Mindenki tudja, hogy viszonylag könnyű megalapítani egy szervezetet vagy megszervezni egy-egy rendezvényt. Viszont a szervezet fenntartása, fejlesztése, eredményes működése számos tényezőtől függ, egy rendezvény folyamatosságát biztosítani sem csekély feladat. Térségünkben több szervezet, rendezvénysorozat állta ki az idő próbáját, egyikük a 2003. október 4-én megalapított START Tanácsadó és Továbbképző Iroda nevű civil szervezet.
Az évforduló alkalmából beszélgettünk dr. MAGYARI SÁRA egyetemi oktatóval, a szervezet egyik alapítójával.

Miért gondolta úgy egy maroknyi, a közösségi munkában edződött fiatal, hogy civil szervezetet alapítson?
Tizenöt évvel ezelőtt már számos ma­gyar civil szervezet foglalkozott térsé­günkben kultúramegőrzéssel, a magyar közösségek jogainak a védelmével és az érdekérvényesítéssel is, de nem volt olyan szervezet, amely azt tanította volna meg a magyar és nem csak magyar „civi­lek­nek”, hogy mit is kezdjenek azzal a tudással, amelyet tevékenységük során meg­szereztek. Amint szervezetünk elneve­zésébe is belefoglaltuk, tanácsadást és képzést kívántunk biztosítani, változást akartunk annak érdekében, hogy átadhassuk azt a fajta civil tudást, aminek akkor még egyrészt gyakorlata, másrészt hitelessége is volt. Fiatalok voltunk, tele energiával, tenni akarással, rendelkez­tünk kellő tapasztalattal a civil szer­veze­tek működését illetően, hiszen azelőtt léptünk ki az ifjúsági szervezet vezető­ségéből. Ekkorra már túl voltunk néhány nemzetközi képzésen is, ahol megtanultuk, hogyan kell intézményt létrehozni, vezetni, menedzselni. A tanultakat, a ta­pasztalatot és a bennünk levő erőt akartuk egyesíteni valami olyan intézménnyé, amely segít, alakít, támogat, tanít, pártol, kezdeményez, véd.

A motiváció egyértelmű, viszont hogyan tervezték megvalósítani az alapításkor megfogalmazott célkitűzé­seket?
Fontos célkitűzésünk volt a fiatalok, majd a civil szférában, valamint más, magán- és közintézményben tevékeny­kedő fiatalok továbbképzése. Ennek meg­felelően tanácsadást, tréningeket és egyéb tevékenységeket szerveztünk. Fel­adatunknak tekintettük a civil szféra fej­lesztését és hatékonyságának növelését; egy hatékonyabb képzési rendszer kiala­kítását a fiatalok készségeinek fejlesztése érdekében; a hátrányos helyzetű fiatalok tanulmányi és szakmai szintjének eme­lését; a demokratikus értékek és a tole­rancia terjesztését, támogatását; a nem­- zeti kisebbségek s ezen belül hangsúlyo­zottan a magyarság jogainak védelmét; magán- és közintézmények működésének fejlesztését.

Milyen tevékenységek keretében valósították meg mindezeket az elmúlt másfél évtized alatt?
Még a START előtti időkben a Temesvári Magyar Ifjúsági Szervezet (TeMISz) keretében 1995 decemberében indítottam el a legelső magyar nyelv- és kultúra tanfolyamot. Ezután, az első időszakban, kamatoztatva az addigi ta­pasztalatokat, egyik alapte­vé­kenységünk volt a ma­gyar nyelv és kul­túra tanfolyam, ahol évente nagyjából huszonöten tanul­ták nyelvünket. E tanfolyammal nem­csak az volt a célunk, hogy megtanítsuk az érdeklődőket ma­gyarul beszélni, írni, gon­dolkodni, ha­nem, hogy hozzájárul­junk ahhoz, hogy egy kicsit jobban megismerjük egymást, hogy a magyar kultúrát érthetőbben juttassuk el az érdeklődők­höz. A START-nál szerveztük meg legelő­ször a borkóstoló­kat, amelyeket Szövérdfi Szép Zoltán tartott. Az elképzelés az volt, hogy a román közösségben ismertessük meg a magyar borokat, illetve a magyar közösség körében a romániai borokat nép­szerűsítsük. E kezdeményezésből nőtt ki a ROVINHUD Nemzetközi Borszalon. Később létrehoztuk a Nyelvkaszi­­nót, mely program a szórványbeli gyerekek nyelvi vetélkedőjévé alakult. Ma is mű­ködik a kézműves táborunk, ahol nem­csak hagyományos kézműves foglal­- kozásokra tanítjuk a nebulókat, hanem nyelvi revitalizációs tevékenységet is folytatunk. Ezzel párhuzamosan, a kezdetektől jártuk előbb az országot, majd a Kárpát-medencét: interaktív képzéseket tartottunk különböző intézményeknek ar­ról, hogyan kell pályázni, pályázatot menedzselni, mit jelent valódi vezetőnek lenni egy szervezeten belül, hogyan lehet hatékonnyá tenni a kommunikáció, a konfliktusok megfelelő kezelésével egy-egy intézmény működését, miért szük­séges motiválni a munkatársakat, hogyan lehet értékteremtő munkát vé­gez­ni az állandóan változó időben. Ma már cégek, egyetemek, egyéb kulturális intéz­mények kérik véleményünket a műkö­désük hatékonyabbá tételének érdekében. A Kultúrák között c. projektünk három országot fogott össze (Románia, Magyarország, Szlovákia), miközben fia­talokat ösztönöztünk arra, maradjanak otthon, a saját éltető közegükben hassa­nak. Az Állást keresek programunkon többszáz fiatal vett részt annak idején, a Pályázatírás pedagógusoknak c. képzésünkön pedig többszáz oktató számára tettük elérhetővé az el­képzeléseik megvalósítsához szükséges forrás megszerzésének módját. Miközben mi magunk is továbbtanultunk és formálódtunk, újabb területek felé nyitottunk. Így jött létre a Közérthető tudomány c. program, ahol fiatal ma­gyar temesvári kutatók mutatkozhattak meg, s mikor már nem voltunk éppen annyira fiatalok, létrejött havi rendsze­rességgel működő asztaltársaságunk Nyelv és kultúra: beszélgetéssorozat néven.

