai fej­lő­désre és a művészetek, a kulturális értékek ki­tel­jesedésére fektetnek különös fi­gyelmet ebben a kor­szakban, a tel­jes XIX. század fo­lya­mán a sok­nyelvűség jellemzi a várost. Ezt a kulturális hagyatékot gyümölcsöz­tetik az alko­tók a két vi­lágháború közötti idő­szakban. A ki­állítás november 22-ig látogat­ható, de terveink szerint ha­ma­rosan megis­mételjük és gaz­da­gít­juk a kiállítás anyagát, sőt Bu­ka­restben és Ko­lozsváron is szándé­kunkban áll bemutatni ezt az anyagot.

Mennyire gyakoroltak hatást a temesvári képzőművészetre a kor európai irányzatai, hogyan viszonyultak a kozmopolita Te­mes­vár képzőművészei a kor kihívásaihoz?
A korszak meghatározó, euró­pai színvonalú alkotója és va­ló­sá­gos iskolaalapítója a Budapes­ten tanult Podlipny Gyula, a hazi mo­dernizmus egyik legelső kép­vise­lője. A Mester környezetében és ha­tására számos temesvári alkotó formálódik és amikor a harmincas évek elején Temesvárra költöztetik át a Képzőművészeti Főiskolát, ta­nárként ő szó szerint maga köré vonz­za a művésztársadalmat. A má­­sodik világháborút követően Podlipny Gyula folytatja ezt a te­vé­kenységet és figyelemre méltó oktatói feladatokat lát el a helyi Kép­zőművészeti Líceumban, okta­tási módszerei, rajzórái máig em­lékezetesek. Összegezve elmond­ható, hogy Podlipny Gyula és az utána következő alkotói nemzedék európai szintű képzőművészeti is­ko­lát teremtett Temesváron, és elmondható, hogy a második vi­lág­háborút követő időszak alkotói számára a temesvári alkotók elő­őrsökként, munkáik a viszonyítási alapot je­lentették. Elég csak Bertalan István­ra, a romániai neoavantgárd vezéralakjára, a temesvári művé­sze­ti mozgalom megalkuvásokat nem tűrő szemé­lyiségére és a Sigma-csoportra, Constantin Flondor, Roman Cotosman, Dorel Tulcan vagy Molnár Zoltán mun­kás­ságára gon­dolni. Tehát nem véletlen, hogy a jelenlegi művé­sze­ti megnyil­vánu­lá­si formák létez­nek, ezek be­ágya­zódnak az euró­pai áramla­tokba Temesváron. Ter­mé­szetesen új kö­rül­ményeket, új lehetőségeket biz­tosított a ’89-es forradalmat kö­vető időszak, a Te­mesváron léte­sí­tett művészeti fel­sőoktatási intéz­mény, a folyto­nos­ság és az új utak és kifejezési mó­dok keresése egy­aránt jellemzi a for­radalmat kö­vető időszak te­mes­vári művésze­tét. Stefan Calara­sa­nu, Dana Constantin, Fikl György néhány személyiség, akiknek a mű­vészete új utakat nyit. A visszatérő foly­to­nosságot képviseli Constan­tin Flondor, Jecza Péter művészete pedig a világ minden táján hódít… Leg­jobban a pezsgés jel­lem­zi a mai temesvári képző­mű­vészeti életet.

