Augusztus legutolsó napján ünnepelte a magyar millennium esztendejében emelt templomának évfordulóját a csenei római katolikus közösség. Az ünnepi szentmisén az istenházát betöltő hívek előtt Ft. Dirschl Johann püspöki helynök, ft. Heinrich József óteleki plébános, ft. Davor Lucacela beszolgáló zsombolyai lelkipásztor és Katic Gheorghe krassóvári plébános koncelebrálásával hirdették az Ige megtartó üzenetét. Ft. Davor Lucacela beszédében a templomépítő elődök példájának követésére buzdította a szentmise résztvevőit: “Mai, sokszor értékvesztettnek tűnő világunkban a hithez és a templomhoz való ragaszkodás olyan kapaszkodót jelent mindenki számára, amely biztonságot nyújthat. A templom a lelki megerősödés helyszíne és a lelki felemelkedés lehetőségét biztosítja minden betérőnek. Ezért a csenei hívek tettekben is megnyilvánuló ragaszkodása az ősi hithez, a bizakodás, reménység megnyilvánulása minden helybéli számára.” A lelkipásztor köszönetét fejezte ki mindazoknak, akik anyagiakkal és munkával is hozzájárultak a templom tetőszerkezetének kijavításához, külön megköszönve Ciobanu Gheorghe parlamenti képviselőnek, Ozlanti Rozália alpolgármesternek és Ilas Gabriel polgármesternek a támogatást és Bali János csenei vállallkozónak, aki rendkívül előnyös áron végezte el a felújítási munkát, illetve az egyháztanácsnak a segítséget és nem utolsó- sorban Ft. Dirschl Johann lelkipásztornak, püspöki helynöknek aki a hajlék megszentelésének szertartását is végezte. A templomi rendezvény ünnepi hangulatának megteremtéséhez Petrovici Izabella és Norbert, illetve Márton Magdolna magyar nyelvű szavalata járult hozzá.
„Hogy maradjon valami utánunk”
A fenti gondolat indította cselekvésre a csenei magyar közösség néhány tagját, akik a római katolikus plébánia tágas épületében egy közösségi helyszín kialakításán fáradoznak. Solomayer Ferenc és Szűcs András gondnokok, Bíró Sándor, és fia Levente, Bíró György és Bali János munkája nyomán az egy-két évvel ezelőtt használhatatlannak tűnő épület termei lassan megújulnak. „Úgy éreztük, hogy közös erőfeszítéssel, még akkor is, ha egy-egy alkalomra mindig ugyanazok nyújtanak segédkezet, felújítva a hajdani plébánia termeit, képesek vagyunk önmagunk számára egy közösségi helyszínt biztosítani – számol be Bíró György. – Eddig sikerült az épületben az utca felőli ablakokat kicserélni, a tető nagy részét kijavítani lecserélve a cserepeket is – ezt a munkát akarjuk tovább folytatni Bali János segítségével – a villamoshálózatot kicserélni és részben a belső vakolási munkát is elvégezni. Örömmel mondhatjuk, hogy nagyon sokan segítettek, nemcsak a római katolikus közösség tagjai, hanem a helyi polgármesteri hivatal mellett, más felekezetű honfitársaink is mellénk álltak, például a helyi Agromec igazgatójának, Baragan Mircea úrnak köszönhetjük a tető kijavításához adományozott cserepeket, az önkormányzat legutóbb a plafon felújításához szükséges gipszkarton lemezeket biztosította. Értékes segítséget kaptunk a Németországban élő Ruttner Piroska tanítónőtől, aki jónéhány csenei gyermeket kalauzolt el betűvetés és az olvasás világába, és kedves fiától, Istvántól is. Pillanatnyilag a felújítási munkálatok felénél állunk, a szükséges anyagok legnagyobb része rendelkezésünkre áll, bízunk abban, hogy további támogatásokkal befejezhetjük a megkezdett munkát, és megfelelő környezetben tarthatjuk meg a tervezett közösségi programjainkat. Úgy érezzük, hogy a csenei magyar közösség és önmagunk, meg elődeink emléke előtt azzal tiszteleghetünk a legjobban, ha erőnkhöz mérten mindent megteszünk annak érdekében, hogy alkalomadtán megfelelő körülmények között ünnepelhessünk.”
Örömmel osztozunk a csenei kezdeményezők bizkodásában azzal a reménységgel, hogy a jövő évi búcsú során, már a felújított közösségi házban ünnepelhetnek.