Milyen anyagi forrásokkal gazdál­kodtak?
Próbálkoztunk mindenütt: részt vettünk a Helyi- és a Megyei Tanács által kiírt pályázatokon, illetve az országos ifjúsági ügyekkel foglalkozó szakintéz­ménynél is pályáztunk, magyarországi alapítványi forrásokat is sikerült lehívnunk, és uniós pályázatot is megvalósítottunk. Mivel jogosultak vagyunk a jö­­vedelemadó 2%-ra, az így befolyt ösz­sze­get visszafordítottuk a közösség, a magyar nyelv, az oktatás irányába. Fő­ként könyvkiadásra szántuk a pénzt, majd a nagyváradi Partiumi Keresztény Egye­tem (PKE) Janus Pannonius Magyar Nyelv- és Irodalomtudományi műhelyé­nek tevékenységeit finanszíroztuk belőle (2016–2018). Harmadik éve pedig egyik pályázatunk – a Nyelvmentor – kedvezményezettje a PKE nyelv szakos és tanárképzős diákcsapata. Eddigi pályá­zataink nagyobb részét támogatásra mél­tónak ítélték itthon és külföldön is. Se­gített az, hogy jól tudunk románul, talán az is, hogy tevékenységeink közül több is szélesebb társadalmi kategóriákat szólítottak meg.

Milyen tervekkel indul a START iroda a következő tizenöt évnek?
Ma leginkább tudománynépszerűsí­tés­sel, tudománymenedzsmenttel foglal­ko­zunk. Könyveket adunk ki, konfe­renciákat szervezünk megkísérelve átadni a fiataloknak azt a szellemiséget, amely mégis egyfajta civil kurázsit jelent kibillentve őket abból a fajta fáradt-fásult állapotból, ami a ma huszonévesét jel­lemzi. Ma a magyar nyelv- és kultúra oktatásának módszertanával foglalkozunk, ilyen irányú továbbképzéseket tartunk. Tavaly­előtt tartottunk például képzést a magyar nyelvet Temes megyében fakultatív mó­don tanuló gyermekeket oktatók számára és az egyetemen is foglalkozunk e te­vékenység módszertanával. Terveink kö­zött szerepel a kézművestábor évenkénti megszervezése, nemrég pályáztuk meg a Nemzeti Kulturális Alapnál a Nyelvmentor programunk folytatásához szükséges forrást. Egy további egész Kárpát-me­den­cére kiterjedő programunk keretében nyelvi- és vidék revitalizációval fogunk foglalkozni.

A START iroda fennállása ma­gában is sikersztori, mégis arra kérem osszon meg Olvasóinkkal egy törté­netet, amely máig emlékezetes.
Néhány évvel ezelőtt valósítottuk meg a Kultúra a vidéknek című programunkat, amelynek keretén belül a megye településein élő érdeklődőket hoztuk be Temesvárra egy-egy színházi előadásra. Egy alkalommal Zsombolyán tartottunk képzést, és a helyszínen egy nagyon idős néni várt bennünket egy tál süteménnyel. A néni elmondta, hogy soha sem volt addig színházban, és általunk nézhetett meg egy előadást, amely életreszóló él­ményt nyújtott számára. Ezt jött meg­köszönni nekünk. Úgy gondolom, hogy ezekért az élményekért érdemes végezni ezt a munkát. Ezúton is köszönjük azoknak, akik támogattak, segítettek nekünk fennmaradni 15 éven keresztül! Hálásak vagyunk partnereinknek, hogy minket választottak és bíznak bennünk. És kö­szönöm a csapatnak, hogy kitartottak! Tudom, hogy 15 év nem olyan sok idő, hogy más szervezetek sokkal nagyobbak, hogy más csapat erősebb, méretesebb, de nekünk itt, ezen a talpalatnyi földön kell teljesítenünk. De attól még ezen is lehet startolni.