A temesvári Szépművészeti Mú­zeum értelemszerűen a város egyik jelentős művelődési bás­tyája, mennyire sikerül köz­kinccsé tenni Temesvár kul­tu­rális értékeit?
Intézményünk tevékenysége a művésztársadalom, a tudományos élet szereplőinek és a nagykö­zön­ség figyelmének a fókuszában áll. Éves munkatervünk során e szem­pon­toknak kívánjuk alárendelni a tevékenységünket. Amint azt az utób­bi időszakban a temesváriak megtapasztalhatták, a Szépmű­vészeti Múzeum nem kizárólag a művészeti alkotások bemutatásá­nak a helyszíne, hanem kulturális rendezvények létrehozója is. Az általános elismerésnek örvendő, vagy az útjukat még kereső, új mű­vészi kifejezési módokat próbál­gató rendkívül tehetséges képző­mű­vészek alkotásainak bemuta­tá­sa mellett rendszeresen szervezünk tudományos ülésszakokat, amelyek során a bel- és kül­földi partnereink kutatásaik ered­ményeiről szá­mol­nak be a szakmának. Legutóbb a két világ­háború közötti hazai kép­zőmű­vészettel kapcsola­tos szim­pó­zium­ra került sor a Szép­­mű­vészeti Múzeum szerve­zésében. Ezt belát­ható időn belül európai di­men­zióban kívánjuk foly­tatni, de legalább ennyire fon­tosnak tartjuk a környező országok művész­tár­sadalmával való együt­tmű­ködést is. Rendkívül érdekes folyamatok zajlanak Szerbiában és a balkáni országokban, Bulgária, Moldávia és Magyarország is tar­togat szá­mos érdekességet. Saját újság­kia­dására is sor kerül, illetve külön­leges hangulatú hangverse­nye­ket is szervezünk a múzeum történe­lem­mel telített, ódon falai között. Elképzelésünk arra irányul, hogy a Szépművészeti Múzeum a művé­szetek közötti katalizátor sze­repet is betöltse.

Hamarosan lezárul a 2014-es esztendő, mit terveznek jövőre?
Még idén decemberben meg­nyitunk egy nemzetközi kiállítást, amely Rembrandt metszeteinek so­kaságát tárja a látogató elé, ösz­szesen kétszázhet­ven­három al­ko­tást tekinthetnek meg a látogatók. A kiállítást a luxem­bur­gi Euroart Galériával közösen szer­vezzük, és mintegy három hónapig tekinthetik meg az érdeklődők. Márciusban egy Salvador Dali-kiállítást ho­zunk Temesvárra, szin­tén az emlí­tett intézménnyel való együttmű­ködés keretében. A kiál­lításra ke­rülő anyag Dante: Isteni Színjá­té­kának illusztrációit tartal­maz­za, amelyeket a művész a het­venes években készített, és csak nagyon ritkán kerülnek kiállításra. Termé­szetesen jövőre is megszer­vez­zük a művészetek éves tárlatát a helyi mű­vészek számára, és az év máso­dik felében fogunk megszer­vezni egy nemzetközi tudományos kon­ferenciát az európai művészeti élet és az európai művészeti mű­helyek jeles személyiségeinek rész­véte­lé­vel. Terveink között szerepel egy Podlipny-emlékkiállítás meg­szer­vezése is, amelyben a művész szá­mos alkotása mellett, több, gyűj­tőknél levő és hozzá köthető tárgy is bemutatásra kerülne. Ezt a ki­ál­lítást is szándékunkban áll az or­szág más helyszíneire is elvinni.

Temesvár 2021-re az Európai Kulturális Fővárosa címre pá­lyá­zik. A Szépművészeti Mú­ze­um­ra milyen szerep hárul e kon­textusban?
Természetesen részt veszünk minden a Timisoara Capitala Cul­turala Europeana egyesület által szervezett rendezvényen, tanácsko­záson, és hozzjárulunk a megfo­gal­­mazott cél eléréséhez, rendez­vé­nye­inken népszerűsítjük ezt a cél­kitűzést. Ebben a kontextusban kí­vá­nunk kapcsolódni a Dunai Kul­­tu­rális Stratégia programjai­hoz, ami szoros és sokrétű együtt­műkö­dést jelent minden Duna­menti vá­rossal. Reményeink sze­rint e prog­ramban való részvétel sok-sok együtt­működésre biz­to­sít­hat lehe­tő­séget számunkra, mert meg­győ­ző­désünk, hogy a Duna mű­­vészeti és kulturális összekötő kap­csot je­lenhet a térség népei számára.